Salzburg éppúgy az intrikák mint az ellentétek városa. Főként pedig a társadalmi elité. Náluk trend a nagyestélyi, így a vendégek érkezésekor sorfalat álló fotósok figyelemre sem méltatták a képbe nem illő Margriet hercegnőt, Beatrix királynő testvérét. Pedig ő tudja: a nemesség kötelez! Nem úgy Alessandra Borghese és Gloria von Thurn und Taxis, a született Széchenyi-lány, aki dirndlben jelent meg, vagy Vicky Leandros, aki rövid szoknyájával váltott ki döbbenetet. Osztrák miniszter külföldi kollégáival, nyugdíjas kancellár, aki az előadás szünetében pártpolitikai kampányt folytat, a dúsgazdag Inaara Aga Khan a Thyssen- dinasztia hölgyeivel, Sayn- Wittgenstein hercegnő udvartartásával mindennapi látvány a Festspielhaus és a Mozart Haus árkádjai alatt, akárcsak a túloldalon őket fotózó tömeg. Igazi „kasztrendszer” alakult ki, ami nem csoda: a belépőjegyek 120-350 euró között mozognak (utóbbi Ausztriában is fél nyugdíjnak számít).
Arisztokrata-lázban ég egész Salzkammergut, hiszen augusztus 18. Ferenc József születésnapja, a Habsburgok hagyományos találkozója. A népközeli Johann főherceg, aki Anna Plochl postáskisasszony szerelméért százötven évvel ezelőtt vagyont-rangot áldozott, kosztümös népi játékra hív, melynek címe Nestroy után Az Alpok királya és az emberbarát; Molnár Ferenc Olympia hercegnője az utcaszínház előadásaira invitál… A fesztivál művészei, akik előszeretettel vásárolgatnak a Getreidegassén, topis-trendi öltözetükben inkognitóban kívánnak maradni, mégis rossz néven veszik, ha nem ismerik fel őket (csak Patricia Petibont zavarja az utcai gratuláló had). A megszólított Erwin Schrott, minden idők legmacsóbb Don Giovannija találóan jegyezte meg: „Idén nincsenek nagy nevű művészek Salzburgban, viszont a sok névtelen fiatal szépen tud énekelni!” Minden szereposztás soha nem vagy alig hallott nevekkel teli, de az új generáció (a Bécsi Filharmonikusokkal) gondoskodik a színvonalról. A húzónevek hiánya a gazdasági recesszió következménye. Idén kevesebb cég kapott meghívást a fesztiválra, de több turista jutott jegyhez. Anna Netrebko Csajkovszkij- és Rimszkij-Korszakov-, Thomas Quasthoff Brahms- és Mahler-Juan Diego Flórez pedig Rossini- és Gluck-dalestet adott. Helmut Lohner, az osztrák színház aranykorának utolsó képviselője élvezetes Anton Kuh összeállítással jelentkezett, Peter Handke Az élet fénye című Samuel Beckettet idéző kétszemélyes drámájával az elfuserált életről és párkapcsolatról vallott…
Szponzor kerestetik! Mozart születésének házában a múzeumigazgató a 340 ezer eurós csekk feletti örömében, melyet egy jótevő a gyermekzeneszerző „firkálmányáért” (a hosszú című, rövid élvezetet nyújtó Amikor Luise elégette hűtlen szerelmese leveleit kéziratáért) fizetett, maga is zongorakoncertre fakadt. Mozart Salzburgban mindig divatos… Nem úgy a százéves történelmi bábszínház, mely a városért mindig önfeláldozóan lobbizott, de „megszokták” az emberek, Salzburg szégyenére csődbe jutott. A mottó, A hatalmasok játéka 1973-at idézi, amikor a fesztivál Max Reinhardthoz hasonló vezéregyéniségként Giorgio Strehlert szerette volna megnyerni. Strehler hatalmasokról szóló Shakespeare-királydrámákat rendezett, de a sors másként alakult… Kik a mai hatalmasok? Jürgen Flimm minden bizonnyal, akit szkepszis és kimerültség jellemez (akárcsak a leköszönő Jedermannt, Schimonischeket), hisz mindenki magára hagyta: Jürgen Gosch, aki Euripidész Bacchánsnőinek rendezése előtt elhunyt, Thomas Oberender színházi intendáns, Markus Hinterhäuser koncertfelelős, akinek a modernek (Richard Strauss, Varese, Schönberg) felé történő programnyitás köszönhető. Pedig Flimm Riccardo Mutit, jövőre pedig Nikolaus Harnoncourtot hozza Salzburgba, megnövelte a fesztiválbevételt, fiatal karmesterek támogatására alapítványt hozott létre; de mióta bejelentette, hogy a hátralévő időben a Berliner Staatsoper igazgatói székéből „levelezőként” kívánja Salzburgot gondozni, megharagította a városvezetést. Szemére vetik Fischer Ádám meghívását is, aki Claus Guth szenzációs Cosí fan tutte rendezéséhez képtelen volt a filharmonikusokból friss hangokat előcsalogatni. (A megkérdezett filharmonikusok válasza: A nem problémás karmester kényelmes!)
