A bevándorlási hullám keresztény szemmel
Fotó: Kissimon István

 

A kialakult helyzetnek és a nyomában megindult menekültáradatnak számos oka van, amelyek nem is egészen átláthatóak a számunkra. A krízishelyzet legfőbb oka a háború, valamint az annak során létrejött Iszlám Állam, amely a történelem egyik legkegyetlenebb terrorszervezete. E folyamathoz nagyban hozzájárult a korábban stabilnak mondható kormányok megbuktatása is, amellyel kapcsolatban jelentős felelősség terheli a nyugati nagyhatalmakat.
A bevándorlási hullám kialakulásának okai között szerepelnek a nagyhatalmak háttértámogatásával zajló háborúk, valamint az óriási életszínvonalbeli különbségek: néhány száz kilométerrel arrébb egy ember ugyanazért a munkáért a sokszorosát keresheti annak, amit a szülőhazájában valaha is remélhet.
Libanonban jelenleg több mint egymillió (főként szíriai) menekült tartózkodik, Jordániában közel egymillió, a törökországi menekülttáborokban pedig csaknem kétmillió (főként szíriai, emellett iraki, afgán, iráni és egyéb nemzetiségű). A Földközi-tengeren keresztül igen sok afrikai (főként eritreai, jemeni, líbiai, egyiptomi, algériai, mauritániai) kel útra Európa felé.

„Vándor voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35)

A világ nagyobb jólétben élő országainak nyitottságot kell mutatniuk azok befogadására, akiknek életét, családját, otthonát veszély fenyegeti, vagy akiknek megélhetésük lehetetlenné vált a saját hazájukban. A Teremtő a Földet minden ember boldogulására teremtette. Az élethez és az emberhez méltó megélhetéshez való jog előbbre való, mint a magántulajdonhoz való jog.
Nemcsak az emberség és az igazságosság, hanem még inkább az evangélium kötelez minket a rászorulók megsegítésére. Jézus – egyebek mellett – az irgalmas szamaritánus példáját állította elénk (Lk 10,25–37), aki nagylelkű szeretettel segítette a bajba jutott felebarátot. Ez a példabeszéd arra is figyelmeztette, hogy a felebaráti szeretet kötelessége túlnyúlik az etnikai hovatartozás határain.

Jogok és kötelességek

Minden embernek joga van a személyi biztonságra, az emberhez méltó megélhetésre. Amennyiben ezeket súlyos veszély fenyegeti, választhatja az elvándorlást. Ilyen módon biztosíthatja a családja biztonságát, tisztes megélhetését.
A befogadó államoknak, elsősorban a veszélyhelyzet szomszédságában levő országoknak kötelességük az életveszélyben levő menekülteket befogadni, és emberségesen bánni velük. A többi ország kötelessége, hogy támogassák a közvetlenül segítőket. Segítsék elő azt, hogy a menekültek életéből ne vesszen el a hazájuktól távol töltött idő, és amint ez lehetővé válik, képesek legyenek visszatérni szülőföldjükre.
Ugyanakkor – ahogyan azt Szent II. János Pál pápa tanította – „a bevándorlási hullámot a méltányosság és az egyensúlyfenntartás kritériumai szerint kell szabályozni”.

2A befogadó állam mérlegelheti, hogy hány olyan bevándorlót tud befogadni, akinek biztonsága és megélhetése nincs közvetlen veszélyben. Joga van arra, hogy a menedékkérőt a határainál megállítsa, és megvizsgálja a kérelmét.
A Katolikus Egyház Katekizmusa írja: „A rájuk bízott közjó érdekében a politikai hatóságok a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételeknek vethetik alá, nevezetesen a bevándorlók kötelességeit illetően a befogadó ország vonatkozásában. A bevándorló tartsa hálásan tiszteletben a fogadó ország anyagi és szellemi javait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez” (KEK 2241).

