Számos pedagógus, politológus, kommunikációs szakember, valamint egyházi személyiség tartott előadást, próbált megoldást, magyarázatot vagy kiutat találni a bajból a budapesti Szent Imre Gimnázium dísztermében.
„Eddigi tanácskozásainkon rendszeresen elemeztük egyéni és közösségi létünk kérdéseit, történelmünk tanulságait, gyermekeink jelenét, jövőjét. Úgy látjuk, hogy korunk „hazugságkor”, és a hazugság szétrombolja a tudást, az erkölcsöt és a gazdaságot.” Többek közt ezek a mondatok álltak azon a szórólapon, amelyen a színes programkínálat is található. A „hazugságkor” fogalma talán a legelgondolkodtatóbb szó az egész lapon. Ez tűnt ki abból a számtalan beszédből is, melynek előadói mind a hazugságról próbálták lerántani a leplet, ki-ki a saját szakterülete szerint. Ahogy azonban Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnöke és a program főszervezője elmondta, „a bajokat a politika hozta létre, ezért a politikát nem lehet kihagyni”
A pénteki ünnepélyes nyitóbeszédet a program fővédnöke, Tarlós István, a Fidesz-KDNP politikusa, valamint főpolgármester- j e l ö l t j e mondta el Budapest valós helyzete és a kommunikáció címmel, A közélet ellentmondásai címet viselő eladásblokkban. A média és a politika azon mesterkedéseiről beszélt, amellyel nem csupán a választópolgárok, de minden magyar állampolgár ellen vétenek. „Budapest legnagyobb baja nem a gazdasági válság. A gondolkodásbeli és mentális válság sokkal nagyobb, hiszen az emberek elveszítik a tájékozódási pontjaikat.” Megemlítette a hazugságon alapuló politikai eljárás romboló hatását az oktatás, az egészségügy, a gazdaság területén és számos más területen is. „Eluralkodott egy megkérdőjelezhető értékrend” – mondta beszéde végén. Fritz Tamás politológus a filozófia oldaláról közelítette meg ugyanezeket a kérdéseket, mivel – magyarázata szerint – „ma Magyarországon politikai, gazdasági és lelki-erkölcsi válság van egyszerre.” Előadása során ezeknek a válságoknak a kialakító okait, megjelenési formáit mutatta be. Új, tényleges rendszerváltást sürgetett, amelyet „a civil társadalom és a civil kezdeményezések” indíthatnak és végezhetnek el valójában. Frenyó Zoltán előadásában azt taglalta: mennyire hatásosan lehet ma a fogalmakkal is manipulálni. „A nyelvrontás létrontást is jelent”- mondta, majd így folytatta: „Ma nálunk tudatos fogalomrombolás folyik. Ennek folyamata a fellazítás, majd elcsúsztatás, majd jön a megszoktatás, végül a hamis tartalomhoz rögzítés.” Végezetül olyan fogalmak bemutatása következett, amelyeket szinte mindennap hallani lehet, és amelyeknek „normális” jelentése szinte teljesen elhalványodott. Ilyen például az, hogy a szépség és igazság kérdésében mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy csupán szubjektív szépség és igazság létezik – megtagadva azt az évezredes hagyományt, amely objektív valójukat is megmutatta. Szintén fontos, és lassan elborító erejű az is, ahogy a hír szerepét kezeli a média: hír az, ami kriminális, de „egy felemelő sincs közöttük” – hangsúlyozta Frenyó Zoltán.
A megnyitó napjának utolsó előadója a házigazda Baranyi Károly volt, aki Ami fontos, és ami sürgős című előadásával csatlakozott az előtte megszólalókhoz, hiszen ő is politikai oldalról elemezte a társadalom kérdéseit arról, hogy „mi a sürgős és mi a fontos” a mai helyzetben. „Ami fontos, hogy világosan gondolkodjunk, hogy észnél legyünk” – mondta. – Ami pedig sürgős: a politikusok hagyják abba a kísérletezést! Nehogy az főzzön továbbra is, aki már egyszer odaégette az egész konyhát! Megoldásként néhány stratégiát vázolt fel, különösen az oktatási rendszerre való tekintettel: egyrészt, új közoktatási törvényt kell létrehozni, „nem pedig a régit foltozgatni”. Másrészt meg kell oldani azoknak a társadalmi rétegeknek a tanulását, akik nem igazán szeretnek tanulni, valamint a tanári pálya korábbi megbecsült szerepét is vissza kell állítani. Végül kitért a leghangsúlyozottabb területre, a hazafias nevelés fontosságára is.
A háromnapos program kínálata nagyon sokszínű volt, ezt mutatják a különböző előadásblokkok címei is: „Hazugság és igazság a nevelésről”, „Félrevezetés a nemek kérdésében”, „A múltat ismerni és jót várni a jövőtől”. Az előadók között számos közéleti személyiség szerepelt, köztük Morvai Krisztina büntetőjogász, Vértesaljai László jezsuita szerzetes, Koltay Gábor filmrendező. Farkas Péter szociológus a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora „Halott, pedig meg sem született” című előadásában a jóléti társadalom szomorú sorsáról beszélt. „Furcsa mód, mindig, amikor baloldali kormányok vannak, elkezdenek arról beszélni, hogy a jóléti államot fel kell számolni. A jóléti államot azonban nem felszámolni, hanem kiteljesíteni kell” – mondta el lapunknak, majd így folytatta: „Jólét alatt nem a szociálpolitikát értem, hanem az egészségügyet, oktatást, tehát széles értelemben a jóléti struktúrákat. Magyarországnak két kitörési pontja van: a humán tőke és a természeti tőke. Ezért azzal, hogy meg kell nyirbálni a családi pótlékot, nem szabad egyetérteni. Át kell alakítani a jóléti politikát, de nem úgy, hogy ha valami hiánya van az országnak, azt mindig levágom, hanem rendszerszerűen. Ennek részeként például be kell vezetni a választható családi adózást.”
Baranyi Károly a konferenciáról szólva kiemelte: az 1999-ben kezdődő rendezvénysorozat páratlan Magyarországon, nem kormányzati kezdeményezés. „Ez a konferencia azért is jelentős, mert az előadásokat hallgatva eltűnt arcunkról a szomorúság, örömmel és reménykedve fordultunk egymás felé. Ezt akarja az Isten, és én is ezt vártam, és hálás vagyok neki, hogy bekövetkezett.” A kérdésre, hogy hogyan lehet szerinte a leghatékonyabban a felmerült bajokat orvosolni, azt felelte: „az első gyógyszer a fertőtlenítés”, amelyet egy, „a magyar nemzet jövőjéért dolgozó és a közjót szolgáló kormány” valósíthat csak meg. A média szerepéről szólva kifejtette: ma a média nagyrészt a bankvilág kezében, annak befolyása alatt áll, s a felelőssége nagyrészt abban van, hogy elhallgatja a közelgő bajt, valamint nagy szerepet vállalt a hamis értékrend terjesztésében. A hazugságról és az igazság megismerésének vágyáról szólva Baranyi Károly hangsúlyozta, nagy különbség van a nemzedékek között is, hiszen a mai fiatalok sokkal inkább befolyásolhatóak, éppen a feladatukra kevésbé felkészült tanárok és szülők munkája miatt. Az egyház fontos feladatának tartja ebben a helyzetben, hogy értékrendet közvetítsen, különösen az oktatás területén. A ma magyar fiataljainak pedig azt üzeni: ne tekintsék kerülendő rossznak a közéleti szereplést, vállaljanak felelősséget a nemzetért.
