– Mennyire érte váratlanul az áthelyezés?
– A főpásztor előzetesen általában jelzést ad az áthelyezésről. Ki-ki elmondhatja a véleményét, de utána a megyés püspök – a lelkipásztori szempontokra és az egyéni sajátosságokra tekintettel – hozza meg döntését. Figyelembe kell vennie az adott közösség igényét, lehetőségeit, a lelkipásztorok képességeit, s mindezt igyekszik összhangba hozni.
– Milyen érzésekkel készül következő helyére? Folytatni szeretné elődje munkáját, bár sokszor nem is olyan egyszerűen kiismerhető erőviszonyok várják az új lelkipásztort.
– Még a legjobban működő plébánián is nagy változást jelent a vezető elmozdítása. Különböző habitusúak vagyunk, óhatatlanul törést okoz egy közösség életében a plébános távozása, még akkor is, ha – mint jelen esetben – Füzes Ádám atya után ugyanolyan korú s hasonló természetű papot kap is a közösség. Mindenképpen kihívást jelent, hogy jól – lehetőleg még nagyobb szeretettel és körültekintéssel – folytassam azt a munkát, amelyet az elődöm elkezdett.
– Amikor egy új személy érkezik, óhatatlanul összehasonlítják az elődjével.
– Az összehasonlítás természetes. Nem az összevetés okoz nehézséget, hanem ha a közösség nem adja meg új plébánosának azt a fajta segítséget, amit a papi feladatok folytatása megkívánna. A lelkipásztor a híveitől együttműködést, bátorítást vár, és nem bíráló észrevételeket.
– Egy-egy plébánián csoportok, sőt klikkek is kialakulhatnak, amelyek akár egymással is szembehelyezkedhetnek, s az érkező plébánost a maguk módján irányítani szeretnék.
– Azzal az elképzeléssel érkeztem Rákoskeresztúrra, s megyek most tovább, hogy nem tudok és nem is akarok mindenki vágyának eleget tenni. Legfontosabb feladatom, hogy közelebb vezessem magamat is, másokat is az Úristenhez.
Krisztust sem fogadta el maradéktalanul mindenki. Egyesek elfogadták, mások kritizálták, elutasították. Ez a magatartás együtt jár minden vezető személy pozíciójával. Nem mintha rosszul végezné valaki a munkáját, de mindig akadnak, akik nehezen tudják elfogadni az új módszereket. A Szentlélek egyesítő erejében azonban mindig lehet bízni. A közösség feladata, hogy imáiban kérje és támogassa is az egységet.
– A fővároson belül helyezik át. Másféle feladatot jelent ez? Mostani szolgálati helye tizenhetedik kerületi, a következő hatodik kerületi. Vidéken sokszor hallottam, hogy a falusi évek után a városi plébánia eltérő hozzáállást kívánt.
– Az egyes plébániák hívei között – hasonlóan a főváros kerületeihez – mutatkoznak különbségek, érzékelhető a másféle gondolkodásmód.
A rákoskeresztúri városszéli plébánia, ahol vidékiesebben gondolkodnak az emberek. Itt sokaknak földje van, még akkor is, ha panelházban laknak. A mezőgazdasági munka meghatározza a napjaikat. Egy belvárosi plébánián ez az életforma elképzelhetetlen. Ott mások a gondok, ennek megfelelően eltérőek az emberek is. Aki vidéken nő föl, bár bejár a városba, nem tudja elképzelni, hogy ott lakjon. Szüksége van a nagyobb élettérre.
Hozzám kissé közelebb áll a városi lét, magam is a Belvárosban születtem, ilyen szempontból – azt remélem – könnyebb lesz megtalálnom a hangot azokkal, akik hasonló városi környezetben élnek.
– Amikor új helyre készül, van-e valamilyen elképzelése a plébánia jövőjéről? Bizonyos koncepcióval érkezik, vagy belép a meglévő helyzetbe, és abban próbálja kiismerni magát?
– Helytelennek tartom, ha valaki a radikális változtatások igényével érkezik egy új helyre. Igyekszem nagy szeretettel elfogadni azokat a lehetőségeket, körülményeket, adottságokat, amelyek várnak, elsősorban azt akarom megtartani és fejleszteni, ami szépen kialakult. Erősíteni szeretném a közösséget, hadd bontakoztassák ki magukat. A papnak példát kell mutatnia, valamint katalizátorszerepet kell betöltenie.
