Pietrelcinai Szent Pio szerzetes (Szeptember 23.)
1887-ben született. Kapucinus szerzetes lett, 1910-ben szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató volt. 1968. szeptember 23-án halt meg San Giovanni Rotondóban. 2002-ben avatták szentté. 2008. március 2-án került sor Szent Pio atya holttestének exhumálására San Giovanni Rotondóban; földi maradványai előtt a hívek leróhatják tiszteletüket. Kezén jól láthatók a stigmák. A régi bazilika közelében, ahol Szent Pio atya ereklyéi pihennek, építettek egy hatalmas új templomot, amely teljes befejezéséhez a világ minden tájáról gyűjtik az adományokat. Minden este közös rózsafüzér imával kérik a szent közbenjárását.
Szent Gellért püspök és vértanú (Szeptember 24.)
980-ban született Velencében. Az ötéves korában súlyos beteg fiút szülei a San Giorgio-szigetre vitték. Az itt élő bencés szerzetesek imájára meggyógyult, és ott is maradt közöttük, majd bencés szerzetes lett. Később Bolognában tanult, majd tanított, aztán visszatérve monostorába perjellé, majd apáttá választották. A Szentföldre utaztában ismerkedett meg Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki rávette, hogy Magyarországra jöjjön. Abban reménykedett, hogy innen könnyebben megvalósítható szentföldi útiterve. 1015. május 3-án érkeztek Mór püspökhöz Pécsre. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal Székesfehérvárra, István királyhoz mentek. Nagyboldogasszony napján járult Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívta őt nyolcéves Imre fiának nevelőjéül. Gellért hét évig nevelte a trónörököst az esztergomi királyi palotában. Ezután remeteségbe vonult, majd 1030-ban csanádi püspök lett, és azonnal az egyházmegye megszervezéséhez fogott. Magyarul tudó papokat állított a főesperességek élére, káptalani iskolát alapított, templomokat és székesegyházat épített. István király halála után nehéz idők következtek reá is. 1046-ban több püspöktársával együtt a mai Gellérthegynél halt vértanúhalált, testét a pesti Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templomban) temették el, később átszállították Csanádra. Bronzból készült szobra, kezében a kereszttel vértanúsága helyéről tekint a fővárosra.
Szent Kozma és Damján vértanúk (Szeptember 26.)
A keleti egyház jeles szentjei. Szenvedéstörténetük legendája szerint Arábiában születtek, ikrek voltak. Orvosi tanulmányaik befejeztével a kilikiai Ége városában telepedtek le. Keresztények lévén nemcsak gyógyítottak, hanem apostolai voltak az evangéliumnak. A betegektől nem fogadtak el pénzt, ezért különösen is nagy szeretet övezte őket. A Diocletianus-féle üldözés idején bíróság elé állították őket. Mivel nem tagadták meg hitüket, válogatott kínzások után lefejezték őket. A tiszteletükre épített konstantinápolyi bazilika zarándokhellyé vált. Tiszteletük elterjedésében nagy szerepe volt Justinianus császárnak, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a két szentnek tulajdonította. Első római templomukat IV. Félix pápa (525-530) építtette a Fórumon. Ünnepük valószínűleg a bazilika felszentelésének napja, amely a VII. században került a liturgikus könyvekbe.
