– Amikor harminc éve elkezdtük a szalóki találkozó szervezését, kétségbeesve láttuk mi, felelős lelkipásztorok, hogy tudatos értékfosztás zajlik – mondja az örök fiatal Kerényi Lajos atya, az emberöltőnyi időt megért találkozó szellemi és lelki atyja. – Ha a transzcendens értékeket nem kapják meg a fiatalok, akkor ki nem épült emberek lesznek; ezt akartuk megakadályozni. Nem véletlenül nevezik hát az egerszalóki találkozót a nagymarosihoz hasonlóan lelki erőműnek: aki ellátogat ide, a változatos és mély programoknak köszönhetően jó időre feltöltődhet hittel, reménnyel és szeretettel. Előadások, kiscsoportos beszélgetések, műhelyek, szentségimádás, körmenet és zenei fesztivál végtelen gazdagsága adja a hagyományosan július első szerdájától vasárnapig megrendezett összejövetel gerincét.
Kerényi atya minden évben levéllel hívogatja az ifjakat a Heves megyei faluba. Az idei üzenet két fő gondolata — a család évéhez kapcsolódva – a családé és a közösségé volt: a Teremtés könyvéből származó „férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27), és a Thomas Mertontól kölcsönvett „senki sem sziget”. Pénteken és szombaton vettünk részt a programokon, ott szerzett élményeinkből adunk ízelítőt.
Az ötgyermekes Gloviczki Eszter, aki hamarosan megszerzi orvosi diplomáját, három éve járja az országot, hogy megmutassa, a szerelem és a szexualitás biokémiája miképpen helyezkedik el Isten tervében. Élvezetes, pörgős módon illusztrálta, mennyire nem szabad hagynunk, hogy a lila köd befolyása alatt hozzunk életre szóló döntést. A szerelemhormonként ismert PEA, amelynek következtében rózsaszínben látjuk a világot, valójában „legális” kábítószer, amelynek termelődése másfél év után biológiailag meghatározottan leáll, hogy ne legyünk folyton ebben a kiszámíthatatlan, felfokozott állapotban. Eszternek a buktatókról gondolkodó, mégis biztató előadása tudományos oldalról is alátámasztotta, hogy mennyire fontos megismerni az általunk szeretett másik embert, s hogy a korai szexuális kapcsolat ezt alapjaiban teszi lehetetlenné biológiai szinten is.
A„sztárvendégként” fogadott Pál Feri atya az érett szerelem ismérveit mutatta be humorban sem szűkölködő előadásában, amely a tőle megszokott módon vegyítette a hittani és lélektani ismereteket. Érett szerelemre az képes, hangzott el, aki képes biztonságosan kötődni. Ez pedig sajnos egyáltalán nem magától értetődő, hiszen a felmérések szerint ma Magyarországon az embereknek csak a fele képes erre. Az, aki társa gyöngeségét, bénázását látva lekicsinyli őt, ahelyett, hogy segítene rajta, nem kötődik biztonságosan. Megtudtuk azt is: nem elég, ha férfi és nő szereti egymást, az érett szerelemhez az is kell, hogy a kapcsolatukat is szeressék. Az érett szerelemben egyensúlyban van az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély. A meghitt kapcsolat ismérve az is, ha képes vagyok valakihez nagyon közel lenni, ugyanakkor el is tudok tőle távolodni – úgy, hogy a köztünk lévő viszony ezt nem sínyli meg. Az érett szerelem biztonságot ad, növeli az önbecsülést, és időt enged a másikra figyelni. Akik érett szerelemmel szeretnek, pozitívumként élik meg a különbségeket: vita esetén nemcsak az egyik vagy a másik félnek van igaza, hanem „az én igazam kiegészül a te igazaddal” – mondta Pál Feri atya.
Bíró László családreferens püspök a péntek esti szentmisén hangsúlyozta, hogy a Biblia nem versenyezteti a nőt és a férfit, egymásra szoruló és egymást segítő társnak mutatja őket. A tábori püspök kiemelte, hogy a szerelem, a párkapcsolat nem Isten háta mögé való, hanem nagyon is Istenhez tartozó állapot. Az is hozzátartozik a szerelemhez, hogy közösen megyünk Krisztus felé, tette hozzá. XVI. Benedek szavaira is felhívta a figyelmet: a tisztaság nem kapcsolatnélküliség, hanem intenzív kapcsolat.
