A betegek és a szenvedők találjanak biztos kötelékre a hitben – így buzdít a szentatya üzenetében. Hangsúlyozza: aki hisz, soha sincs egyedül. Lelki közelséggel fordul különösen a betegekhez és azokhoz a papokhoz, akik a kórházakban tevékenykednek, és arra kaptak meghívást, hogy a betegek igazi szolgálói legyenek. Krisztus példája nyomán a hívek pedig hajoljanak meg az emberek anyagi és lelki szenvedése előtt – meggyógyításuk érdekében. A pápa kiemeli a gyógyulás szentségeit, vagyis a bűnbánat szentségét és a betegek kenetét, amelyek természetes beteljesedése a szentáldozásban megy végbe. Ezek a szentségek előtérbe helyezik a fizikai egészség és a lélek megújulása közötti kapcsolatot.
Aki a betegségben az Úrhoz imádkozik, biztos abban, hogy Isten és az egyház szeretete sosem hagyja magára. A bűnbánat szentségében, vagyis a gyónás orvosságában a bűn nem válik kétségbeeséssé, hanem találkozik a szeretettel, amely megbocsát és átalakít. A pápa hangsúlyozza, hogy a betegek szentsége a teológiai gondolkodásban és a betegekre irányuló lelkipásztori tevékenységben egyaránt nagyobb figyelmet érdemel napjainkban.
A pápai üzenet végül hangsúlyt fektet az Eucharisztia jelentőségére. A betegség során az Oltáriszentség vétele egyedülálló módon hozzájárul a lelki átalakuláshoz. A beteget ugyanis összekapcsolja Jézus felajánlásával, aki az Atyával egységben az emberiség üdvözítője lett. A szentatya ebből kiindulva arra buzdítja az egész egyházi közösséget és különösen a plébániákat, hogy szenteljenek figyelmet annak, hogy a betegek és az idősek rendszeresen részesülhessenek szentáldozásban. (VR)
