– Természetes dolog, hogy civil személy egyházi bíróságon dolgozik?
– Tudni kell, hogy a bíróságok feladata a megyés püspökök munkájának segítése. A püspök a bírói feladat elvégzését a bírósági helynökre ruházza, aki az egyházmegyei bíróságot vezeti. Püspöke jóváhagyásával ő választja ki munkatársait. Még kisgyermekként ismertem meg Varga László atyát, aki a pécsi egyházmegyei bíróságot vezette. Ő hívott maga mellé, s döntését jóváhagyta az előző pécsi megyés püspök, Mayer Mihály, majd később Udvardy György is, akinek külön köszönettel tartozom, amiért felmentett a bírósági munka alól arra az időre, amíg Rómában végzem mostani tanulmányaimat.
– Hány nő vesz részt Magyarországon az egyházmegyei bíróságok munkájában?
– Talán négyen-öten vagyunk. Én eleinte jegyzőként, majd ügyhallgatóként dolgoztam.
– Mi a feladata a jegyzőnek, és mi az ügyhallgatónak?
– A jegyző okmányokat készít határozatokról, intézkedésekről; írásba foglalja és hitelesíti az elhangzottakat, adminisztratív feladatokat végez. 2007-től dolgoztam jegyzőként, majd két évvel később ügyhallgató lettem, akinek az a feladata, hogy összegyűjtse a bizonyítékokat az eljárás során. Ennek érdekében meghallgatja a feleket, a tanúkat, felveszi a jegyzőkönyveket, s továbbítja azokat az eljárást vezető bírónak. A keresetet benyújtókkal ugyanis a döntéseket meghozó bírók nem találkoznak személyesen. Az ügyhallgató feladata, lehetősége emellett, hogy a házasságot érvénytelenítő eljárás során, a beszélgetések után, személyes tapasztalataival egészítse ki a jegyzőkönyvekben foglaltakat. Ez segíti a bírákat abban, hogy megalapozott, körültekintő, a felek állapotát is figyelembe vevő ítéletet tudjanak hozni.
– A kommunikáció szakon szerzett ismeretei nyilvánvalóan segítségére vannak ügyhallgatói munkájában is.
– Igen. Úgy gondolom, mindenfajta megszerzett tudás, információ arra való, hogy az adott helyzetben jól és erkölcsileg helyesen használjuk azt. Egyre több a megromlott, tönkrement egyházi házasság, sok az újraházasodott elvált, illetve a polgári válás után egyedül maradt ember. Sokan közülük – vallásukat gyakorló emberek lévén – szeretnék rendezni életállapotukat. Ezekben a nehéz helyzetekben az egyházon belül igyekeznek megoldást találni a problémájukra. Nem mindegy, ki és hogyan kérdezi ki őket, hiszen az emberek legszemélyesebb ügyeiről kell beszélgetnünk. Az is fontos, hogy az ember miként dönt, mit ír le.
– Egy kánonjogásznak számos területen kell képzettnek lennie, a biológiától a pszichológián át sorolhatnánk a tudományágakat. Miben áll a joggyakorlati képzés Rómában? És mennyiben nyújt többet ez az egyéves kurzus az otthoni tanulmányaihoz képest?
– Szabó Péter professzor úrnál írom a doktori disszertációmat. Elsősorban ő ajánlotta és szorgalmazta ennek a képzésnek az elvégzését. A kánonjogász-képzés során odahaza – csakúgy, mint a civil jogban – találkozunk a törvény paragrafusaival, a kánonokkal, melyeket az Egyházi Törvénykönyv tartalmaz. A kánonjogász munkájának azonban csupán az egyik részét teszi ki a kánonok ismerete. Azokat alkalmazni is tudni kell. A jogalkalmazás pedig egy külön szakterület, amelynek megismerésére otthon sokkal kevesebb lehetőség nyílik. Ebben segítenek az itteni tanulmányaim. Magyarországon a joggyakorlatot szinte csak a bírósági munka keretében sajátíthatja el az ember.
– Miként folyik Rómában ez a képzés?
