Szent Naumot 868-ban Rómában a pápa megbízásából szentelték pappá. Metód halálát követően a keleti térnyeréstől idegenkedő német papság nyomására Naum és társai menekülni kényszerültek. Rövid belgrádi tartózkodás után a bolgár cár, Borisz udvarában leltek menedékre.
Naum nagy szerepet vállalt az óbolgár írásbeliség megteremtésében. A Szent Naum-kultusz a középkorban az általa alapított ohridi monostor környékén virágzott; kultuszát a XVIII. században a térségből a Magyar Királyság területére betelepülő ortodox hitű nemzeti kisebbségek hozták magukkal. A magyarországi Naum-kultusz a XVIII. század legelejétől a XIX. század elejéig, egy évszázadon át virágzott.
„Ohridi Naum alakja azonban a jelenkori utódok számára emblematikus. Többszörösen is példázza a keleti és a nyugati kereszténység kapcsolódását éppen régiónkban, amely a keleti és a nyugati kereszténység határvonalán fekszik. Naum alakja integráló a hazánkban diaszpórában élő, ortodox hitű nemzeti kisebbségek számára is” – mondja Nagy Márta bizantiológus, egyetemi docens, a tárlat kurátora.
A kiállítás képet ad a régi magyarországi Szent Naumábrázolásokról; a látogatók számos XVIII. századi ikont és metszetet csodálhatnak meg. A kiállítás előkészítői arra kértek fel kortárs egyházművészeket, ikonfestőket, hogy készítsenek Szent Naum-ábrázolásokat, így különböző technikákkal készült modern ábrázolások is jelen vannak a különleges hangulatú tárlaton.
(A március 20-ig megtekinthető kiállításon szinte a teljes mozdítható magyarországi történeti Szent Naum-anyag látható.)
