Sokszor észre sem vesszük, hogy milyen jelentéktelen tárgyakhoz ragaszkodunk, s ezek eltakarják szemünk elől a lényeget, és nem vesszük észre a körülöttünk szükséget szenvedőt. Elfelejtünk adni, nagylelkűnek lenni másokkal szemben, és a földön keresünk kincseket. Mi is az én kincsem, milyen tárgyakhoz ragaszkodom, mire áldozok az időmből, vagy hogy mi pályaválasztásom mozgatórugója, a személyes érdeklődés, a hivatástudat, vagy netán kizárólag a pénz? Ezekkel a kérdésekkel szembesülhetett október 11-én a váci egyházmegye ifjúsági régiói közül ezúttal a Tisza mentén élő közel hatvan fiatal. A Szentírás ezt mondja: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21), vajon hagyunk-e teret a „szív cselekedeteinek”, vagy mindent a pénz mozgat a hétköznapjainkban?
Míg a napsütötte délelőttön az idősebb fiatalok a csépai templomban egyik közösségi társuk előadását hallgatták Jézus és a pénz témakörében, a szép számban jelen lévő kicsik (tizenhárom év alattiak) játékosan folytatták a találkozót az újonnan épült közösségi házban. A rendezvény szentségimádással kezdődött, az előadást pedig kiscsoportos beszélgetés és ismerkedés követte, majd közös étkezéssel folytatódott. Itt már jelen voltak a Tisza menti Nagyboldogasszony közösség vendégei, Gável András és Gellért is, akikkel az ebéd után együtt énekelhettek a fiatalok a templomban. „Kitárt karokkal mindenki áldja az élet Urát”- szólt az ének, András pedig figyelmeztetett: kitárt karjaink tölcsért rajzolnak ki, a keresztény embernek pedig ilyen tölcsérnek kell lennie, aki mindig örömmel befogadja Istent. A közös éneklés a záró szentmisén folytatódott, amit egyórás szabadidős program előzött meg focizással és kézműveskedéssel. Isten országa kincseinek nyomába legközelebb a dél-dunamenti Nagyboldogasszony közösség tagjai erednek majd közösen október 24-én, pénteken Inárcson, másnap, október 25-én pedig az Ipoly menti fiatalok találkoznak Nógrádsipeken, hogy együtt imádkozzanak, játsszanak és elmélkedjenek a keresztény ember és a pénz viszonyáról.