A bűnbánati liturgia, amely Kerényi atya szerint a kezdetektől csúcspontja a találkozóknak, az előadásokhoz hasonlóan a család témaköréhez idomult: Lajos atya arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a tízparancsolatra épülő lelki tükör mellett arra is kérdezzenek rá lelkiismeret-vizsgálatuk során, hogy az örök női, illetve örök férfi felelősségnek is megfelelnek-e. Mindannyian egy nő által érkezünk a világra, s ahogy XVI. Benedek pápa is tanítja, a nők befogadásra való nyitottságára van szükség az új szépséghez. Ezért, mondta Lajos atya, a nőknek mindig meg kell gyónniuk az elközönségesedést és az eldurvulást. Az édesanyák mosolyának hiányában nem kapnak lelki finomságot a gyerekek. Gondoljuk át, hogyan viselkedünk otthon, mert „amilyen anyáddal voltál, olyan leszel majd a saját családoddal is”. A fiúk lelkiismeret-vizsgálatához Kerényi atya azt a szempontot javasolta, hogy tudnak-e finomlelkűek lenni, mosolyogni, gyermekké lenni. Az apa személyiségformáló szerepe megkerülhetetlen a fejlődésben; akik szerető és nem elnyomó, terrorizáló apai hátteret tudhatnak maguk mögött, azokból lesz a jég hátán is megélő ember.
Szombati műhelyfoglalkozását Lajos atya az általa is kezdeményezett Tiszta Szívek Mozgalmával osztotta meg. Közülük két jegyespár tartott tanúságtételt arról, miként élik meg tisztán a jegyességüket. Csabának és Anitának mindez előző kapcsolataikban nem sikerült. Anita egy nagyon fájdalmas szakítás után új, üres albérletbe kerülve szembesült azzal, hogy ahogyan a lakását sem mindegy, mivel rendezi be, úgy az sem, hogy a szívét mivel tölti ki. Ekkor döntötte el, hogy csatlakozik a mozgalomhoz. Visszatekintve úgy látja, korábbi kapcsolataiban szinte mint tárggyal bántak egymással ő és aktuális barátai: beleillesz-e a terveimbe vagy sem? Jegyese, Csaba is sajnálatát fejezte ki, hogy már nem szűzen érkezik a házasságba, de mint mondta, a Jóisten a szentgyónásban lelki szüzességet tud adni az embernek. Csabának egészen új érzés volt, hogy az első randevún nem volt rajta semmiféle teher, hogy valahová el kell jutni, így meg tudták ismerni egymást, s nem a szexualitás vette át a kapcsolat feletti irányítást. Ugyanerről számolt be a másik jegyespár férfi tagja, Laci is, aki szerint a testi érintkezés tudatos korlátozásával nagyon szépen meg tudták élni szerelmüket Ancsival, s így egy-egy kézfogás is hatalmas ünneppé lett számukra. Mellettük még Veronika nővér beszélt arról, hogy a tisztaság ellen ő is kísértést szenved, ha nem is úgy, mint az őt megelőző fiatalok. Mint elmondta, miután csatlakozott a Tiszta Szívek Mozgalmához, megtapasztalta, milyen kísértése van arra, hogy ne tisztán, szépen, hanem káromkodva fejezze ki indulatait. Miután azonban a szentgyónásban letette ezt a keresztet, semmivé foszlott a kísértés. – A Jóisten mindenkit tiszta életre hív, csak nem mindenkit ugyanolyan formában – mondta a szerzetesnő, aki szerint mindenki számára jó, ha kísértéseit is kimondja a szentgyónásban, mert Isten erőt ad, hogy szembenézzünk velük.
