Fotó: Mudrák Attila
Közel nyolcszáz évvel ezelőtt a normann családból származó Becket Tamás, Canterbury érseke, nyolc éven keresztül próbálta megvédeni az egyházi szabadságjogokat korábbi barátjától, II. Henrik királytól. A franciaországi száműzetéséből visszatérő főpapot ezért az angol király máig nem egyértelmű parancsára két királyi lovag meggyilkolta a canterburyi székesegyházban. Alig három évvel a halála után Becket Tamást már szentként tisztelte az egyház, majd a ma is a nevét viselő esztergomi hegyen megalapították a róla elnevezett első prépostságot. Esztergomi tisztelete azon alapul, hogy Becket és Bánfi Lukács későbbi esztergomi érsek baráti kapcsolatot ápoltak párizsi tanulmányaik alatt. A mártír érsekről elnevezett prépostság megalapítását még Bánfi járta ki III. Bélánál, de az építkezés már utóda, Jób érsek idején fejeződött be.
A két érseki székhely évszázados kulturális kapcsolata új lendületet vett, amikor 2004-ben Esztergom és Canterbury testvérvárosi kapcsolatra lépett egymással. Érdekesség, hogy Lékai László bíboros az 1538-ban Esztergomba került ereklyék egy részét Canterbury érsekségének adományozta, mivel Angliában VIII. Henrik király rendeletére a szent összes emléktárgyát megsemmisítették.
Az ökumenikus imádság után a szokásnak megfelelően a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület, illetve a Rudnay Sándor Alapítvány szervezésében emlékülést tartottak az Esztergomi Vármúzeum lovagtermében. A konferencián Kiss-Rigó László az alapítvány kuratóriumának elnökeként köszöntötte a résztvevőket, majd felolvasta a betegsége miatt távolmaradó Kövér László házelnök előadását. Ezután Luca Volontè, az olasz Novae Terrae Alapítvány vezetője, majd Pintér Sándor belügyminiszter szólt a jelenlevőkhöz. A Becket Szent Tamás-emléknap Romanek Etelka, Esztergom város polgármestere beszédével zárult.
