Magyar István protoierej (első papnak fordítható, a katolikus egyház gyakorlatában esperesnek felel meg) a kiírást magyarázza: Magyar ortodox egyházmegye (moszkvai patriarchátus). „Magyar ortodox vallásúakat tömörít, de moszkvai egyházi joghatósággal. Elöljárója a moszkvai patriarchátus külügyi osztályának a vezetője, Mark Jegorevszkij, az összes határon túli orosz ortodox egyházközségek főpapja.”A Nagyboldogasszony-templomot (ortodox szóhasználattal az Istenszülő elszenderedése titulust viseli) és egyházközséget 297 görög és macedón vlach család alapította 1791-ben. Attól kezdve görög nyelven folyt az istentisztelet, egészen 1946-ig, amikor az utolsó görög pap elhagyta Magyarországot. A görög anyanyelvűek száma a két világháború között tíz-tizenkét főre csökkent az asszimiláció következtében. Egyre többen szorgalmazták a szertartásban a magyar nyelv használatát, ugyanakkor azt, hogy valamely felsőbb egyházi szervezethez tartozzanak. A konstantinápolyi pátriárka és a budai szerb püspök egyaránt elzárkózott a nemzeti nyelv használatától, az ortodoxiában a görög és az ószláv volt ugyanis a bevett liturgikus nyelv,
Nesztor püspök a Szent Szinódusnak jelentette a magyarországi tapasztalatokat, amely 1949. november 15-én úgy döntött – most volt éppen hatvan esztendeje –, hogy „Moszkva joghatósága alá fogadja” a magyar egyházközséget, engedélyezve a nemzeti nyelv és a Gergely-naptár használatát. Egy kikötésük volt: az istentiszteleti könyveket eredeti görögből kellett lefordítani. Ezt a munkát Berki Feriz végezte el, aki később a pesti ortodoxok esperese lett.1944-ben lefordították Aranyszájú Szent János liturgiáját, ez jelentette a kezdetet. 1946-ban felvették a kapcsolatot Munkáccsal, s az ottani püspök, Nesztor többször ellátogatott Budapestre. A politika, bár ekkor Magyarország már szovjet megszállás alatt volt, közvetlenül nem szólt bele abba, hogy munkácsi joghatóság alá került az ortodox közösség. Munkács egyébként Kárpátalja szovjet megszállása előtt szerb joghatóság alá tartozott.
Az első esperes, a magyarul is beszélő Kopolovics Iván Kárpátaljáról érkezett. 1949. november 29-én iktatták be, később Eperjes érseke lett. Mindent megtett annak érdekében, mondja Magyar István, hogy a hívők érezzék: magyar nyelven és magyar öntudattal lehetnek ortodoxok. 2000-ben jelentős változás következett be az egyházszervezetben. Addig a moszkvai patriarchátus külügyi osztályának vezetője volt a megyés püspök, legutóbb Kirill metropolita, a jelenlegi patriarcha. 2000. január 1-jétől nevezték ki az ausztriai egyházmegye élére Pável püspököt, s attól kezdve az ő fönnhatósága alá tartozott Magyarország is. Őt 2003-ban Hilarion püspök váltotta fel, majd 2006-tól Jegorevszkij püspök a kormányzó főpap.Berki Ferizt 1954-ben nevezték ki protoierejnek. Ebben az időben – főként 1956-57 táján –, egymás után csatlakoztak hozzájuk az ortodox egyházközségek, s ettől kezdve esperességként működtek. Budapesten az orosz ortodoxok akkoriban az Almássy téren, ma a Lendvay utcában találtak otthonra. Vidéken pedig több görög alapítású egyházközség működött: Miskolcon, Kecskeméten, Szentesen, Hódmezővásárhelyen (ma szerb joghatóság alatt van) és Nyíregyházán.
S az évfordulóknál maradva: öt éve lesz 2010-ben, hogy elhelyezték a templomban Szent István ereklyéjét, a Szent Jobb egyik csontdarabkáját.Miután bevezették a magyar nyelvű liturgiát, egyre többen látogatták a templomot. „Aztán olyanok is jelentkeztek, akik nem voltak megkeresztelve, s megismerkedve az ortodoxiával, úgy érezték, otthon vannak ebben a hitben. Legújabban pedig a Kárpátaljáról, Ukrajnából és Erdélyből érkeznek magyarul beszélő hívek.”A hittanoktatás a parókián folyik, vasárnaponként százhúszan-százötvenen vesznek részt a liturgián. Az ortodox egyházban nem kötelező a templomba járás, „vagy ha igen, lelki köt elezettség. Az sincs előírva, hogy a szertartás elejétől a végéig ott kell lenni. Nemrégiben Görögországban jártam, s azt láttam, a templomok általában a szertartás végére teltek meg.” Magyar István elmagyarázza: a mise fölépítése megegyezik a nyugati, római katolikus egyházéval: az első rész az ige, „ahogyan mondjuk, a hívők liturgiája, a második rész pedig az eucharisztikus kánon. Az Oltáriszentséget mi is Krisztus testének és vérének tartjuk, de nem kötjük az átváltoztatás mozzanatához, hanem azt mondjuk: a liturgia egésze szükséges ahhoz, hogy a kenyér és a bor Krisztus teste és vére legyen. De ezen belül is kiemelt pillanat a Szentlélek lehívása. Ez közvetlenül az átváltoztatás előtt hangzik el: a kenyér és a bor a Szentlélek segítségével változik Krisztus testévé és vérévé, ezt nevezzük epiklézisnek. A liturgia alapjai megegyeznek, de a keleti egyházban a kelet szellemének megfelelően, a nyugatiban inkább jogi szemléletben fejlődött tovább.” Az 1054-es nagy egyházszakadás után ezer évvel, II. János Pál pápa 1996-os magyarországi látogatása során felvetődött a pápa és az orosz pátriárka találkozásának lehetősége. Erre végül nem került sor.
