A legenda szerint később Dél-Franciaországba ment remetének, egy barlangban élt, és harminc esztendőn keresztül csak az oltáriszentséget vette magához. Szeretetének viszonzásául pedig naponta kétszer angyalok vitték fel a mennybe. Mennyei születésnapjáról a XII. század óta emlékezik meg az egyház, és július 22-ét jelölte ki ünnepnapjául.
Egy név szerint nem ismert magyar festő 1480 körüli tábláján öt alakot figyelhetünk meg: jobbra a kenyérosztó Árpád-házi Szent Erzsébet, balra a takácsok, szövőnők és varrónők védőszentje, Szent Anna, középen pedig Szűz Mária áll, akinek karjában a kis Jézust és Mária Magdolnát láthatjuk. Mária Magdolna Jézus iránti szeretete miatt kapta előkelő helyét (ez a válasz a korábban feltett kérdésre), kéztartása is erre a szeretetre utal.
A temperával festett tábla története, festőjének kiléte és a megrendelés homályba vész. Biztosan állítható, hogy Az apostolok búcsúja című képpel együtt egy szárnyas oltár külső szárnyaiként szolgálhattak. A másik két táblán az apostolok „portréját” láthatjuk.
Az 1931-es restaurálás során a táblák merevítésül hátsó rácsozást kaptak, ám eközben letakartak egy feliratot, amely a Kapeller család egyik tagját nevezte meg. Ennek a (már nem olvasható) névnek köszönhetően tudjuk a festményeket Sároshoz kötni, szerzeményezésüket pedig Ipolyi Arnoldnak tulajdonítani.
