– Ha a szabályt lefektettük, akkor nekünk is aszerint kell élnünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy anyának vagy apának is ágyba kellene bújnia az esti mese után. De például a rendszeres esti fogmosás jó példát adhat a gyerekeknek.
– Semmi értelme az olyan szabálynak, amelyet nem tartanak be. A következetes magatartás biztonságot ad, és azt az érzést adja a gyermeknek, hogy komolyan veszik.
– Határátlépés esetén a szülőknek rövid időn belül, egyértelműen és egységesen kell fellépniük. A gyerekek pontosan tudják, mit tehetnek és mit nem, ha anya és apa a lényeges pontokban egyetértenek, s akkor is, ha eltérő módon nevelnek. Az azonos és hasonló módon megkövetelt feltételeket-szabályokat és korlátokat könnyebb betartani. Ha ezek eltérőek, a gyerekek (is!) megpróbálják megtalálni a kiskapukat, ahol kibújhatnak alóluk. Ez pedig bizonytalanságot és családi viszályt szül.
– Néha nem elegendő egy egyértelmű „nem” vagy egy határozott figyelmeztetés. Sokszor szükség van az adott helyzethez igazodó következetes intézkedésekre is. Az ésszerű következményeket, így akár a büntetéseket, helyreállító feladatokat könnyebben megértik, elfogadják és teljesítik a gyerekek.
– A szülőknek is be kell tartaniuk a nevelés célszerű határait. Az erőszak minden formája elítélendő. A verésen kívül idetartozik a lelki erőszak és a szeretetteljes gondoskodás megvonása is.
– Nincs szabály kivétel nélkül. Az nem jelenti a nevelés végét, ha egy szabályt meg kell szüntetni. Idővel elveszítheti értelmét, vagy egy új, megváltozott helyzetben már nincs rá szükség. A gyerekek nem veszítik el azonnal a szülői nevelés iránti tiszteletüket, ha például egyszer tovább maradhatnak fenn.
a szerző a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa
