Az egyház egyik, a legősibb időktől tartott gyakorlata szerint a bibliai szövegek a liturgiában semmilyen más szöveggel nem helyettesíthetők. E hagyomány egyöntetűségét mutatja, hogy bár volt idő, amikor püspöki leveleket vagy éppen a nagy tiszteletnek örvendő vértanúakták szövegeinek egyes részleteit felolvasták a szentmise keretein belül, ezt sohasem a szentírási olvasmányok helyett tették.
Az igeliturgia szerkezete leképezi üdvösségünk történetét: az Ószövetség az Újban teljesedik ki. Így az egész igeliturgia csúcsa értelemszerűen az evangélium meghirdetése. Ez talán leginkább a húsvéti vigílián válik láthatóvá, amikor az ószövetségi olvasmányok után énekeljük a Dicsőséget, és ekkor gyújtjuk meg az oltár gyertyáit. Az a mód, ahogy a szentírási olvasmányokat istentiszteletünkben felolvassuk, a befogadást és a megértést kell, hogy szolgálja. Emelt hangon, tiszta kiejtéssel és értelmesen kell olvasnunk. Ha pedig az ünnepek alkalmával énekeljük a szövegeket, annak is a jobb megérthetőséget kell szolgálnia. Ez viszont előkészületet, sőt, a felolvasók, énekesek gondos kiválasztását feltételezi. Nem mindenki ért mindenhez, ezért legyen rá gondunk, hogy megkeressük és felkészítsük a lektori szolgálatra alkalmas embereket.
Az előírások szerint lehetőségünk van arra, hogy az olvasmányok előtt rövid, tömör intelmeket mondjunk, aminek az a célja, hogy a szövegek mélyebb megértésére vezessék az ünneplőket. E bevezetők gondos előkészítése megóv bennünket minden felesleges terjengősségtől. Az Ige olvasásának helye a liturgiában minden esetben az ambó. Ez vizuálisan kiemel, és méltó helyet biztosít az igeolvasásnak.
Az isteni Szó iránti tisztelet kifejezése az evangéliumoskönyv körmenetben való behozatala, illetve a gyertyák és a tömjénező használata. Az antikvitásban gyertyavivők emelték a császári végzések rituális kihirdetésének fényét. Ebből rögtön világos, hogy miért gondolták idővel a keresztények, hogy a tiszteletadás e jele még sokkal inkább kijár Isten Igéjének. Az evangélium olvasásának elején elhangzó köszöntést és a lezáró felkiáltást énekelheti a celebráns, de érdemes tudnunk, hogy adott esetben ezt az előénekesre is bízhatjuk.
