Egy kis svédországi faluban született 1870-ben, ötödikként a család tizenhárom gyermeke közül. Neveltetése szerint az Evangélikus Egyházhoz tartozott. A család sokat költözött, mindig oda, ahol a szülők éppen kaptak valami munkát.
Elisabetta tizenhat éves korában kivándorolt Amerikába annak reményében, hogy keresetéből támogatni tudja majd otthon maradt családtagjait. Egy New York-i kórházban kapott állást ápolóként. Nagy önfeláldozással segítette a betegeket, bár a kemény munka nem tett jót az egészségének. A kórházban sok katolikussal találkozott, és velük beszélgetve éledt fel benne az érdeklődés a katolikus hit iránt. Rengeteg imádság és egyéni tanulás után végül úgy döntött, katolizál. Különösen mély tisztelet ébredt benne a Szűzanya iránt, ezért felkereste a vizitációs nővérek washingtoni kolostorát, és ott keresztelkedett meg, illetve járult először szentáldozáshoz 1902-ben.
Közvetlenül ezután Rómába zarándokolt, felkereste a Svéd Szent Brigittának szentelt ottani templomot és a hozzá tartozó kolostort. Itt mély belső hívást érzett, hogy e falak között szolgálja Istent. Visszatért Amerikába, de csak azért, hogy eladja mindenét, és végleg Rómában telepedjék le. A Szent Brigitta-kolostorban akkor kármelita apácák éltek, akik szeretettel fogadták.
A csendes imádság évei következtek, mely idő alatt Elisabetta egyre szorosabb kapcsolatba került Krisztussal, ugyanakkor mindinkább elhivatottságot érzett, hogy közösségben szolgálja a szenvedőket.
1911-ben pápai engedéllyel megalapította a Brigitta-rend megreformált ágát. Ekkor vette fel a Maria nevet. A szemlélődő imádság, a szeretetszolgálat, illetve a szállás biztosítása a rászorulók számára egyaránt fontos szerepet kapott a nővérek életében. A rend karizmájának fontos része az ökumené elősegítése, nemcsak imádsággal, de tevékeny együttműködéssel is. A rend 1936-ban már olyan erős volt, hogy missziót alapítottak Indiában.
A II. világháború alatt Maria Elisabetta mindent elkövetett, hogy segítse az üldözést szenvedőket. Fontosnak tartotta a vallásszabadság biztosítását, és nagy tisztelettel viseltetett mindenki hite iránt, akit a kolostorba fogadott, legyen akár protestáns vagy zsidó. 2004-ben posztumusz megkapta a Világ Igaza kitüntetést.
Életének utolsó éveiben nagyon megromlott az egészsége. A fizikai szenvedés mellett lelki gyötrelmek is kínozták, de mindig azt mondta: „Számomra a kereszt útja a világ legszebb útja, mert ezen találkozhatom Urammal és Megváltómmal, és ismerhetem meg őt.”
Ferenc pápa 2016. június 5-én avatta szentté a brigitták új ágának alapítóját.
Ú. E.
