Fotó: Kovács Tibor
Sajnálja, hogy nem ő utazhat majd hazánk képviseletében Lisszabonba, az Eurovíziós Dalfesztiválra, ám ezen már túltette magát. Dánielfy Gergelyt tartotta a legkiválóbbnak a versenyszakmai zsűri, és megkapta A Dal 2018 felfedezettje díjat is, ám a közönségszavazatok más előtt nyitottak utat. A debreceni fiatalember, aki gitáron, zongorán, szaxofonon és klarinéton is játszik, zenekart alapított, s budapesti, debreceni és kaposvári koncertjére készül.
Remek kosaras volt, mégis Thália közelébe került, hiszen elsőéves hallgató a Kaposvári Egyetem színész szakán. Honnan a színészet iránti rajongása?
– A színészet gyönyörű hivatás. Magában a szóban is benne van: színeket idézünk. Több színt, különböző problémákra, érzésekre. Nekem a színház ezt jelenti. Szerettem volna sok mindent megélni; a színpadon pedig élni kell és felfedezni, hogyan tudok önmagam lenni valaki más szerepében, miként tudom átélni az érzéseit.
A családban – úgy tudom – erős a művészvonal…
– Minden ember művész az életben… Igen, édesapám, Dánielfy Zsolt színész a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban.
Voltak-e, vannak-e nagy példaképei?
– Szerintem példaképet nem kell keresnünk. Önmagunk vagyunk a saját példaképünk. Olyan emberek persze akadnak, akik nagy befolyással vannak az életemre, de nem rájuk akarok hasonlítani, hanem a magam útját szeretném járni.
S a zenében? Hiszen a muzikalitása lenyűgöző.
– A zenéről is ezt tartom. Sok olyan zenész van, akit nagyra becsülök és szeretnék a nyomdokaiba lépni, de úgy, mint Dánielfy Gergely.
Honnan eredezteti a tehetséget? Én Isten ajándékának tekintem…
– A gének hatással vannak az életünkre, így semmiképpen sem feledkezhetek meg a szüleimről, ha arról az útról gondolkodom, amin most járok. És örülök, hogy említette Istent, én is hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Nem tudom megítélni magamat, csak azt érzem, hogy valaki vagy valakik odafentről segítik az életemet, ám nemcsak az enyémet; mindenkiét. Örülök annak, hogy megértettem az életem egy szeletét…
2016-ban, az X-Faktorban már láthattuk-hallhattuk. Hogyan született meg Önben a vágy, hogy induljon A Dalon?
– Történt egy „törés” az életemben, és ezt akartam megírni. Nem állt szándékomban beküldeni a versenyre a dalt, de úgy éreztem, ezzel nemcsak magamon, hanem másokon is segíthetek. Persze minden emberben él a vágy, hogy megmutassa magát. Én is így vagyok ezzel, ezért szeretnék zenével foglalkozni.
Hogyan született az Azt mondtad, amelyet gyakran játszanak a rádiók? Sikerének köszönhetően ma már Önt is sok helyre hívják az országban.
– Körülbelül három perc alatt kész volt a dallama. Elküldtem Völgyesi Árpád barátomnak, akinek elmondtam, milyen érzelmek vannak mögötte. Szerencsére ismerjük egymást annyira, hogy értette: mindez igaz. Nem szeretném magyarázni, hogy az előadásmódom miért volt olyan, amilyen. Egyszerűen lepörögtek előttem a megélt képek. Az előadásommal is ezt próbáltam megidézni.
Rajongói úgy vélik: ez sikerült is, mégpedig briliánsan. Egyszerűség, harmónia, őszinteség, alázat, bizalom, megélt szerelem, búcsú, nosztalgia – ezt jelenti nekem az Azt mondtad, amely a zsűrit is lenyűgözte…
– Ennek örülök. Szerintem mindenkinek mást jelent. Nekem is. Ezért vagyok hálás a Jóistennek, hogy ez megadatott nekem. A hegedűvel és a gitárral az volt a tervem: teremtsünk csöndet a zenében!
Nincs Önben szomorúság amiatt, hogy a közönség szavazatai alapján mégis más képviseli hazánkat a május eleji lisszaboni Eurovíziós Dalfesztiválon?
– Hogyne lenne. Ha azt mondanám, hogy nem vagyok szomorú emiatt, hazudnék. Ki ne szeretné képviselni a hazáját egy nemzetközi megmérettetésen? De így is nagyon sokat kaptam ettől a műsortól és az emberektől is, ami hihetetlenül boldoggá tesz. Lett egy zenekarom, koncertezni fogunk, új dalokat szerzünk, májusban kijön a lemezünk. Ezt mind a műsornak, a zsűrinek és a közönségnek köszönhetem. Ahogyan említettem, nincsenek véletlenek. Az sem volt véletlen, hogy bekerültem a versenybe, és az sem, hogy nem én nyertem, de így is elindulhattam azon az úton, amelyre mindig is jegyet szerettem volna váltani.
Több helyen is látjuk-halljuk. Változik-e a stílus, ha együttessel koncertezik?
– Nagy boldogság számomra, hogy járhatjuk az országot. Továbbvisszük a gondolatainkat a zenekarral is, de persze nem csak olyan számaink lesznek, mint az Azt mondtad…
Mit akar képviselni, világgá kiáltani a zenésztársaival?
– Szerintem sokkal érdekesebb az, ha nem én adom meg erre a kérdésre a választ, hanem azok az emberek, akik meghallgatják a zenénket. Az a legfontosabb, hogy eldalolhatjuk az érzéseinket, a gondolatainkat. Az már a közönségtől függ, hogy mit fogad el, mit él át ezekből.
Mi lesz a színészettel? Évfolyamtársai, miközben folyamatosan figyelemmel kísérték szereplését a versenyen, szinte egy emberként szorítottak a sikeréért Kaposváron…
– Természetesen a zenélés és a komponálás mellett folytatom az egyetemet is. Szeretném jobban megismerni magamat. A Kaposvári Egyetem szerencsére nagyon sok mindenben segít, a társaim pedig folyamatosan bátorítanak.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Bozsik Yvette nemzetközi hírű rendező-koreográfus is tanítja Kaposváron…
– Két méltán elismert művészt említ, akikre valóban felnézek, jóllehet, nem hittem volna, hogy bármelyikükkel is meg tudom majd osztani a gondolataimat úgy, hogy barátként hallgatnak meg. Prekoncepciómat nem igazolta az élet, s ezért hálás vagyok. Már e csodás érzésért is megérte felvételiznem Kaposvárra.
Hogyan jellemezné magát? Milyen ember, milyen előadó Dánielfy Gergely?
– Erre nehéz válaszolni… Nem tudom. Reményeim szerint: igaz. Egyébként nagyon érzelmes és álmodozó vagyok. De ki nem az? Mindenki álmodik valamiről…
Az Azt mondtadban így énekel: „És te azt mondtad, az élet megy tovább / ameddig kék az ég és zöldek még a fák, / amíg az óra jár és ránk találnak mindig más és más csodák.” Milyen csodákra vágyik, miről álmodik?
– A vágyam és az álmom a munkát tekintve az, hogy ne csak néhány évig zenéljek és próbáljak egy újabb színfolt lenni az országban, hanem folyamatosan jelen legyünk a zenei életben. Szeretnénk minél több koncerten részt venni, és olyan gondolatokat tolmácsolni, amelyekkel mindenkinek segíthetünk, vagy legalább elindíthatunk egy életérzést az emberekben. A fő célom, hogy tudjunk többek lenni másoknál; olyanok, akiket a „csöndben” is sokan képesek követni.