– A képzés vezetője Janusz Kowal, a Gregoriana Pápai Egyetem kánonjogi fakultásának dékánja, aki nemcsak kánonjogi szakértelmével, de őszinte segítőkészséggel párosuló közvetlenségével is kiváló légkört teremt a hallgatók számára. Tanáraink, professzoraink a Szentszék bíróságain dolgoznak – vagy az Apostoli Szignatúrán vagy a Rota Romanán. A Szentszék bíróságaira a világ minden részéből érkeznek ügyek, s tanárainknak ezért igen széles körű, mondhatni az egész világra kiterjedő tapasztalataik vannak. A kurzus résztvevői ezekkel az ügyekkel ismerkedhetnek meg, s ezek alapján szerezhetnek joggyakorlatot. A képzésünk során szemináriumokon tanuljuk meg az elméleti alapokat, majd ezt követi egy eset, egy „ügy” tanulmányozása. A hallgatók kapnak egy-egy feladatot: az egyikük a kötelékvédő szerepét kapja, a másik az ügyvédét, s a professzor kijelöli a bírót is. Feladatunkat otthon, önállóan dolgozzuk ki, majd az eredményt leadjuk a képzés vezetőjének. Ezt követően leülünk, és együtt megbeszéljük az esetet. Mivel korábban lezajlott, valóságos ügyekről van szó, így a folyamat legvégén megtudhatjuk a tanárunktól a szentszéki bíróság döntését is. Többfajta eljárással találkozunk a képzés folyamán, így jelentős gyakorlati tapasztalatra tehetünk szert. Látjuk a nehézségeket, a buktatókat. Azért is lényeges és hasznos ez a joggyakorlati képzés, mert az egyházmegyei bíróságok számára a precedens ítéleteket a Rota Romana ítéletei jelentik.
– Hazatérve, Pécsen kötelékvédő, ügyvéd vagy bíró szeretne lenni?
– Szívesen végzem az ügyhallgatói munkát, és mindig abban a munkakörben szerettem dolgozni, ahol éppen szükség volt rám. Remélem, a jövőben még hatékonyabban tudom majd ellátni a feladataimat. A házassági perek egyre bonyolultabbak. Mind több olyan házasság érvényességéről vagy semmisségéről kell döntenünk, ahol az egyik fél nem volt megkeresztelve. Szaporodnak a vegyes házasságok is. Utóbbiaknál például a nem római katolikus felet kötő egyházi törvényeket is ismernünk kell. Ebben is segít ez a római tanév.
– Mikor kell az egyházmegyei bíróság helyett közvetlenül a vatikáni bírósághoz fordulni? Vannak olyan ügyek, melyekben csak ez a fórum dönthet?
– Igen. Ezeket úgy hívják, hogy fenntartott ügyek. Az ilyen helyzetekben az illetékes egyházmegye főpásztorán keresztül közvetlenül a Szentszékhez kell fordulni. Előfordulnak olyan, bűntettekhez köthető, súlyos ügyek is, melyekben csak a szentszéki bíróság hozhat döntést. De más esetekben is megtörténhet, hogy kizárólag a szentszéki bíróságnak van döntési hatásköre. Mindezeket az egyházi törvénykönyv tételesen felsorolja.
– Hogyan jár el a bíróság mondjuk egy megromlott házasság vizsgálatának ügyében?
– Az egyház védi a házasságot, és érvényesnek tartja egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az érvénytelensége. Azon a bíróságon, ahol én dolgozom, először is elbeszélgetünk a felekkel. Kikérdezzük őket, miként jutottak el odáig, hogy hozzánk fordulnak problémájukkal. Ideális volna, ha mindkét felet meg tudnánk hallgatni, de az esetek döntő többségében már olyan rossz közöttük a kapcsolat, vagy annyira eltávolodtak egymástól – nemegyszer új életet kezdve valaki más oldalán –, hogy aktívan csak az egyik fél vesz részt a perben. Ilyenkor megismerjük a kapcsolat egész történetét, kiderülhetnek a házasság, illetve akár már a megismerkedés során felmerülő gondok is. Ezen a ponton tud segíteni az ügyhallgató, vagy az a személy, akivel a felek kapcsolatba kerülnek a bíróságon. Sokszor nem az a megoldás, hogy mindenáron érvénytelenítsünk egy házasságot, hiszen az a megromlott kapcsolat ellenére is érvényes. Van, hogy nem tudunk továbblépni, de előfordult már olyan eset is, amikor a válni készülő feleknek már az is sokat jelentett, hogy valaki meghallgatta őket. Bizonyos értelemben tehát ez is egyfajta pasztoráció. Ebben pedig hittanári végzettségem is segít.
– Magyarországról hányan végezték el ezt a képzést Rómában?
– 1978 óta működik ez a kurzus, én vagyok a negyedik magyar hallgatója. Eddig ötvenhat országból közel négyszázan jártak ide. Már az elmúlt másfél hónap is bizonyította számomra, hogy rendkívül hasznos az az ismeret, tudás, tapasztalat, amit itt szerezhetünk, hiszen nem csupán a kánonjog tudományának tanulmányozására és elmélyítésére nyílik jobb lehetőségünk, hanem megismerhetjük a szentszéki bíróságok döntéseinek hátterét is. A joggyakorlati képzés és a disszertációm befejezése után, hazatérve szeretném még jobban és még hatékonyabban végezni a bírósági munkámat, ezen keresztül segítséget nyújtani az embereknek, s képességeimhez, tudásomhoz mérten szolgálni az egyházat.
Fotó: Bókay László
