A szerződést magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá. A győztes hatalmak részéről a békekonferencia elnöke, az akkori francia miniszterelnök, Georges Clemenceau jegyezte a dokumentumot. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A szerződés kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet- Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának harmincnyolc, nemzeti jövedelmének hatvanhét százalékát. Idén május 31-én az Országgyűlés a szerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az Országgyűlés emlékülést tartott a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján. Sólyom László államfő az eseményen rámutatott: ha Magyarország empátiával viseltet partnerei iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, de a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges megoldás. Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte: nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának. Sólyom László szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára, Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító és a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt. A Parlamentből a politikai és közélet képviselői és a diplomáciai testületek tagjai átmentek a Szent István-bazilikába, ahol Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke mutatott be szentmisét a nemzet megújulásáért. A főpásztor szentbeszédében kiemelte: felelősséget kell éreznünk népünk sorsáért, szolidáris szeretettel kell támogatnunk egymást. Nem engedhetjük, hogy eluralkodjék rajtunk az értelmetlenség és a reménytelenség érzése. Bíznunk kell az isteni Gondviselésben, amely reményt és jövőt szán nekünk. Ha nyelvünket, kultúránkat mint Isten alkotását méltán csodáljuk és megbecsüljük, akkor ugyanezért tiszteljük és becsüljük meg a többi nemzet értékeit is. Mint mondta, imádkozzunk azért, hogy az önzés és a feszültség helyét a tiszteleten, igazságon, szereteten és szabadságon alapuló, alkotó együttműködés foglalja el Európának azon a részén is, amelyet a Gondviselés otthonunkul rendelt. Az MKPK elnöke szentbeszédében kitért arra is, az állam igazságos, erkölcsös rendjének egyik sarokköve az emberi jogok tiszteletben tartása. Az állam feladata, hogy a területén élő emberek alapvető jogait biztosítsa, s ebbe beletartozik a nemzeti kisebbségek életfeltételeinek megteremtése is. Erdő Péter bíboros a Pacem in terris kezdetű enciklikára hivatkozva hozzátette: az alapvető jogokat tartalmazó felsorolásában az enciklika a közösség alkotásához való jogot is hangsúlyozza, valamint nagy jelentőséget tulajdonít a kisebbségek problémájának is. Mivel a mai államok jelentős részében nemzeti kisebbségek is élnek, az emberséges életfeltételek megteremtése számukra a felelős állami tényezők fontos erkölcsi kötelessége. A szentmise után Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Bóna Zoltán református lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára szólt a nemzeti összetartozás napja, a trianoni békediktátum kilencvenedik évfordulója alkalmából a bazilikában és a téren imádkozó, emlékező emberekhez.
