A főváros titkos kincsei



Ahol a kútból időnként bor csordogál


Budapest és a virágoskertek? Budapest és a szép udvarok? Bizony nem minden gyom és gaz az amúgy csakugyan kevés budapesti zöldben és nem minden bérház udvara szürke beton, magányos ecetfával. De nem ám… Sétánk első állomása a Vitkovics Mihály, hajdan Sarkantyú utca 12-es számú háza, pontosabban még csak a bejárata. Az utca embere nem is gondolná, hogy néhány éve itt még igazi csemegeszőlő termett, mint ahogyan azt sem, hogy az egykori barokk Pest egy darabkáját rejti a kapu. Az Erzsébet híd építésekor a Duna-parton álló barokk épületeket lebontották. A legtöbb ház ennek a városrendezésnek esett áldozatul. Ez a házikó azonban megmenekült és átesett ugyan egy átépítésen, mégis őrzi a barokk építészet elemeit. Ma is lakóház, illetve földszinti részén a kedves kézműves bolt, a Holló Műhely kapott itt helyet. A ház bájos udvarára az itt lakók egy piciny, hangulatos kertet varázsoltak. Az udvar különlegessége egy vörösmárvány kút. A vezetékes víz előtti korszakban vagy ilyen kutakból, vagy a Dunából nyerték a vizet a városlakók. A Duna vizét lajtos kocsi hozta. Az árát pedig az határozta meg, hogy ki milyen messze lakott a folyótól és hányadik emeletre kellett felvinni. A hajdan itt lakók e jószágnak köszönhetően nem szorultak rá a lajtos kocsi vízkészletére. Ma már nincs mindennapos használatban, hiszen ebben a házban is vezetékes víz folyik. A kutat a közelmúltban felújították. Nem is akárhogy és nem is akármilyen céllal. Nagy ünnepekkor ugyanis a lakók jókedvét szolgálja, mivel bort is lehet bele tölteni.

Kolostorkert a város szívében


A csendes Vitkovics Mihály utcát elhagyva az ember ismét a zajos Belvárosban találja magát, nem is sejtve, hogy néhány percnyire a forgatagtól gyönyörű kertek nyújtanak majd ismét békét és biztonságot. Az egyik ilyen kertet a Papnövelde utca és azok a hűs, nagy falak rejtik, amelyek a szemináriumnak és immár az Új Ember szerkesztőségének is otthont adnak. Mivel az épület eredetileg pálos kolostor volt, ezért a benne pompázó kert a kolostorkertek jegyeit viseli magán. Quadrumnak is nevezik, mivel négyszögletes.
Fontos kultúrtörténeti tény, hogy az első középkori európai virágoskertek a kolostorok kertjei voltak. A korban ugyanis a szerzetesközösségek megjelenése előtt a kontinensen elképzelhetetlen volt, hogy egy zöld területet ne mezőgazdasági termesztésre
vagy valamilyen haszonszerzésre használjanak föl.

Ahogyan megszülettek az első imádkozásra, elmélkedésre inspiráló kerengők, úgy születtek meg az első kertek. Olyan növényeket ültettek a szerzetesek, amelyek segítették őket az imádságban, és amelyek belesimultak a kereszténység szimbolikájába. Szinte mindig, ahogyan itt is, helyet kaptak bennük az örökzöld fák és Mária virágai, a liliom és az őszirózsa. És maga a rózsa, amely kacskaringós utat tett meg, míg eljutott a szerzetesek kertjébe. Az ókorban ugyanis a kurtizánok és a földi hívság növénye volt. A rómaiak Afrikából hozatták a jó illatú csodákat a lakomáikra, ünnepeikre. A kora keresztény korban az ördög virágának tartották, ezért hiányzott a kolostorkertekből. A pompás udvarok azonban nem sokáig tudták nélkülözni ezt a gyönyörű növényt. Visszaültették méltó helyére, a legnemesebbek közé. Az idők során pedig a kereszténység és a katolicizmus egyik fontos jelképévé is vált. Gondoljunk csak a gótikus templomok rózsaablakaira vagy arra, hogy magát Máriát is illetjük a titkos értelmű rózsa névvel.
A Papnövelde kertjében mediterrán növények is helyet kaptak, mint például a leander. A délről származó virágok Itáliából kerültek a magyar kertekbe, mégpedig Mátyás uralkodása idején. A leandereket is onnan hozatták a király udvarába. Ezért olaszfáknak is hívták őket. Magyar nevük a fűzlevelű rózsa volt.

