Kiss-Rigó László szeged- csanádi püspök ügybuzgósággal a magyar teológus hírének öregbítésére, új nemzedékek figyelmének felköltésére törekedett, amikor Gál Ferenc nevét intézménye címtáblájára tűzte, konferenciát szervezett, amit Magyarország prímása, Erdő Péter bíboros érsek örömmel fogadott, hiszen – amint záróbeszédében mondta: a kiváló hittudós életműve ma is időszerű, amikor azt kérdezzük: a mostani teológia megfelel-e az egyház hitének? Jelenleg sem nélkülözhető a hit egészének átlátása, az arra való törekvés a hittudós számára, az egyházban való gondolkodás, az egyházszeretet. Nagyszámú hallgatóság jelenlétében püspökök, profeszszorok, tanítványok, tisztelők az egyházmegyékből, a fővárosból, a szerzetesrendekből emlékeztek Gál Ferencre, aki sokakat tanított az igazságra, vezetett a lelki élet útján, könyveket írt, előadásokat tartott. Jézust követte, rendületlenül róla szólt, gondolkodott, mindig kiemelve: csak Jézus Krisztus által jutunk el az Atyához… Ki ne emlékeznék szavaira élete utolsó esztendeiből is, amikor az Egyetemi templom esti miséin egyszerű, tiszta fogalmakkal szólt a legnehezebb hittitkokról az evangéliumi perikópák magyarázataiban. Nem volt fölösleges mondata. A konferencia magas színvonalú előadásai és a közvetlen hangú emlékezések mutatták meg Gál Ferenc igazi arcát. Titka a Szentírás szeretetében rejlett, amely már gyerekkorában megfogta a pácini fiút, és elkísérte római tanulmányaihoz. Rózsa Huba professzor tanítványa, majd tanárkollégája méltatta a bibliai szövegek korszerű magyarázatát adó, a nehéz időkben ebben egyedül tevékenykedő mesterét, aki segédeszközt akart adni a papság és általuk a hívek kezébe. A „Gál-egzegézis” nem kommentár – hangsúlyozta, hanem közérthető magyarázat, amely mégis birtokolja a korszerű tudományosságot. Mintegy erre válaszolt a másik tanítvány, Bolberitz Pál professzor, amikor találó szófordulattal így jellemezte volt tanárát: „Nem volt sztár-teológus”, hanem „maradva haladó és haladva maradó” tiszta szívű tudós, aki hűséges maradt az egyházhoz, annak tanításához. Puskás Attila, a dogmatika egyetemi tanára a Szentlélekről szóló tanítást vizsgálta előadásában „Gál Ferencnél és a mai teológiá”-ban, Kiss-Rigó László püspök kedves tanárára emlékezett. Személyes élményeit, mint „nagydiák” tolmácsolta, aki a püspöki szolgálatban még inkább érzi Gál Ferenc egyszerűségét, krisztusi lelkületét, amely őt tekintéllyé emelte a legnehezebb kommunista időben is. Vendég előadó volt a konferencián Bertram Stubenrauch fiatal müncheni professzor. Ő a Szentháromságról szóló teológiai beszéd megújításának nehézségeiről és szükségességéről adott elő. A külhoni és az itthoni teológiai együttgondolkodás szép példája ez, hiszen a zsinati szellem ekként kap folyton-megújulást: újra meg újra átgondolni az örök igazságokat, és a kor tükrében megmutatni. Délután Szegedre utaztak szép számmal a konferencia résztvevői. Pápai Lajos győri püspök, Fodor György, a PPKE rektora, Dolhai Lajos rektorhelyettes Egerből, Kuminetz Géza dékán és többen együtt ünnepelték a szegediekkel a főiskola névadását. Kozma Gábor rektor köszöntötte a jelenlévőket. Köztük Zakar Pétert, a Csongrád megyei Önkormányzat elnökhelyettesét, Szabó Gábor professzort, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) tagját, aki ezúttal adta át azt az oklevelet, amely a Szegedi Hittudományi Főiskolát 2015-ig felsőoktatási intézménnyé nyilvánítja. Megszólalt Gál Ferenc hangja – fölvételről, majd Kiss-Rigó László püspök, nagykancellár és a rektor átadták a most alapított Glattfelder- és Gál Ferenc-díjat a nevelésben, hivatásgondozásban, tudományszervezésben évtizedeket eltöltött két kimagasló egyéniségnek: Gyulay Endre nyugalmazott püspöknek, és a volt szegedi teológus: Rózsa Huba profeszszornak. (Évente megkapja ezeket a kitüntetéseket egyegy érdemes személy.) Majd gyémánt- és aranydiplomát kapott Szegeden végzett öt lelkipásztor. Erre a napra jelent meg a főiskola folyóiratának (Deliberationes) első száma. Végül a megyés főpásztor megáldotta a Gál Ferencről készített szobrot, Tóbiás Klára munkáját, melyet a főiskolán helyeztek el.
