A húsvéti öröm festményei

A rend jubileumi évének egyik kiemelt programja a Palládia nővér keresztútállomásait ábrázoló képeiből nyílt kiállítás. Lehetőséget kínálunk az érdeklődőknek, az itt tanuló diákoknak a nővér alkotásainak megismerésére és az elmélyülésre – mondta a kiállítás-megnyitón Csatlós Mária Ilona. – A hagyományos keresztutak tizennégy állomáson vezetnek végig bennünket. Palládia nővér mindig tizenöt állomást festett meg. A sírbatétel után ugyanis a feltámadás következik. Jézus nem maradt a sírban, köztünk él. A nővér megjelenítette a feltámadás utáni eseményeket is, ahogy a Szentírás tanúskodik róluk. A képek egyszerűek, érthetőek, ugyanakkor mély érzéseket fejeznek ki. Az arcok, a tekintetek, a mozdulatok, a tárgyak, a színek mind beszélnek. Olyan képek ezek, amelyeket szeretettel festettek: a hit, a fájdalom, az Isten akaratára kimondott igen, a teljes odaadás, a meglepetés, az emberi kapzsiság és gonoszság, a szelídség, az elfogadás, a békesség, a kételkedés, a felismerés, a remény kifejeződései. A kalocsai iskolanővérek vezetője beszédében megemlítette Szentgyörgyváry Margit Mária Palládia életének fontos állomásait is. 1913. június 16-án, Siklóson született. A szülők hitben, szeretetben, egyszerű körülmények közt nevelték négy gyermeküket. Barátságos, vendégszerető emberek voltak. Derűs kedélyét, könnyedségét, művészi hajlamát a nővér édesapjától örökölte. Siklóson járt elemi és polgári iskolába, itt ismerte meg a kalocsai iskolanővéreket. Tizenhét évesen jelentkezett húgával együtt Kalocsán a nővéreknél felvételre. Jelöltként elvégezte a tanítóképzőt, majd kétéves szerzetesi képzés után, 1938-ban letette első fogadalmát. Elöljárói felismerték alkotó tehetségét és a Képzőművészeti Főiskolára küldték, ahol diplomát szerzett rajztanári szakon.Kalocsára visszatérve az akkori általános főnöknő, Vojnich Mária Aquina megbízásából festette meg – Magyarországon elsőként – a fatimai Mária-jelenés Madonnáját, 1945 augusztusában. Tanított Szabadkán, majd a kiskunfélegyházi és bajai tanítónőképzőben. Az ígéretes kezdésnek az iskolák államosítása vetett végett 1948-ban. A főiskolán megmutatkozó kiemelkedő tehetsége miatt ösztöndíjat kapott Bécsbe a Képzőművészeti Akadémia Egyházművészeti fakultására. Az itthoni megváltozott viszonyok miatt azonban már nem jöhetett haza. Antónia nővértársával együtt meghívást kaptak Kanadába. Először Windsorban dolgoztak, majd Torontóban a jezsuiták templomában kaptak munkát. Megfestették a magyar, illetve a jezsuita szentek alakjait, valamint magyar templomok számára hatalmas üvegablakokat terveztek és készítettek. Egy évet Rómában töltött, majd 1990-ben végleg hazaköltözött Budapestre, az iskolanővérek Mária utcai szociális otthonába. Élete vége felé fizikai ereje egyre csökkent, szellemi frissessége azonban szinte végig megmaradt. 2007. szeptember 30-án, kilencvennégy éves korában szólította magához a Teremtő türelemmel, csendes megadással viselt szenvedés után. A kiállított stációképeket a művész még Kanadában festette, fiatalabb korában. A feltámadás hitének örömútját már itthon készítette, Budapesten. Nagy beleélő képessége segítette a képek alkotásában – tette hozzá beszéde végén Csatlós Mária Ilona nővér. – Sugárzik képein a húsvéti öröm, amit az Úr a feltámadásával hozott. Felfedezhető rajtuk a tavaszi megújulás, a fény, a meglepetés és a béke, amit Jézus adott nekünk húsvéti ajándékul.