A kolostorkertekbe kezdetben nem ültettek még gyógynövényeket. Élettani hatásuknál fontosabb szempont volt, hogy illatosak legyenek. A középkor járványainak kellemetlen szagát próbálták a virágok illatával ellensúlyozni. Azt gondolták, ha a bűzt legyőzik, akkor a kórt is, amely okozta azt.

A szerzetesek kertjeiben kutat is mindig találunk. A kút Krisztust, az élő víz forrását szimbolizálja. Itt a kút két oldalán két szobrot, két pálos szerzeteset látunk. A tetején pedig a lengyel katolicizmus fontos szimbóluma, a czestochowai Madonna-ikon szoborváltozata látható.

Amiről a Károlyi-kert mesél


A fönti kertek közül egyikbe sem sétálhat be csak úgy az utca embere. Az utolsóként bemutatott kertünkben azonban bárki, bármikor gyönyörködhet. Alig hagyjuk el ugyanis a Papnövelde utcát, Budapest egyik legszebb köztéri parkjában találjuk magunkat, a Károlyi-kertben.

A Petőfi Irodalmi Múzeum épülete egykor a Károlyiak kastélya volt. A kastélyhoz tartozó kert lett az idők során közparkká. Hamisítatlan főúri kert volt itt mindig, a terület soha nem volt beépítve a történelem folyamán. Egyszer fenyegette ez a veszély. Utolsó tulajdonosa, Károlyi Mihály kártyaadósságait úgy szerette volna rendezni, hogy felparcellázza és bérházakat épít rá. Szerencsére felesége, Andrássy Katinka ezt megakadályozta. 1930-ig egy hatalmas kőfal vette körül. Károlyi Mihálytól a Horthy-kormány idején kobozták el, az államosítás után pedig az államé lett. Azóta közpark. A kert körül álló bérházak magasabb emeleteit drágábban lehetett kivenni, mert onnan egyenesen a Károlyiak magánéletébe lehetett belátni. A kertet mindig féltő gonddal ápolták. A XIX. században híres kertésze volt Koppál Mihály, aki sok növényt nemesített itt. De nemcsak virágkülönlegességeket látott ez a park.

Alexandra Pavlovna, I. Pál
orosz cár leánya miután hozzáment II. József nádorhoz, születésnapját itt ünnepelte. Az emlékezet megőrizte a csodás estét, amely szerint az egész kertet telerakták égő gyertyákkal a cárleány tiszteletére. E hely azonban látott ennél kevésbé dicső eseményeket is. Haynau ugyanis, miután beszállásolta magát a kastélyba, itt gyakorlatozott hajnalonta. Sőt, azt is tudjuk, hogy Batthyány Lajos halálos ítéletét Károlyi György íróasztalán írta alá a kert melletti palotában.

A park ma a FŐKERT jóvoltából minden évszakban visszaad valamit abból a főúri hangulatból, amely hosszú ideig a sajátja volt. Csodálatos dísznövények, ritkaságok, megtervezett virágágyások fogadják a pihenni, sétálni, gyönyörködni vágyókat. Természetesen a séta során még számos szép udvart és kertet láttunk, és még annál is több rejtezik abban a városban, amely hétköznapi rohanásaink közepette nem mindig a legszebb arcát mutatja nekünk. A legszebbért mindig, ahogyan itt is, el kell indulni.

(A tematikusan szerveződő sétákra folyamatosan lehet jelentkezni az
imaginebp.hu honlapon.)


Fotó: Bókay László