Racionális korunk a hit természetfölötti megnyilvánulását nehezen tudja elfogadni. Ezért kellett az egyháznak többször is kiállnia Szűz Mária megjelenése mellett, hitelessé nyilvánítva azt. Ha valaki ma Lourdes-ba látogat, nem kétkedéssel, hanem a hit őszinte megnyilvánulásaival szembesülhet. Elsőre azokon az embereken akadhat meg a szemünk, akiket a helyi aktivisták vagy a hozzátartozók kerekes székben vagy guruló ágyon tolnak a barlang felé. Itt van ugyanis lehetőség bemerülni abba a vízbe, melyet az 1858. február 25-i jelenésnél fakadt forrás táplál. A kíváncsi szemek elől elzárt részen külön várakoznak a férfiak és a nők, csendben, türelmesen, noha nemegyszer sokat kell várni, míg valaki sorra kerülhet. Előfordulhat, hogy egyesek meggyógyulnak testi betegségeikből. (Eddig közel hetven esetet ismertek el csodás gyógyulásként.) Az is igaz, hogy a súlyos betegségek legtöbbje általában nem múlik el itt. Mégsem mondhatjuk, hogy a zarándokok ugyanúgy mennek el, ahogyan jöttek. Terhüket ugyanis leteszik a Szűzanya lába elé, és talán a következő időszakban kicsit könnyebb lesz majd elviselniük a magatehetetlenséget és a fájdalmat. Ám nem csak a betegek jönnek el Lourdes-ba. Egészen biztos, hogy náluk sokkal többen vannak azok, akik lelki bajaikra találnak gyógyírt, megnyugvást ezen a helyen.
Lourdes két dologban biztosan eltér a föld többi Mária-kegyhelyétől. Sehol a világon nem találkozhatunk az emberi betegség és nyomorúság ilyen esszenciájával. Mi nyugaton szeretnénk megfeledkezni esendőségünkről, ám itt szembesülnünk kell mulandóságunkkal, akár tetszik, akár nem.
A másik jellemző a látható-tapasztalható körébe tartozik. Lourdes-ba kezdetben néhány ezren jöttek évente, ma milliók zarándokolnak el ide. Ennek a változásnak az építészetben is láthatjuk a nyomait. A ma Kriptának nevezett kis kápolna készült el először, majd a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika (1876), mely ma is meghatározza a lourdes-i templomegyüttes képét, ám egy idő után nem tudott elegendő helyet biztosítani a hívek befogadására. Ezért készült el 1901-ben a Rózsafüzér-bazilika, ahol mintegy ezerötszáz hívő tud imádkozni egyszerre. Ám néhány évtizeddel később már ez a templom is szűknek bizonyult, ezért alakították ki a jelenések századik évfordulójára a föld alatt a X. Szent Piusz-bazilikát, amely akár negyvenezer zarándokot is képes befogadni. A sort egyelőre a folyó másik partján 1988-ban elkészült Szent Bernadette-templom zárja, ahol a padok előtt háromszáz kerekes széknek is helyet biztosítottak.
Ha Lourdes-ról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a csodálatos környezetről sem. Talán nem szentségtörés azt mondani, hogy Isten Anyja tudta, hol jelenjen meg az emberek előtt. (Abban is biztos vagyok, hogy a kinek sem volt mellékes.) A Pireneusok lábánál megbújó kisvárosnak egyedülálló atmoszférát ad a folyó és a köröskörül látható, kisebb-nagyobb hegyek.
Barlang és víz. Jelképek. Bíró László tábori püspök szavaival: „A barlang egy sötét hely, ahonnan árad a fény. Itt ér össze az ég és a föld. A szoborhoz érve felnéz az ember, így kap figyelmeztetést arra, hogy a feljebb lévő, transzcendens dimenziót keresse.” A víz is többértelmű keresztény szimbólum. Azért jövünk e forráshoz, hogy újjászülessünk és megtisztuljunk általa.
Fotó: Baranyai Béla