Szombaton Forgács János terapeuta és felesége adtak egy kis betekintést életükbe. Jánosnak nagyon fontos volt, hogy hívő emberrel kösse össze életét, ezért az első alkalommal, amikor úgy érezte, már érdeklődhet efelől, megkérdezte Zsuzsát: hisz-e Istenben? Legnagyobb döbbenetére Zsuzsa nem válaszolt, nagyon meglepte ugyanis a kérdés. Akkoriban nem foglalkozott ezzel, bár korábban az iskolában is kiállt amellett, hogy joga van hinni. Gyakorlatilag a szerelem mozdító hatására talált vissza Istenhez, de a hozzá vezető utat nem János unszolására, hanem a maga indíttatásából járta be. Amikor János katonaként leszerelt, egy „kész keresztény lányt” kapott ajándékba. Ezután rögtön össze is akartak házasodni, ami a férfi szülei részéről nagy ellenzést váltott ki, olyannyira, hogy az esküvőn sem voltak jelen. Ekkor értette meg, mit jelentenek a Biblia szavai: „A férfi elhagyja apját és anyját, és a kettő egy test lesz.” A kilencgyermekes, harmincnyolc éve házasságban élő pár azért is tett tanúságot erről a nehézségről, mert úgy látják, a házasságok nagy része a szülőről való leválási képtelenség miatt bomlik fel. A házasságkötésben nemcsak ketten vannak, hangsúlyozta a házaspár, hanem hárman – akkor lehet igazán működőképes egy házasság, ha Isten áll benne az első helyen, a házastárs pedig a másodikon. Azt tapasztalták, hogy amikor teret engedtek Istennek az életükben, megsokszorozódott az erejük. Amikor sok kisgyerek mellett is naponta elmentek szentmisére, paradox módon több idejük volt a gyermekeikre.
A sok-sok gondolat és előadás mellett a zenei program is erőssége Egerszalóknak, sokan kifejezetten a szombat délutáni zenei fesztivál miatt érkeznek a találkozóra. A keresztény könnyűzene egyik legjelentősebb zenekara, az imperfectum végezte a zenei szolgálatot a találkozó öt napján, mellettük az evangélikus fiatalokból álló, leginkább poppunk zenét játszó M.Is.K.A. zenekar dübörgése rázta fel a templomhegyet. A záróakkord a Brazíliából származó Shalom közösség különleges táncos előadása és az azt követő örömzenélés volt. A szombati fesztiválhangulatot erősítette a visszatérők által már nagyon várt fáklyás körmenet, amelynek során a résztvevők levonultak a hegyről, és a faluban egy kis kört tettek, hogy megvallják hitüket.
Bár a zene és a szavak nagyon fontos szereplői a találkozónak, Egerszalók a csend és az elmélyülés nélkül nem volna az, ami: az előadások után a feszített tempó ellenére mindig volt lehetőség elmélkedésre, s a péntek esti „központi” szentségimádás mellett máskor is adódott alkalom elidőzni az Oltáriszentség jelenlétében. S öröm volt látni a sokszor hosszúra megnyúlt sorokat, amelyek egy-egy gyóntató atya felé hömpölyögtek.
„A család olyan erőtér-összpontosító, ahol minden pozitív érték hazatalál – vallja Kerényi atya az idei témáról. – A fiataloknak azt szeretném mindenképpen elmondani, hogy a családnak be kell kapcsolódnia egy magasabb erőtérbe. Értékadó, értékgyűjtő és értékfosztó fórumok között kell választaniuk. Az immanens világnézetek nagyon tönkretették az embert, így boldogtalanok lesznek az emberek, s alkalmatlanok arra, hogy építőkövei legyenek az új világnak. Itt, Szalókon abban segítjük a fiatalokat, hogy olyan építőelemekké váljanak, akikkel lehet mit kezdeni. Ahogy egy kiváló háziasszony sem tud jó ételt készíteni, ha büdös húst, rohadt krumplit, zsizsikes rizst és avas olajat hoznak neki, hiába tud egyébként remekül főzni, úgy országunk, egyházunk sem tud épülni, ha nem megfelelő a tégla vagy a cement.”
A szalóki találkozó nem olyan országra-világra szóló, mint sok könnyűzenei nyári fesztivál, de kicsinységében is nagy, mert ahogy Lajos atya mondja, „nem baj, hogy nem olyan nagy a tömeg, Jézus is arról beszélt, hogy a kovász jó legyen”. Jó kovász nélkül szétfolyik a tészta, de ha a kevéske kovász jó, csodákra képes.
Fotók: Kissimon István
