A Francia Bibliaszövetség már tervezte A Biblia mint az emberiség kulturális öröksége című kiállítását, amikor felkérte az Ipsost egy felmérés elkészítésére. Az 1017 megkérdezettre kiterjedő vizsgálat arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként viszonyulnak a franciák a Bibliához. Az eredmények szerint tízből csaknem négy francia (37 százalék) állítja, hogy van otthon Bibliája, de csak 26 százalék nyilatkozik úgy, hogy olvassa is. Az a tény, hogy a franciák háromnegyede soha nem olvassa a Bibliát, a francia társadalom szekularizációját tekintve nem meglepő. Akad azonban újdonság is a kapott adatok között. A huszonöt év alatti lakosság fele nem tartja vallásosnak magát, közülük mégis többen vélik úgy, hogy a Biblia a francia társadalomban kulturális referenciapont szerepét tölti be, mint a hatvan év fölöttiek közül. Ez megerősíti egy 2009 októberében, a 14-16 év közöttiek körében rendezett felmérés eredményét, mely kimutatta, hogy a fiatalok szerint a vallások a történelem és a kultúra részét képezik, és vallási hovatartozástól függetlenül – beleértve azt is, ha valaki nem vallásos – törekedni kell megismerésükre és megértésükre. A fiatalok többsége ugyan nem gyakorolja vallását, mégis szabadabban és aggodalmaktól mentesebben tekintenek a Bibliára és a vallásra, mint az idősebb generációk. A másik figyelemre méltó adat, hogy a magukat vallásosnak nem tekintő franciák 11 százaléka állítja, hogy olvassa a Bibliát, és 31 százalékuk véli úgy, hogy a Biblia fontos spirituális forrás. Ez jól mutatja, hogy a Biblia túlmutat az egyház keretein, és hogy a spirituális érdeklődést a nem vallásos lakosság sem nélkülözi. Az UNESCO épületében megrendezett kiállítás látogatottsága is a fiatalok érdeklődéséről és a valláshoz való nyitott hozzáállásáról tanúskodik. Az év végéig több francia vidéki városban és más, francia ajkú országokban is megrendezendő kiállítást eddig több mint nyolcszáz diák látta, és nem csak katolikusok jöttek el. „Most tartok életemben először Bibliát a kezemben!” – kiáltott fel izgatottan a tizenegy éves tunéziai származású Wafa, és érdeklődéssel lapozgatta az egyik kiállított kötetet. „Nem is tudtam, hogy a Biblia muzulmán országokban is megfordult. Mennyi országot végigjárt!” – csodálkozott el Lyes, egy másik, Algériából származó diák. „Kétezernégyszázhetvenkilenc nyelvre fordították le!” – álmélkodott egy harmadik, Maxime, a bibliafordításokról szóló rész megtekintése után. A fiatalok – akár a kiállítást megnyitó Frédéric Mitterrand kulturális miniszter – hosszan elidőztek egy tábla előtt, melyen a Bibliából származó, a mindennapokban is használatos kifejezések szerepelnek. „A bibliai utalások kultúránk szerves részei. Nézzétek csak meg a keresztet a gyógyszertárakban vagy az ünnepnapjainkat” – magyarázta a gyerekeknek Bernard Coyault, a Francia Bibliaszövetség titkára. Ezt követően egy képernyőn olyan filmekből mutatott részleteket nekik, melyek a teremtéstörténetből nyertek ihletet. „Meglep, mennyire tájékozottak a gyerekek – mondja Patrice Rolin, a kiállítás egyik szervezője. – Mindannyian el tudták mesélni a salamoni ítélet történetét. Azt szeretnénk megmutatni nekik, hogy a Biblia nem az égből pottyant le, hanem nagyon is emberi történeteket mesél el.” „A Biblia csak kiegészítő anyagként jelenik meg az órákon” – mondja Marie-Ange Arnos franciatanárnő. Amikor négy évvel ezelőtt a Biblia bekerült a tananyagba, a tanárnő zavarban volt: „Nem tudtam, hogy fog elsülni a dolog egy kulturálisan ennyire vegyes iskolában, mint a miénk. De a diákok nem fogadták rosszul a témát.” „A Biblia mint vallási alapdokumentum nem jelenhet meg a világi iskolákban – magyarázza Bernard Coyault. – De ha a kulturális értékére helyezzük a hangsúlyt, akkor van esélyünk, hogy a nemzeti oktatásügy kevesebb fenntartással tekintsen rá. Akár vallásos valaki, akár nem, a Biblia mindannyiunk közös kulturális kincse.”
La Croix
