Az áttörés 1977-ben következett be, amikor Kecskeméten konferenciát tartottak az addig szinte tabutémának számító gödöllői iskoláról. 1987-ben jelent meg Gellért Katalin és Keserü Katalin hiánypótló kötete: A gödöllői művésztelep, amelyet a következő évben egy jelentősebb kiállítás követett a Pest megyei városban.
A kilencvenes évek közepén az erzsébeti Gaál Imre Galéria előbb A nő a szecesszió művészetében címmel láttatta a „kivonulók” világát, majd Körösfői Kriesch Aladár önálló kiállításának adott helyet. 1997 nyarán az érdeklődők a debreceni egyetemen tekinthettek meg néhányat a művész portréi, táj- és életképei közül.
A gödöllői kolónia alapításának centenáriuma alkalmából, 2001-ben az Iparművészeti Múzeum rendezett nagyszabású kiállítást, az utóbbi években pedig Csillag Péter fogadott be egy Nagy Sándor- és Kriesch Laura-, majd egy Körösfői Kriesch Aladár-kamaratárlatot a Molnár-C. Pál Műterem és Lakásmúzeumban.
A szépség szerelmese című, harminc műtárgyat felvonultató nagykovácsi összeállítás házigazdájával ezután a „szecesszió éve” eseményeiről beszélgetünk. Arra kérem, ajánljon néhány programot.
– Április 7-én a székesfehérvári Deák Gyűjteményben nyílik Körösfői Kriesch-emlékkiállítás, amely a tervek szerint bővített anyaggal, kiegészítve vándorútra indul az országban. Család, barátság és historikus festészet tematikával a Gödöllői Városi Múzeum rendezi meg a legnagyobb, átfogó életmű-kiállítást, amely március 23. és november 4. között várja az érdeklődőket.
Október 22. és november 3. között a budapesti finn nagykövetség könyvtára fogadja be a Körösfői Kriesch Aladár és finn művészbarátai (a festő Akseli Gallen-Kallela és a szobrász Yrjö Liipola) kapcsolatáról szóló „összművészeti” tárlatot.
A felújított budapesti Zeneakadémián értelemszerűen Körösfői Kriesch freskófestészete kerül majd a középpontba; és ha sikerül támogatókat találni, novemberben az unitárius egyház budapesti székházában valósulhat meg egy több száz műtárgyat felvonultató Körösfői-kiállítás.
Előadások, Kárpát-medencei „tanulmányi kirándulások”, városnéző séták színesítik még a jubileum programját. E nemzetközi kitekintés arra is esélyt ad, hogy a világszerte lappangó számtalan Körösfői-alkotás közül felbukkanjon néhány. Idén januárban a művész több munkája került elő a kolozsvári Bánffy-palota pincéjéből, köztük egy 1905-ben festett remek zsánerkép: a Kalotaszegi templomozók.
De vissza Nagykovácsiba! A művész unokájával ismét az évindító kamaratárlat érdekességeit szemléljük. Körösfői Kriesch György először a nagyapja első – 1883-ban, Kolozsváron készült – freskóját megörökítő dagerrotípiára hívja fel a figyelmet. A falkép egy (eddig még be nem azonosított) alsóvárosi családi ház fedett teraszát díszíthette: a romantikus tabló Szép Ilonkát, az ősz Peterdit és a kupából bort hörpintő Mátyás királyt ábrázolja.
A művésztársat, Nagy Sándort „kozákként” megjelenítő egész alakos „tolsztojos” portrét több papírdarabból sikerült összeállítani és restaurálni. (A rajz 1900 előtt születhetett, mert Körösfői Kriesch Aladár itt még nem használta a K és A betűket egybeolvasztó, „archaizáló” monogramját.) A leendő vándorkiállítás fontos, mondhatni emblematikus darabja egy szénrajz: az önarckép profilból. Az összeválogatott anyagban szerepelnek azok a korai fotográfiák is, amelyek az 1909-es velencei világkiállítás magyar pavilonjának – a hun–magyar történelemből és mitológiából merítő – Isten kardja és Aquileia ostroma című homlokzati mozaikképeiről készültek.
A felújításra váró Magyar Ház az ötvenes évek hazai kultúrpolitikájának esett áldozatul; az épületet „lefejezték”, kiürítették. Megsemmisültek vagy eltűntek Nagy Sándor Attila lakomáját ábrázoló üvegablakai, Maróti Géza szobrászati-díszítő munkái. A Róth Miksa által kivitelezett Körösfői-kútmozaikokat az olasz kőművesek szerencsére csak elfalazták. 1991 decemberében kerültek elő Csete György és Sümegi György áldozatos munkájának köszönhetően. A kifüggesztett képek sorában feltűnik Körösfői egyik legjelentősebb gobelintémája, a jövőbe látó, Trója pusztulását megjósoló Kasszandra hamisítatlan szecessziós pózba merevedett, feszült alakja, amint a vészt jelző darvak röptét figyeli. Kimondottan a spirituális irányvonalat képviseli a temesvári szeminárium Szent Gellért-freskójához készült vázlat. Idetartozik az 1909-ben megálmodott evangéliumi parafrázis is, amely egykor csomózott szőnyeg formájában öltött testet a művésztelep szövőműhelyében: A jó kormányos. Az élet tengerén haladó vitorláson Krisztus áll. Az utasok között egy szakállas fiatalember (maga Körösfői) szemléli merengve a vizet. A hajót, az Embert négy szél, négy angyal segíti-hajtja: az Erény (Erély), a Jóravaló készség, a Szeretet és a Megismerés. Beszédes, félreérthetetlen művészi hitvallás. Akár ez is lehetne a magyar szecesszió ünnepének képi mottója.
Fotók: Körösfői-archívum
