A Fabiusok régi római patríciusnemzetségéből származott. Szent Jeromos egy levelében írta le életét. Szerinte Fabiola férje annyira bűnös szenvedélyű lehetett, hogy még egy szajha sem tudta volna vele elviselni a közös életet. Fabiola ezért a polgári jog szerint elvált tőle. Fiatal volt, szíve szeretetre vágyott, ezért amikor alkalom kínálkozott rá, a keresztény parancs ellenére még férje életében másodszor is házasságot kötött.
Amikor második férje elhunyt, mélyen megrendült. Magába szállt, vezeklőruhát öltött, és felvetette magát a lateráni bazilika vezeklőinek seregébe. Az egész böjti időszakban a közösség előtt vezekelt, mert szívében felébredt az Úr iránti szeretet. „A püspök, a papok és az egész nép vele együtt sírt”, valamennyien egy szájjal és egy szívvel vallották bűnösnek magukat.
Az egyházi közösségbe való újrafelvétele után kizárólag Istenhez tartozott. Eladta kiterjedt birtokait, kórházakat épített, papokat, szerzeteseket és szüzeket támogatott. És nemcsak a pénzével jótékonykodott, hanem szolgált is. Ételt osztott, leprások gennyes sebeit kötözte.
Egy nap jeruzsálemi zarándoklatra határozta el magát. Akkoriban az Úr születésének helyén, Istennek szentelt nők tanítójaként Betlehemben élt Szent Jeromos. 394 őszén Fabiola váratlanul megérkezett Jeruzsálembe. Jeromos segítségével bele akart mélyedni a Szentírás értelmezésébe: „Jóságos Jézusom, micsoda buzgósággal, micsoda szorgalommal tanulmányozta a szent könyveket, s mintegy valamiféle éhség csillapítására vágyódva futott át a prófétákon, az evangéliumon és a zsoltárokon, kérdéseket vetett fel, és a válaszokat a szíve mélyén rejtette el” – írja róla Jeromos.
A Rómába visszatérő Fabiola teljes szegénységben akart élni. Hogy megszabaduljon a birtoklás „nagy terhétől”, megmaradt vagyonát szerzeteseknek ajándékozta. Ez röviddel halála előtt történt. Sírba tételére az egész városból összegyűlt a nép.
Szent Fabiola személye ihlette meg Nicholas Patrick Wiseman westminsteri bíboros érseket, akinek 1854-ben megjelent Fabiola című regénye máig népszerű olvasmány. A romantikus történetből több film is készült, a legismertebb az 1949-ben bemutatott olasz–francia változat, Michéle Morgan, Henri Vidal és Michel Simon főszereplésével.
