Ferenc pápa 2019 októberére rendkívüli missziós hónapot hirdetett meg, és ebben kiemelt helyet foglal el a missziós vasárnap. „A hit azáltal erősödik, hogy továbbadják!” – mondta többek között a pápa, így az irányunk egyértelmű: meg kell újítanunk missziós lelkületünket, hiszen ez magának az Egyháznak a megújítója. A misszió megújít minket, a hit továbbadása új lendületet, életet, belső dinamikát ad a világnak és helyi közösségünknek.
A missziós vasárnapunk szentírási részei lelki bensőt kínálnak a misszió alapjához és megéléséhez. Az alap pedig a hitünkben való állhatatosság és az ima, amelyeknek minden missziós lépést meg kell előzniük, és amelyekre minden igehirdetésnek, a hit továbbadásának épülnie kell. Szent Pál apostol ezeket írja Timóteusnak: „Tarts ki amellett, amit tanultál és amiről meggyőződtél” (2Tim 3,14). Búcsúlevelében, lelki végrendeletében Szent Pál nemcsak Timóteusnak irányozza elő a hitben való kitartást, hanem az akkori (ős)egyház élethelyzetébe is bepillantást enged, s a zsinagógákból kizárt, a vitáktól megtépázott és az üldözést küszöbön állónak látó akkori közösséget is kitartásra biztatja, ez pedig számukra is az alapokhoz való ragaszkodást, a (hit)élet és a misszió alapját jelentette. Ebből a hithez való ragaszkodásból, a kitartásból mint alapból kell kiindulnia a mi missziónknak is. A másik alap pedig az ima, amely nélkül szintén nincs misszió. A közösségi és az egymást támogató ima, mint a Mózes karjait tartó Áron és Hur (Kiv 17,8–13), éppen olyan fontos, mint a fáradságot nem ismerő özvegyasszony, aki éjjel-nappal igazságszolgáltatásért folyamodott az igazságtalan bíróhoz (Lk 18,1–8).
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Mert eljön, az nem kérdés. Csak az a kérdés, hogy talál-e majd hitet, a „boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek” (Jn 20,29) hitét. Erre irányul a missziónk, amelynek kiindulása az alapokhoz való ragaszkodásunk és a kitartó imánk.