Az okok kezelése

Elengedhetetlen a Közel-Keleten a béke megteremtése, a terrorista szervezetek lefegyverzése. Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma leszögezi: „A nemzetközi közösségé mint egészé annak erkölcsi felelőssége, hogy bármely csoport érdekében beavatkozzon, amelynek az élete veszélyben van, vagy amelynek jogai alapvető területen sérülnek. Jogszerű, sőt ajánlott, hogy az agresszor lefegyverzéséért konkrét kezdeményezésekkel szálljanak síkra” (506. 514).
Elengedhetetlen egy igazságosabb gazdasági rendszer kiépítése. A világ magántulajdon-vagyona igen kevesek kezében koncentrálódott, s emiatt a haszon is kevesekhez érkezik el. Mindez mostanra rendkívül igazságtalanná és sokszor működésképtelenné tette a világgazdaságot. A II. vatikáni zsinat minden jóakaratú embert felszólított: „Az igazságosság és a méltányosság igényeit követve határozottan arra kell törekedni, hogy – a személyek jogainak és minden nép sajátos jellegének tiszteletben tartásával – mielőbb szűnjenek meg a jelenlegi és gyakran csak tovább mélyülő, egyéni és társadalmi megkülönböztetéssel is együtt járó gazdasági egyenlőtlenségek” (GS 66). Ferenc pápa újra és újra hangsúlyozza: „Ez a gazdaság öl!” Népeket nyomorít meg, családokat tesz földönfutóvá. Égetően fontos volna egy gyökeresen új gazdasági rendszer felépítése, amelynek működési elvei, értékrendje, szabályai lehetővé teszik, hogy a magántulajdonban lévő vagyonok ne növekedjenek korlátlan mértékben.
Elengedhetetlen továbbá a gazdasági, szakmai és kereskedelmi segítségnyújtás a Föld szegényebb országainak, hogy helyben tudjanak emberhez méltó megélhetést biztosítani lakóiknak. A lakóhelyükről elűzöttek legfőbb érdeke az, hogy visszatérhessenek hazájukba, és szülőföldjükön, a saját kultúrájukban, biztonságban élhessenek és boldogulhassanak.

A lehetséges cselekvés útjai

A keresztény ember a jelenlegi, sokszor tragikus és drámai helyzettel szembesülve mindenekelőtt Istenhez fordul. Bátorítunk arra minden hívő embert és közösséget, hogy imádságban forduljon a teremtő Istenhez a menekültekért, a békéért, nyitott szívért, az igazságosság és a szeretet ajándékáért.

A bevándorlók érkezése azt a kérdést is felveti, hogy létezik-e még az az Európa, amely képes lenne bárkit is integrálni, amely tudná, milyen értékekhez, életszemlélethez szeretné hozzáigazítani az érkezőket.

Európa mára sok szempontból elveszítette identitását, értékeit. A bevándorlási hullám felszólít minket arra, hogy hitünket, értékeinket újra megtaláljuk. Semmire sincs nagyobb szüksége Európának, mint lelki megújulásra, az éltető gyökerekhez való visszatalálásra, hitének és értékeinek újrafelfedezésére és megélésére. Az élő keresztény hitnek pedig azt is kell jelentenie, hogy krisztusi szeretettel fordulunk a bajbajutottak felé. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor máris elveszítettük a kereszténységünket. Nem lesz örömteli egy olyan kontinensen élni, amely elutasítja a szegényt, a rászorulót.
A jelenlegi helyzetben égetően szükséges a Közel-Keleten levő menekülttáborok anyagi támogatása, és annak elősegítése, hogy minél több menekült visszatérhessen otthonába, s ott biztonságban élhessen.
Elengedhetetlenül szükséges lenne annak a lehetővé tétele, hogy a menekültek a közel-keleti és afrikai menekülttáborokban adhassák be kérelmeiket, és pozitív elbírálás esetén onnan közvetlenül szállítsák őket az egyes befogadó országokba.
A segítségnyújtás formáit keresve ugyancsak követhetjük az irgalmas szamaritánus példáját. Ő, miután megtette, amit ott és akkor tehetett, pénzt adott a fogadósnak, hogy tegye meg a továbbiakat. Helyesen tesszük ezért, ha segítő felajánlásainkkal a hivatásos állami és egyházi humanitárius és egész- ségügyi szervezetek tevékenységét támogatjuk. Különösen hasznos a Közel-Kelet üldözött közösségeinek és a hazájukból elmenekülteknek eljuttatott támogatás.
Fontos, hogy információkkal, orvosi segítséggel, jogi tanácsokkal, élelemmel segítsük a hozzánk fordulókat. Fontos, hogy kifejezzük szolidaritásunkat és szeretetünket a hazai menekülttáborokban élők felé, és felajánljuk nekik a segítségünket.
Köszönet mindazoknak, akik ezt eddig is megtették. Köszönet azoknak, akik megnyitották otthonukat és szívüket a bajbajutottak előtt. Köszönet azoknak, akik imáikban kérik az igazságosság és a szeretet ajándékát valamennyiünk számára. Köszönet azoknak, akik a nehéz helyzetben is módot találnak a cselekvő szeretet gyakorlására.