Flimm Rossini Mózes és a fáraó című nagyoperájának rendezése szintén a kritika kereszttüzébe került. Rossini ótestamentumi története – az egyiptomiak fogságában sínylődő zsidókról és Mózes általi felszabadításáról bibliai dráma, szerelmi történet – kortárs értelmezést kap. Semmisítsünk meg egy bűnös fajt! –mondja Amenophis, a fáraó fia a zenedráma végén. A kofferekkel menekülő zsidók és a négy óra (opera)hosszat Ne ölj! feliratot pingáló statiszták látványa azonban hátrányosan befolyásolja a zeneszerző drámai zenéjét. A dolgot félórás bibliaidézet-kivetítések tetézik. Takarékossági intézkedés vagy bibliamagyarázó félóra? A megszólított Flimm aktualitásra hivatkozott! A zsidók heroikus megmenekvése a szétnyíló Vörös-tengeren át Flimmnél kiskapun át osonás, míg a kofferek között őket üldöző egyiptomiakat elnyeli a tenger. Inkább groteszk, mint tragikus, akárcsak Birgit Hutter jelmezei, a zsidók egyszerű rituális öltözékével szembeállított díszes fellach-kosztümök. Riccardo Muti és a kétszázötven fős kórus bravúros teljesítménye azonban élmény, az érzelemteli historikus színházat idézte. Abszolút meglepetés a két Claus Guth-rendezés. ACosí fan tutte találó út az operaműfaj megfiatalításához. Guth rendezése még Mozart-Da Ponte legradikálisabb szövegénél is keményebben fogalmazza meg a ferrarai nővérek szupermodern villájának falai között, hogy minek a maskara, hisz a soha másnak látszani nem akaró férfiak hölgyeik hűségét vizsgálva csupán a párcserét kívánják legalizálni. A freudi férfi-nő kapcsolatról szóló fulmináns rendezés kizárólag fiataloknak áll jól, mint Miah Persson és Isabel Leonard, illetve Despina szerepében (szereposztásbeli túlzás): Patricia Petibon. Számára külön előadói jeleneteket kreált a rendező; a fantasztikus hang birtokosa színészként is bizonyított. Míg a kettős páros erősen emlékeztetett a Nem félünk a farkastól jeleneteire, Bo Skovhus Don Alfonsója, kinek leheletétől a kandallótűz is lángra lobban, tökéletes Lucifer, de hangja ezúttal színtelen. A Figaro házassága Claus Guth 2006-os rendezésének felújítása; ismét megcsodáltuk kemény, ötletes, dinamikus szerelmi jeleneteit (és Susanna viszonyát a gróffal): Ámor különféle játszadozásait a hűségtől a rajongáson át a biztonságos jövőben való bizakodásig. Időnként szárnyas Eros angyalka száll a szereplők vállára, motiválva, elvarázsolva őket. Cherubin szerepében a fiús Uli Kirsch társat kereső kamaszként brillírozott; Gerald Finley, Dorothea Röschmann, Marlis Petersen és Luca Pisaroni (vagyis a gróf, grófné, Susanna és Figaro alakítóinak) nevével is még bizonyára sokat fogunk találkozni.
