Jáki László, szerzetesi nevén Jáki Szaniszló 1924. augusztus 17-én született, katolikus hitét megélő polgári családban, Győrött. Négyen voltak testvérek: Erzsébet, Imre, László és Sándor. Mindhárom Jáki fiú a győri bencéseknél tanult, s az érettségi után mindhárman bencések lettek Pannonhalmán. Imre, a legidősebb Jáki Zénó atya néven, László, a középső Jáki Szaniszló atyaként, Sándor, a legfiatalabb Jáki Teodóz atyaként lett egész diáknemzedékek jeles és szeretett tanárává.
Jáki László 1942. augusztus 6-án, a szerzetesruha felvételekor kapta a Szaniszló nevet. Az újoncidő leteltével ideiglenes fogadalmat tett, majd 1947-ben ünnepélyes fogadalmat. Római tanulmányaira részben itthon, részben külföldön készült. Szaniszló testvért még Papp Kálmán győri megyéspüspök szentelte szerpappá 1948 februárjában, a pannonhalmi bazilikában.
E nemzedék szerzetesi életét a II. világháború és annak hazai következményei gyökeresen átformálták; szinte minden másként történt, mint ahogyan addig tervezték. Jáki Szaniszló pappá szentelése már Assisiben történt, 1948. június 29-én. Teológiai tanulmányait a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolán kezdte, majd 1947-től a római Pápai Szent Anzelm Egyetemen folytatta, és ott is doktorált 1951-ben.
Az Amerikai Egyesült Államokba került magyar bencés atyák áldozatok és küzdelmek árán létrehozták a Szent István Perjelséget a kaliforniai Woodside-ban. 1956-ra megteremtették a közös élet lehetőségét. Ide érkezett Jáki Szaniszló atya is. A hosszú éveken át viszonylagos szabadságban élő atyáknak nem kis áldozatot jelentett visszatérni a közös életbe. Komoly fegyelem, kolostori napirend, kórusima, valamint az iskola fönntartásával járó felelősség várta őket, és szerény anyagi körülmények. Ez az új életforma, a tanítás, a lelkipásztori munka, a belső munkakörök ellátása nagy kihívást jelentett mindannyiuk, így Jáki atya számára is. Ez az élethelyzet kikezdte az egészségét. Elöljárói támogatással, Békés Gellért engedélyével folytathatta tanulmányait, amelyek teológiai és természettudományos (matematika, fizika, tudománytörténet) stúdiumokat foglaltak magukban. Egész életét végigkísérő egészségi gondjai ellenére az egyetem keretében magas szinten folytathatott tudományos munkát. Munkásságát 1987-ben Templeton-díjjal ismerték el. Tanult és tanított, tanulmányokat és könyveket publikált. A rendszerváltás után gyakrabban járt haza, találkozott a testvéreivel, előadásokat tartott Budapesten. Több műve itthon is megjelent. 2000-ben Győr díszpolgára címmel tisztelték meg. Két előadása között, útközben érte a halál, Madridban. A három Jáki fiú egymás mellett nyugszik a Boldogasszony-kápolna kriptájában: Pannonhalmán temettük el őket, ahonnan szerzetesi életük indult.
Jáki Szaniszló élete, gazdag életműve szolgálat volt. Az Egyháznak, s a tudomány révén minden embernek is szolgált, amikor a hit és az értelem mély titkát és összetartozását kutatta. A bencés Regula első kérdése a szerzetességre jelentkezőhöz így hangzik: „Valóban Istent keresi-e?” Jáki Szaniszló valóban Istent kereste. Utat akart mutatni mindazoknak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, akik őszintén keresik Istent.
*
Jáki Szaniszló atya szellemi életművének vázlatos áttekintéséhez a legjobb őt magát idézni: „A teológia iránti érdeklődésem először a modern fizika mélyvizeire vezetett, majd innen a tudomány történetének és bölcseletének még mélyebb vizeire vitt.” Az említett területek bármelyikének már posztgraduális szintű ismerete is hosszú és komoly előtanulmányokat igényel, de ahhoz, hogy Jáki teljesítményét megértsük és értékeljük, mindegyiknek további átfogó és mély tanulmányozására van szükség. Ez könnyen elrettenthet egyes kutatókat, akik bár valóban kiváló szakemberek egyik-másik területen, de Jáki alapokig lenyúló transzverzális termékenységét látva megelégszenek a „fizikusok között biztosan jó teológus, míg a teológusok között komoly fizikus” típusú megállapításokkal.
