A birodalmát vesztett király

— A Mi­ku­lás, Szent Mik­lós alak­ja a ka­rá­cso­nyi ün­nep­kör­höz kap­cso­ló­dik a zsi­dó-ke­resz­tény kul­tú­rá­ban — a csa­lád ün­ne­pé­hez, gyer­mek­ko­runk ked­ves em­lé­ke­i­hez. Va­ló­já­ban nem le­beg, ha­nem na­gyon is a min­den­nap­ja­ink­ba ágya­zott. A fil­mek Mi­ku­lá­sa vi­szont ma a sze­ku­la­ri­zá­ló­dott, „is­ten­te­le­ní­tett” ka­rá­cso­nyi ün­nep egyet­len fő­sze­rep­lő­je: ő az ame­ri­ka­ni­zá­ló­dott Tél­apó, aki Is­ten és a meg­szü­le­tő Kis­jé­zus he­lyé­re lép, „túl­ter­he­lő­dik” — min­den gon­dot ne­ki kel­le­ne meg­ol­da­nia, min­den hi­de­get, űrt ne­ki kel­le­ne eny­hí­te­nie. És mi­vel a fil­me­sek is vol­tak va­la­ha a Mi­ku­lást iz­ga­tot­tan vá­ró gye­re­kek, szí­ve­sen nyúl­nak az alak­já­hoz, ha a ka­rá­csony el­ve­szí­tett me­le­gé­ről akar­nak be­szél­ni egy olyan vi­lág­ban, amely­ben ez az ün­nep so­kak szá­má­ra már csak an­­nyit je­lent, hogy nem kell dol­goz­ni, jó­kat ehe­tünk, és egy cso­mó pénzt el­ver­ve meg­aján­dé­koz­zuk egy­mást.
A mai szó­ra­koz­ta­tó fil­mek Mi­ku­lá­sai leg­több­ször nagy gond­ban van­nak, mert ren­des éves kül­de­té­sük si­ke­rét ko­moly ve­szély fe­nye­ge­ti. Sú­lyo­sabb eset, ami­kor a Mi­ku­lás rossz er­köl­csű alak, pél­dá­ul bank­rab­ló. Gárdos Mi­ku­lá­sa (Cserhalmi György alakítja) pe­dig még en­nél is lej­jebb van: ő már sem­mi­ben sem hisz, nem­hogy a Mi­ku­lás­ban. Va­gyis a fil­mek Mi­ku­lá­sá­nak za­var­ba ej­tő­en sok­fé­le ar­ca le­het.
— Jó né­hány fil­mes Mi­ku­lás-tí­pus le­het­sé­ges, at­tól füg­gő­en, men­­nyi­re tá­vo­lo­dik el ez a fi­gu­ra az ere­de­ti szent­től. Van a gond­ter­helt, aki azon­ban se­gí­tő­tár­sa­i­ra tá­masz­kod­va vé­gül min­den ne­héz­sé­gen di­a­dal­mas­ko­dik, és el­jut a gye­re­kek­hez aján­dé­ka­i­val. Az is elő­for­dul, hogy „egy kö­zü­lünk va­ló”, va­gyis hét­köz­na­pi em­ber­nek kell be­ug­ra­nia a Mi­ku­lás he­lyett. Ezek a fil­me­sek még az ere­de­ti Mi­ku­lás-sze­rep­pel dol­goz­nak. A Tél­apó vi­szont már csak egy „bi­ro­dal­mát vesz­tett ki­rály” — nincs se­gít­sé­ge, ma­gá­nyos, eset­leg mun­ka­nél­kü­li, sőt min­den­hon­nan ki­ta­szí­tott em­ber, aki el­ve­szet­ten bo­lyong a sö­tét ut­cá­kon, bár­mi­fé­le ti­tok és szent­ség nél­kül; na­gyobb baj­ban van, mint azok, akik­nek se­gí­te­nie kel­le­ne. Sze­ret­né rend­be hoz­ni a tönk­re­ment éle­tét, és ál­ta­lá­ban egy gyer­mek ha­tá­sá­ra sze­di ös­­sze ma­gát. Ilyes­mi tör­té­nik a 2008-as, fran­cia Az iga­zi Tél­apó­ban és Gárdos film­jé­ben is. A Tél­apó tí­pu­sú Mi­ku­lás bank­rab­ló is le­het, mint a 2003-ban ké­szült, ame­ri­kai Eny­ves­ke­zű Mi­ku­lás­ban. Ezt a min­den „égi vo­nat­ko­zá­sá­tól” meg­fosz­tott ala­kot olyan­nak te­kin­tik, akit bár­mi­lyen „mű-jó” cél­ra fel le­het hasz­nál­ni, aki­vel bár­mit meg le­het csi­nál­ni. Ve­le el­len­tét­ben „az eny­ves­ke­zű Mó­zest vagy Mo­ha­me­det” jó ér­zé­sű em­ber nyil­ván so­ha nem ten­né meg egy víg­já­ték fő­sze­rep­lő­jé­ül, mi­vel azon­ban a (sze­ku­la­ri­zá­ló­dott) ke­resz­tény ta­pasz­ta­lat még ál­ta­lá­nos kö­zöt­tünk, ezen fenn sem aka­dunk. Az ös­­szes tél­apó­film a Mi­ku­lást „ra­bol­ja ki”, mi­köz­ben ép­pen be­lő­le, az egy­ko­ri Mik­lós püs­pök­ből él, a szol­gá­ló sze­re­tet szent­jé­től nye­ri az ere­jét, ben­ne ta­lál­ja meg szak­rá­lis, ott­ho­nos gyó­gyí­tó alap­ját.
Gárdos Pé­ter film­jé­nek sza­bály­ta­lan Mi­ku­lá­sa szá­má­ra egy ta­lál­ko­zás, egy ár­va kis­lány ké­ré­se je­len­ti a meg­vál­tást. Mi­lyen meg­vál­tás­tör­té­ne­tek­re fo­gé­kony egy át­la­gos mai mozinéző?
— Mind­an­­nyi­an a meg­vál­tás­ra va­gyunk „be­dró­toz­va”, ez ki­vé­tel nél­kül min­den em­ber aján­dé­ka, még a ren­de­ző­ké is. Mert an­nak em­lé­ke, hogy a szü­le­ink öl­be ve­vő sze­re­te­tük­kel be­céz­get­tek min­ket, hogy meg­ta­pasz­tal­tuk a csa­lád és más kö­zös­sé­gek akolmelegét vagy a sze­re­lem meg­vál­tó­nak ér­zett ere­jét, mind­an­­nyi­unk éle­té­ben ott dol­go­zik. Pi­linsz­ky sza­va­i­val: „Min­den lát­szat és min­den ön­ző­sé­günk és ro­hadt­sá­gunk el­le­né­re ment­he­tet­le­nül egyek va­gyunk”. Mind­an­­nyi­an Is­ten gyer­me­kei va­gyunk — ha mes­­sze kó­bor­lunk tő­le, ak­kor is; ha a sze­re­tet­nek vagy a meg­bo­csá­tás­nak most még nin­csen szá­munk­ra szak­rá­lis je­len­tő­sé­ge, ak­kor is. Ami­kor sze­re­tünk, ami­kor meg­bo­csá­tunk vagy ne­künk meg­bo­csá­ta­nak, mind­an­­nyi­an meg­ta­pasz­tal­juk ezt a Mi­ku­lás-sze­rű szent me­le­get.