Ókeresztény egyiptomi remete, a sivatagi atyák egyike. Neve görög eredetű; jelentése: pásztor. Életútjáról keveset tudunk. A IV. század első felében született. Már ifjúkorában, 355 körül Szkétisz (Vádi Natrún) pusztájába ment, ahol Egyiptomi Szent Makariosz is élt. Hat testvére is vele tartott. A nomád mazik törzs rátámadt a szerzetestelepre, szétrombolta a templomokat, kolostorokat és a szerzeteslakokat, sokakat megölt, a többieket pedig elűzte. Poimén a testvéreivel együtt Terenuthiszban, a Nílus deltájának délnyugati részén, a régi szerzetesség központjában telepedett le.
A hét testvér közül a legidősebb, Anub volt a vezető. Rendelkezése szerint hét közben mindenki a cellájában tartózkodott, csak hét végén jöttek össze. Éjszaka négy órát aludtak, majd négy órát zsolozsmáztak, a fennmaradó négy órában pedig dolgoztak. Nappal a hatodik óráig dolgoztak, a kilencedikig a Szentírás olvasásának szentelték magukat, majd étkeztek – nagyon igénytelenül, általában vadon termő gyümölcsöket, növényeket.
Poimén és testvérei később visszatértek Szkétiszbe, de 434-ben újra betörtek a mazikok. Hogy ekkor hova menekültek, nem tudjuk. Poimén a hagyomány szerint 110 évet ért meg.
Anub jellemzése szerint aszkézise szigorú és következetes volt. Gyakran több napon át vagy egy egész hétig is böjtölt. Testvéreinek azonban a könnyebb utat tanácsolta: mindennap egyenek, de mértékkel. Feltehetően tőle származik ez a kijelentés: „Nem azt tanultuk, hogy testünket öljük meg, hanem hogy a szenvedélyeinket.” Egyik testvérének, aki három éven át akart vezekelni, azt mondta: három nap valódi bűnbánat éppen elég arra, hogy megengeszteljük Istent. Szigorúság önmagával, irgalmasság másokkal – ez jellemezte.
Rövid és nagyon találó mondásai közül rengeteg fennmaradt. Néhány ezek közül: „Minden rossz kezdete a szétszórtság.” „Tanítsd meg az ajkadat, hogy azt mondja, ami a szívedben van.” „Ne vess meg senkit, ne ítélj meg senkit, ne mondj senkiről rosszat – és Isten nyugalmat ad neked.”