Jáki első komoly szellemi terméke a Rómában íródott Az egyháztan új irányzatai című teológiai doktori disszertációja volt. Sokat elárul a dolgozat értékéről és hatásáról, hogy Ratzinger bíboros elmondása szerint a mű könyvváltozata díszhelyet foglalt el a könyvtárában. Jáki nem kisebb célt tűzött maga elé, mint annak a bemutatását, hogy a teológiák között a katolikus a legátfogóbb és a legmélyrehatóbb. Ehhez a veszélyes vállalkozáshoz gigantikus mennyiségű anyagot tanulmányozott át a legkülönbözőbb teológiákból. Kivételes tehetsége mellett ez tette képessé arra, hogy minden teológiai fogalmat történelmi szemlélettel, minden kérdést annak történetével együtt vizsgáljon. Ez adja a meggyőző erőt a disszertációból származtatható egyes további munkáinak is, amelyek témájául a következőket választotta: az Egyház sziklára építése, az ország kulcsainak átadása Péternek, liberalizmus és teológia, a papi cölibátus teológiája. Teológiai műveiben Jáki a klasszikusokon túl két tudásforrásból merített a legtöbbször: Newman és Gilson munkáiból.
Legfontosabb eredményeit a vallás és a tudomány (amin ő fizikát értett) határterületeinek vizsgálatában érte el. Három fő csapásirányt célszerű megjelölnünk:
A nagy világvallások tüzetes vizsgálatával kimutatta, miért nem tudtak a keleti vallások eljutni a modern fizikáig, és miért volt képes a newtoni fizika létrehozására a kereszténység által megtermékenyített Nyugat. Meggyőző annak a folyamatnak az ábrázolása, hogy a nyugati gondolkodás miként jutott el a katolikus Buridanustól Descartes-on keresztül Newton három törvényéig.
Jáki – fizikus kortársait messze megelőzve – felismerte Gödel osztrák matematikus 30-as évekbeli logikai eredményeinek súlyos fizikai és filozófiai következményeit. Kiemelkedő fizikusok Hawkingig érő sora hagyott fel a végső kozmológiai elmélet keresésével, amikor Jáki rámutatott arra, hogy Gödel eredményei ezt eleve kizárják.
Jákit egész életében foglalkoztatta az agy működése, mindig a test és a lélek dualizmusának a keretébe illesztette a gondolkodást. A mesterséges intelligencia bajnokai, tágabban a redukcionisták adták számára a végső lökést ahhoz, hogy külön könyvet szenteljen ennek a témának. Bemutatja, hogy Pascaltól és Leibniztől egészen Neumann Jánosig számítógép-konstruktőrök egész sora vetette el azt a gondolatot, hogy létre lehetne hozni az agy mechanikus vagy elektronikus utánzatát. Jáki atya kimutatja, hogy a mesterségesintelligencia-kutatás egyfajta zsurnaliszta szintű filozofálás áldozatául esett, amit aztán redukcionista materialisták karoltak fel és tartanak életben.
Alapművei, amelyek bevezetnek az imént említett három témába: A fizika látóhatára; Isten és a kozmológusok; Az agy, az elme és a számítógépek.
Szaniszló atya maradandót alkotott az általános filozófia és a metafizika területén. Műveiben a témákat a filozófiai realizmus felől közelítette meg, ahol a gondolkodás a tényekből és a megfigyelésekből indul ki. Egészen messzire jutott Kant kritikájában, aki az univerzum, lélek, Isten fogalomtriászt a szellem metafizikai vágyai elfajult szüleményének tekintette. Írások sorában mutatta ki, hogy a természettudományos felkészültséget nélkülöző Kant gondolkodása – miként Hegelé is – hogyan csúszott félre, és készítette elő a terepet, még ha akaratlanul is, az ateista marxistáknak.
Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát; Soltész Péter matematikus
