Jézus isteni életét megosztja velünk – imádkozzuk az ünnepen. De vajon mit is jelent ez? Milyen életét osztja meg, hogyan, és mi lesz ennek az eredménye? A homília forrása a napi evangélium, más szentírási szakaszok és a liturgikus szövegek is. Ezekből merítünk most.
A mennybemenetel ünnepének két prefációját találjuk a misekönyvben. A második tömören megfogalmazza, mi is történt: „Ő feltámadása után tanítványainak valóságosan megjelent, majd szemük láttára fölemelkedett a mennybe.” A valóságos megjelenések negyven napját egy csodálatos cselekedet zárta le, amely egyszerre volt valóságos és szimbolikus. Jézus még negyven napig tanította az apostolokat a feltámadás valóságosságára. Vajon e tettével mit akar ránk bízni?
Az első prefáció bővebben kifejti a misztériumos mondanivalót. A mennybe ment Jézus feladata hármas: közbenjár Istennél az emberekért mint valóságos ember, majd onnét visszatérve megítéli a világot, a végidőben pedig elnyeri az egész világ fölötti uralmat.
Mi a tanítványok és a mai hívő hozzáállása mindehhez? Mi a tanulság számukra? A prefáció erre is megfelel: Jézus távozása után nem az elhagyatottság magányát kell éreznünk, hanem reménység gyúlhat bennünk: ahová az Egyház feje és az élet szerzője előrement, oda mi, tagjai és vérén megváltott, halálból életet kapott népe is követni fogjuk. Követhetjük, mert „isteni életét megosztja velünk”. Mi pedig, ahogy a kollekta (első könyörgés) írja, mind meghívást kaptunk a mennybe; a szentségi ajándékok, a kenyér és a bor, miután Krisztus teste és vére lett belőlük, „mennyei életre keltenek bennünket” (adományok fölötti könyörgés). Az áldozás utáni könyörgés hangsúlyozza, hogy Krisztus mennybemenetelével az Atya emberi természetünket már fölvette a mennybe, mi pedig szeretnénk igyekezetünkkel utánamenni.
A liturgia megkezdi annak ünneplését, aminek a végét még csak „tükör által” látjuk, a szimbólumok fátyla alatt, mégis valóságosan ismerjük. A mennybemenetel misztériuma is ilyen: mutat valami látványosat, és egyúttal meghív Isten országába. Merjünk elindulni!
