Idézem Demény-Dittel Lajos Érdekességek a hatvani városházáról című kéziratát:
 |
|
Papp Kálmán győri megyés püspökké szentelésén 1946. június 16-án Sopronban (Meszlényi Zoltán a kép jobb szélén) |
„Az egykori kapucinus kolostorból átalakított sóház 1868-ban került a település tulajdonába. Ideköltözött a községi hivatal és a négyosztályos elemi iskola. (Az iskolaszék elnöke Sperlágh József gyógyszerész volt.) A XIX. század második felében, az 1880-as évek táján az épület emeletén elemi iskolai tantermek voltak berendezve a kolostor egykori, sík mennyezetű termeiben. A tanító az emeleten lévő, egy szobából és előszobából álló lakást kapta használatba. A Heves Megyei Királyi Tanfelügyelőség határozata alapján a község az 1889/90. tanévben a katolikus iskola részére még egy tanterem berendezését és új tanítói állás megszervezését szorgalmazta. Ennek eredményeként az emeleti nagyobb szoba az iskola helyisége, a mellékszoba pedig segédtanítói lakás lett. A községháza nagyobb lakásában akkoriban Meszlényi Zoltán tanító lakott, akinek Zoltán Lajos nevű fia (a későbbi mártír segédpüspök, akit boldoggá avatott Erdő Péter bíboros) ott született 1892. január 2-án. Az épület az 1900-as évek elejére életveszélyessé vált, ezért Hatvan képviselő-testületének építési bizottsága (Rottenstein Lajos, Blumenthal Béla, Fazekas János és Szabó József) javaslatára 1907-ben lebontották, és 1910 körül a mai szecessziós stílusút építették a helyére. Az építmény 1911-13-ban manzárdtetőt kapott, és a bejárata elé árkádokat építettek.”
 |
|
„Hittel és hűséggel” Meszlényi Zoltán püspöki címere |
A másik adat a püspök koporsójával kapcsolatban jutott tudomásomra. Mint ismeretes, Meszlényi holttestét először a Mosonyi úti rabkórházba szállították, onnan azonban visszaküldték Kistarcsára. Az internálótábor közelében volt egy koporsókészítő, aki szükség esetére mindig tartott raktáron különböző méretű ládákat és koporsókat. Az őrök elszólták magukat, hogy magas rangú pap az elhunyt, ezért az istenfélő férfi koporsóba és nem az ilyenkor szokásos ládába fektette a holttestet. Az eset kitudódott, és a koporsókészítőt még 1951-ben ismeretlen helyre hurcolták, valószínűleg kényszermunkára ítélhették.
