Az emberi életben vannak lényeges kérdések, amelyek kell hogy foglalkoztassanak bennünket, s vannak válaszok is. A kérdés végül is az, hogy meghalljuk-e ezeket a válaszokat, s azoknak megfelelően cselekszünk-e. Mert a feleletek meghallásához nem elegendő a fül. Megértéséhez és főként a valóra váltásához értő szívre van szükségünk.
Salamon király Istentől lehetőséget kapott arra, hogy kérjen valamit a maga számára. És nem egészséget, hatalmat vagy gazdagságot kért, hanem bölcsességet, értő, éber szívet (1Kir 3,4–15). A Bölcsesség könyvében ennek öröméről, mondhatni ennek a felbecsülhetetlen értéknek az ünnepléséről hallunk, mert világosság árad ki a bölcsességből, s ez utóbbival együtt minden más jó is az ember tulajdona lesz (Bölcs 7,7–11). A Zsidókhoz írt levélből azt is megtudhatjuk, hogy ez a bölcsesség Isten igéje, amely élesebb minden kétélű kardnál, mindennek a gyökeréig hatoló erő, amelyre éber szívvel kell figyelnünk. (Zsid 4,12–13).
A gazdag ifjú egy lényeges kérdést tesz föl Jézusnak: Hogyan lehet üdvözülni? Miként lehet bejutni a mennyországba? Mit tegyek, hogy ezt elnyerjem? Merre vezessen az életutam? E kérdések mindannyiunkban ott vannak, főleg akkor, ha a parancsok útján gyermekkorunk óta csak botladozva járunk vagy olykor jó nagy esésekkel bukdácsolunk. A gazdag ifjú a fülével hallotta, de a szívével nem fogta föl Jézus szavait, amelyek nekünk is szólnak. Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges, csak az életünk ne a birtoklásról, hanem a létezésről szóljon. Utunk során ne a gyűjtögetés legyen a legfontosabb, hanem az, hogy mit hagyhatunk el Jézusért. A válasz pedig itt is kérdést szül: Létezem-e, vagy csak birtokolok? Van-e legalább egyvalami, amit elhagytam Jézusért, bölcsen, értő szívvel?
