De továbbra is bizalomtelt lélekkel fordulunk a mi jóságos Istenünkhöz, annak biztos tudatában, hogy meghallgatásra találunk akkor is, ha bűnösök vagyunk. Sőt, talán akkor még inkább szoktunk imádkozni.
Szent atyáinktól fontos tanítást kapunk ezen a téren. Aranyszájú Szent János például azt írja, hogy legyen alázatos az imádságunk. Ugyanis az alázatban benne van a bűnös állapot elismerése is, és benne van az Isten felé való fordulás bűnbánata is. Ennek fényében használja azt a képet, hogy „az imádság kocsija az alázatosság legyen”. Nisszai Szent Gergely arra buzdít, hogy „szívbeli töredelemmel és sírással végezzük az imánkat”. Ez ugyanis megadja a tiszta lelkiismeretet, „ami nélkül senki sem beszélhet Istennel”. A későbbi szerzetes atyák is hangsúlyozzák a bűnök siratásának fontosságát. Egy újkori atya azt mondja, hogy „a lélek bensejéből fakadó sírás az egyedüli áldozat, amit Isten elfogad”.
A bűnös ember imádsága – az atyák tanítása szerint – akkor lesz igazán hatékony, ha az alázathoz és a bűnök siratásához a böjt is társul. Mégpedig az igazi értelmében vett böjt, vagyis az, amely magában foglal minden olyan dologról való lemondást, amely akadályozza a léleknek Istenhez való felemelkedését. Tehát nem pusztán a hétköznapi értelemben vett böjtről, az étkektől való tartózkodásról van itt szó. Evagriosz Pontikosz hármas fokozatot jelez a lemondás folyamatában. Az első szinten egyszerűen a földi dolgoktól, a tárgyi valóságoktól való megszabadulást említi. Ezt követi második szinten a szenvedélyes gondolatoktól való tartózkodás. Végül a harmadik szint már az egyszerű gondolatoktól való mentességet jelenti.
Bizony, bűneink mennyire, de mennyire kötődnek az anyagi világhoz, a kézzel fogható dolgokhoz! De vajon nem kapcsolódnak-e ugyanilyen szorosan szenvedélyeinkhez, szenvedélyes gondolatainkhoz? Sőt, az egyszerű gondolatok nem téríthetnek-e le az igazi elmélyült imádság útjáról? Nos, éppen ezért énekeljük a legszentebb áldozat legszentebb pillanataira készülve, hogy „tegyünk félre mostan minden földi gondot”.
Ha azt akarjuk, hogy bűnös állapotunkban is elfogadja és meghallgassa Isten az imádságunkat, szívből kell imádkoznunk az 50. zsoltár fohászát: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben.”
