A június 24–25–i rendezvény első napján a Szolnokhoz közeli három településen ifjúsági és családi programok várták a résztvevőket, és megemlékezést tartottak az egykor Szolnok környékén élt vagy dolgozott hitvallókról, vértanúkról, így Kósa Józsefről, Hornyik Károlyról, Sándor Istvánról, Kenyeres Károly Lajosról és a stigmatizált Galgóczy Erzsébetről is. Sokféle program várta a vendégeket, és szentmisét mutattak be a családokért, este pedig az Eucharist együttes adott dicsőítő koncertet a stadionban.
Másnap ugyanitt, a Tiszaligeti stadionban folytatódott a találkozó. Gyermekprogramok, majd a légierő zenekarának műsora után, a Himnusz eléneklése közben felvonták a nemzeti lobogót, valamint a város és a találkozó zászlaját. Ezután Kállai Mária, Szolnok alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket, majd Máthé György szolnoki plébános felkérte Beer Miklóst, az egyházmegye főpásztorát, hogy nyissa meg a hetedik egyházmegyei találkozót.
A püspök beszédében visszaemlékezett az első, nógrádsápi találkozóra. A találkozó kezdeményezői, a nógrádsápiak megsejtettek valamit abból, hogy szükségünk van egymásra, hogy egymás hite által erősödhetünk – hangsúlyozta. Kitért az idei találkozó logójának üzenetére is. Mint mondta, az új, gyalogos Tiszahíd annak jelképeként is felfogható, hogy a szeretet összeköt. A híd partokat köt össze, a találkozás öröme pedig bátorítást, örömet adhat, hogy egymás kezét fogva építsük közös jövőnket.
A beszéd után a helyi katolikus óvoda és iskola diákjai szülők vezetésével elénekelték a Gável testvérek által a találkozóra írt himnuszt, majd két nagycsalád – a hét–hét gyereket felnevelő Hujberék és Földváriék – vallottak örömeikről, hithez, Istenhez való viszonyukról.
Miközben a találkozó résztvevői közül többen a könyveket, kegytárgyakat, DVD-ket árusító pavilonoknál nézelődtek, a Ceferino Ház tagjai táncolni tanították az arra járókat. A szülők és gyermekeik kézműves foglalkozásokon ügyeskedhettek, a stadion lelátóján helyet foglalók pedig a ferences Böjte Csaba előadását hallgatták, aki a találkozó mottójához kapcsolódva szeretetélményeiről beszélt időnként a hallgatóság nagy derültsége, tapsai kíséretében.
„Ha a társadalomban megfogyatkozik a hit, párhuzamosan megfogyatkozik a szeretet is – írta Beer püspök a találkozó programfüzetébe. Végső soron a családi élet problémáira vezethető vissza mindaz a nyomorúság, amellyel emberi kapcsolataink küszködnek. Szükségünk van egymásra, hogy egymás hitéből bátorítást kapjunk. Szükségünk van a kisebb és nagyobb családok személyes kapcsolatára, hogy megtartsuk a szeretet légkörét, amelynek révén az új nemzedék élete és hazánk jövője felvirágozhat. Ehhez járul hozzá a Váci egyházmegye.”
Fotó: Bókay László