„II. Alekszij pátriárka nyitottságot mutatott a találkozásra, de a Szent Szinódus többségében még nem látta elérkezettnek az időt erre. Kirill pátriárka a külügyi osztály vezetőjeként sokat foglalkozott az ökumenizmus kérdéseivel, több alkalommal tárgyalt Rómában is. Előbb-utóbb bizonyára sor kerül a találkozóra, a pátriárka is szükségét látja ennek.”Mennyiben lehet ez függvénye az adott orosz politikának? A kérdésre Magyar István ezt mondja: „Oroszországban az egyház és az állam, illetve a politika közelsége nem újdonság. A politika bizonyára befolyásolja az esetleges találkozó létrejöttét, de a két egyház kapcsolatában inkább egyházpolitikai kérdések vetődnek fel. Így például a moszkvai patriarchátus területén a görög katolikus egyház helyzete, amely igen kényes téma, mint ahogyan a nyugati keresztény püspökségek felállítása is ortodox területen. Jó lenne, ha mindkét oldalról megindulna valamiféle közeledés.”
Az ortodox felfogás szerint a nyugati egyház erőszakosan szakította ki a görög katolikusokat az ortodoxiából. A tizennyolcadik századi uniók után (lembergi, ungvári, stb.) alakult meg a görög katolikus egyház, amely addig nem létezett. „A második világháború után a görög katolikus egyház beolvasztása az ortodoxiába a Szovjetunió területén politikai döntés következménye volt; nem az ortodox egyház szorgalmazta, azt meg sem kérdezték. Az ortodox egyházat is üldözték a Szovjetunió területén.”Ünnepi alkalmakkor a görög katolikusok meghívják az ortodox papokat, „s mi is szívesen látjuk őket. Püspökeink is találkoztak a görög katolikus püspökökkel, nálunk egészen más a görög katolikusok és az ortodoxok viszonya, mint Kárpátalján.”Magyarországon a görög katolikusok és az ortodoxok közötti viszony nem vetődött fel olyan élesen, mint a Szovjetunióban. Szóba sem került a görög katolikusok egyesítése az ortodoxiával. „Ahogy ma látom, ennek az ortodoxia lett volna a vesztese. Beolvadni ugyanis mindig a kisebbség szokott a többségbe, s nem fordítva. A legutóbbi adatok szerint húsz-harmincezerre tehető a magyarországi ortodox hívők (románok, szerbek, görögök, bolgárok, oroszok és persze magyarok) száma. A görög katolikusok kétszázötven- kétszáznyolcvanezren vannak, tehát a görög katolikus egyház olvasztotta volna be a töredék ortodoxokat.”
Magyar István Mátészalkáról, görög katolikus családból származik. A nyíregyházi teológián tanult, s a liturgia kapcsán mélyedt el a gyökerek kutatásában. Hosszú idő elteltével úgy döntött, visszatér az eredetekhez. Négy év után elhagyta a szemináriumot, s a Hittudományi Akadémián magánhallgatóként folytatta tanulmányait. Két évvel később, 1988-ban fejezte be tanulmányait. „Akkor már rendszeresen jártam a Petőfi téri templomba.” 1988-ban meghalt a másodlelkész, s 1989 februárjában German érsek (ma metropolita Volgográdban) előbb diakónussá, majd pappá szentelte.
Budapesten hárman szolgálnak a Petőfi téri egyházközségben, s két diakónusuk van. Miskolcon és Nyíregyházán lelkész és diakónus, Szegeden egy lelkész, s a Lendvay utcában két lelkész szolgál. Debrecenben legújabban alakul egyházközség. Szent István ereklyéje mellett ott találjuk Ugrin Mózesét. (Ugrin magyart jelent a szlávban.) Mózes a mai Kárpátalja területén született, onnan származott el Kijevbe, s lett a barlangkolostor szerzetese a tizedik században, magyarázza Magyar István, közben csatlakozik a másodlelkész, Tatárka Krisztián. Szüleivel Moszkvában töltött hosszabb időt, a még meg sem keresztelt fiatal ott ismerkedett meg az ortodox vallással, majd kötelezte el magát. S miközben az ikonosztázban gyönyörködöm, eszembe jutnak a korábbi szavak: a liturgia alapjai, tehát a hit lényege megegyezik.
