„Tom és Daisy felelőtlen emberek voltak – amerre csak jártak, mindent és mindenkit összetörtek, aztán ijedtükben visszahúzódtak pénzük bástyái mögé, vagy a mérhetetlen könnyelműség burkába, belekapaszkodhattak abba a valamibe, ami egymáshoz fűzte őket, és elvárták, hogy mások takarítsák el utánuk a romokat…”
Jay Gatsby nem egyszerűen a tekintélyt szerző vagyonért, önmagáért ügyeskedő mágnás. Kitűnik abból az „elit” körből, ahová felverekedte magát. Célja van, reménye, eszménye; „megszállottként” másért, a szeretett nőért él és cselekszik. Zavaros alvilági ügyletei, fényes sikerei mellett is őrzője maradt egyfajta tiszta naivitásnak, az ideáknak. Bukása nem egzisztenciális, hanem „mártír jellegű”. Személyes drámája, ha tetszik, tragédiája, amelyre tán már nincs is ideje rádöbbennie, hogy „homokra épített légvárat”. És sorsa ebben lesz egy azokéval, akikhez tartozni akart.
Fitzgerald önéletrajzi elemeket is felvillantó korképe a vertikálist, a lelkit, a spirituális tényezőket nélkülöző „földszintes” élet áldozatait mutatja be. Időtlensége, aktualitása abban mutatkozik meg leginkább, hogy jól modellezi: mitől nem működtek/működnek a kívülről irigyelt, ám látszatos és érdekvezérelt (pár)kapcsolatok. A lelki-szellemi szakadékok mindig mélyebbek és áthidalhatatlanabbak, mint az anyagiak. Fitzgerald írói értelemben termékeny kiábrándultsága, „társas magánya” a hétköznapit, az általánost, a „bulvárt” láttatja, alátámasztva a bizalomvesztés jogosságát. Kiutat, megoldást nem ad, viszont számadásra késztet.
Luhrmann alkotása elég pontosan követi a könyvet, az adagolás és tempó tekintetében is, de a regénybelinél árnyaltabb, összetettebb és „áldozatibb” Gatsby figurája. A sorsdöntő telefonhívás lélektani szituációja a Trisztán-legenda, illetve az Örök visszatérés hősének feszült-fájdalmas várakozását idézi fel.
Az adaptációt és az eredeti művet nézve különös, de Fitzgerald forgatókönyvszerűen sallangtalan regénye a film után egy színvonalasabb lektűrnek tűnik. Könnyedsége, túlzott „közvetlensége” mellett mégis képes igazolni, hogy szerzője miért tudott kiemelkedni a XX. századi amerikai irodalom parttalan és szeszélyes tengeréből. A nagy Gatsby, ausztrál–amerikai film, 2013, 142′; a főbb szerepekben: Leonardo DiCaprio, Joel Edgerton, Tobey Maguire, Carey Mulligan; rendező: Baz Luhrmann
