A felszólalók hangsúlyozták, hogy ez főképp a szentbeszéd feladata lenne, amelynek fel kell tárnia Isten szavainak gazdagságát. A szentbeszédről szóló megfigyeléseit ismertetve az egyik püspök elmondta, hogy azok gyakran nem a Szentírás szövegeire épülnek, és sok esetben a papoknak nem jut elég idejük a felkészülésre. Az is feltűnő jelenség szerinte, hogy a legtöbb templom este már zárva van, amikor az emberek befejezik a munkát – miközben a szekták ajtaja mindig nyitva áll a betérőknek, és ott hosszas prédikációkat kaphatnak. Ugyanennél a témánál említette meg egy másik felszólaló a papok és a szerzetesek sokszor túlzott tévézését, amely helyett a gyakoribb bibliaolvasást javasolják. A Szentírás megfelelő olvasása természetesen tanulást igényel: ezért tanácsolják a különféle kézikönyvek, valamint a prédikáció megírásához szükséges útmutatások használatát. Nem szabad kihagyni a Szentlélek közreműködését sem: a belső csend nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki Isten akaratának megfelelően szóljon a hívekhez – ez pedig a megélt és odafigyelő csend nélkül nem lehetséges. A szinódus résztvevői különösen fontosnak tartották ez utóbbi aspektust, ezért volt, aki felvetette, hogy a jövőben érdemes lenne „Isten csendjéről” is szinódust tartani.
„Újra vissza kell adni a Szentírást Isten népének, hiszen az utóbbi időben szinte karanténba zártuk azzal, hogy különböző specialisták és szakértők foglalkoztak vele – fogalmazott egy résztvevő. – A Biblia közvetítésének és a prédikációnak segítenie kell a keresztényeket abban, hogy a társadalom kihívásaira válaszolhassanak, mivel a külső látszat ellenére a kor emberét számos kérdés foglalkoztatja, amelyekre a megfelelő felkészítés nélkül a keresztények nem képesek válaszolni.” A jelen évszázad gyermekeinek is a „megtestesült Ige tanítványaivá és hiteles mestereivé” kell lenniük, és tevékeny tanúságtételükkel kell példát mutatniuk, mint ahogyan azt Teréz anya tette. A Szentírás gyakran tapasztalható félremagyarázása szükségessé teszi olyan férfiak és nők képzését, akik teljes egészében az Ige szolgálatában állnak. Követendő példaként említették Szent Antonio Vieira munkáját, akinek apostoli biblikus mozgalma nagy hatással volt Brazília életére.
Nem szabad félni az ökumenikus együttműködéstől – hangsúlyozták a szinódusi résztvevők, mivel „a protestánsok sokkal előrébb tartanak a Biblia területén”. Figyelemre méltó, hogy korunkban, amikor a különböző kultúrák és társadalmak sötétben tapogatóznak válasz után, a püspöki szinódus tagjai a Szentírásról mint Isten szavának élő és örökké aktuális jelenlétéről tanácskoznak. Minden hívőnek újra élő kapcsolatba kell kerülnie a Szentírással, és példát kell adnia a keresők számára. A féligazságokat hirdető szekták csakis addig létezhetnek, amíg tagjaik rá nem jönnek, hogy a boldogságot és a belső békét nem ott fogják megtalálni. Ekkor viszont nekünk kell „kinyitni a templomot és kikapcsolni a televíziót” – ahogyan azt a szinódus is tanácsolja.