– Eddigi pályafutása során hogyan tapasztalta: mennyi idő kell ahhoz, hogy mindent átlásson az új helyen, s azt mondhassa: most már otthon van?
– Ez közösségenként változik. A Lehel téren szolgáltam káplánként. Ott egy hónap alatt megszerettek. Amikor Rákoskeresztúrra kerültem plébánosnak, más volt a helyzet. Elődömet, Snell György atyát harminchárom évi szolgálat után helyezték a Szent István-bazilikába. Távozása megrázkódtatást jelentett a plébánia életében, elveszítették szeretett lelkipásztorukat, aki ügyesen vezette a közösséget. Mindezekből adódóan kezdetben nehezebben fogadtak el, de mára engem is a legtöbben szívükbe zártak. Egy esztendő szükséges, hogy az új lelkipásztor minden helyzettel találkozzon.
– Mit gondol arról, ha egyesek lelkivezetés céljából követik Önt az új helyére?
– Én nem fogok visszajárni, mert nem akarom megnehezíteni az utódom munkáját, vagy alapot adni esetleges összehasonlításoknak. Azt a néhány embert, aki ragaszkodik az egyéniségemhez, szeretettel fogadom, mert a lelkivezetés szempontjából lényeges az állandóság, és tudom, sokan bennem találták meg azt a személyt, akihez bizalmuk van. De a beszélgetéseken belül arra fogom őket biztatni, hogy segítsék saját közösségük kialakulását. Mindenkit arra kérek, közeledjen megértéssel az új plébánosához. A hívők elsősorban a helyi egyházközségüket erősítsék és az aktuális papjukat támogassák.
– Segítséget jelent-e, hogy az új plébánián egy Önnel azonos korú lelkipásztort vált, s ha jól tudom, tanulmányaik során is találkoztak?
– A Piarista Gimnáziumban párhuzamos osztályba jártunk Ádám atyával, s a szemináriumban is együtt nevelkedtünk. Az életkorbeli azonosság megkönnyíti a plébánia gördülékeny tovább vezetését.
– Konkrétan mit jelent egy plébánia átvétele?
– A meghatározott időponttól mindenért az új plébános felel; a betegek ellátásától az épületek felügyeletén keresztül a számlák kiegyenlítéséig. Az átadás-átvételnél az esperes jelenlétében közösen ellenőrizzük a templom berendezéseit, áttekintjük a leltárkönyvet, felülvizsgáljuk az anyakönyvek vezetését, pénzügyi elszámolást is tartunk. Ezt követően bemutatkozom a munkatársaknak és a képviselő- testület tagjainak, s mindazoknak, akik a plébánia mindennapos működését segítik. Továbbá rövid időn belül végig akarom járni a plébániához kapcsolódó intézményeket: iskolákat, kórházakat, idősek otthonát, valamint föl kívánom keresni a helyi polgármestert.
– Egészségesnek tartja-e néhány év után a váltást, vagy Ön szerint inkább évtizedekig szolgáljon egy helyen a lelkipásztor?
– Mind a rövidebb, mind a hosszabb távú szolgálatnak van előnye és hátránya. A magam szempontjából elfogadom, hogy a Rákoskeresztúron töltött hat év után másik lehetőséget kapok. Szerettem a közösségemet, de az évtizedes helybenlét a közösségen belüli klikkek kialakulását is segíti, valamint megnehezíti a későbbi váltást.
– Amikor az új helyen kimegy az első szentmisére, mond-e valamit, vagy pedig mintha „mi se történt volna”, kezdi az áldozat bemutatását?
– A hívők várják, hogy az új pap az első vasárnapi szentmiséje előtt néhány személyes szót is mondjon, legfontosabb gondolatait közvetítse, mert ezzel mindenkinek megkönnyíti a változás elfogadását.
– Mit gondol az áthelyezésről?
– A pap a szenteléskor engedelmességet fogad főpásztorának. A helyezést nem kértem, hanem kaptam, és igyekszem meglátni benne az Úristen szándékát. Így könnyebb elfogadni a változást, s remélem, így tekintenek rá a hívek is.
Fotó: Kissimon István
