Az úgynevezett hőhullámok, azaz olyan napok egymásutánja, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 fokot (II. fokú hőségriadó), illetve a 27 fokot (III. fokú hőségriadó) ritkák, de az elmúlt húsz esztendőben gyakoribbá váltak, mint annak előtte. Különösen Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön. Ezeken a napokon a napi minimum hőmérséklet sem alacsonyabb, mint húsz fok, és néha még a harmat sem jelenik meg hajnalban.
2011. július 11-én, hétfőn este az idei szezon egyik eddigi leghevesebb viharai alakultak ki Magyarország keleti részén. A Debrecent elérő zivatarban a mérések tanulsága szerint nemcsak viharos szél, hanem nagyméretű jég is volt. Ezen a napon nemcsak a Hajdúságban, hanem az ország keleti felében másutt is előfordultak heves zivatarok, azonban a debreceni 126 kilométer/órát egyetlen helyen sem közelítette meg a szél sebessége. Ezt a kiemelkedő értéket nagy valószínűséggel a zivatarfelhőből lezúduló „légzuhatag” okozta, amely rendszerint néhány kilométeres területet érint, de ott sokkal erősebb szélrohamokat produkál, mint maga az egyszerű kifutószél.
Ilyen hevességű viharok nyáron rendszerint csupán néhány alkalommal fordulnak elő az országban, nagy területű pusztítást általában az úgynevezett squall line-ok (zivatarvonalak) okoznak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat ilyen esetekben adja ki a legmagasabb fokozatú, piros riasztást. Július 19-én és 20-án egy önálló kimélyülő ciklon következményeként alakultak ki óriási zivatarok és felhőszakadások Budapesten, Kecskeméten, Villányban és máshol, kilencven-száztíz kilométer/órás széllökésekkel kísérve, véget vetve az igen meleg időjárásnak, amely talán csak a hónap végére tér vissza.
A média nagyon érzékletesen tálalja még azon jelenségeket is, amelyek amúgy normálisak (nyári hőhullám, heves záporok és zivatarok), hiszen az emberek szeretnek borzongani és szörnyülködni, és mindig szükség van valami újdonságra; valamire, ami más. Néhány éve hallunk az úgynevezett Armageddon-felhőről, amely vélhetőleg egy átlagosnál alacsonyabb felhőalappal rendelkező cumulus egyik altípusa („cumulus mamma”), amely kétségtelenül komolyabb vihar előhírnöke. A szupercella-zivatarok az egycellás zivatarok speciális esetei, amelyek hosszú időn (sok-sok órán) át képesek megmaradni. Ilyen jelenségek felelősek szinte minden jelentős tornádóért az USA-ban, és a legtöbb jégesőért is.
Persze erős viharok, tornádók előfordultak száz évvel ezelőtt is. Tudják-e, hogy már több mint egy tucat észlelt tornádó-előfordulásról tudunk Magyarország területén?! Az egyik leghíresebb Bia és Vác között pusztított 1924. június 13-án. Öt ember életét követelte, hatvanegyen pedig megsérültek.
Manapság mindent az éghajlatváltozásra, a globális felmelegedésre fogunk. A veszély ugyan fennáll, de a változás hatásait nem feltétlenül a nyári viharok fogják jelezni. Létezik olyan forgatókönyv, amely szerint az évek közötti ingadozás mértéke nagyobb lesz, mint az eddigiekben.