Fotó: Lambert Attila
Amikor vidéken vagy a főváros budai részén élőkkel kerülök kapcsolatba, és szóba jön, hogy hol szolgálok diakónusként, határozott és büszke a válaszom: Angyalföldön. A reakció szinte minden esetben ugyanaz. Kimondva-kimondatlanul a „Jöhet-e bármi jó Angyalföldről?” kérdés fogalmazódik meg az emberekben, s jobb esetben még az is eszükbe jut, hogy ez az a plébánia „ahol a Pál Feri szolgál”. Úgy gondolom, a valóság középen van. A centrum Angyalföldön is Krisztus és az ő követése.
Ezért is húzom ki magam kétszeresen is, amiért a számtalan értékkel bíró XIII. kerületi katolikus közösség a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület jegyében valami eredetit mutatott meg november 10. és 16. között, elhelyezve Angyalföldet a magyar egyház térképén, s még inkább Isten szívében.
Ha rákeresünk az interneten a NEK kifejezésre, látjuk, hogy valósággal záporoznak a beszámolók; a katolikus sajtóban és az online felületeken egymást érik a témához kapcsolódó híradások, s az országszerte megvalósuló, számtalan színes kezdeményezés során mintha beleálmosodnánk a készületbe. Ebben a hangulatban üdítően hatott az angyalföldi templomok kapujára kitűzött plakát, különösen annak mottója: Mintha mise történt volna! A figyelemfelkeltő mondat az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszusra invitált, és senkit sem hagyott hidegen. Azok közül, akik mindenben hibát keresnek és találnak, némelyek úgy érezték, hogy a szójáték csorbítja a mise szentségét, a többség azonban a szellemes mottónak köszönhetően felfigyelt a kongresszusra. Pontosan ez volt a szándéka Kálmán Antalnak, a Béke téri Szent László-templom plébánosának, a rendezvény kezdeményezőjének. A NEK-re való előkészület jegyében szerette volna megmozgatni a XIII. kerület papságát és Krisztus-hívőit.
A kongresszus november 10-én, a Béke téri Szent László-templomban vette kezdetét. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Ezen a napon emlékezett a Béke téri plébánia a templom felszentelésének 90. évfordulójára. A vasárnap esti szentmisére zsúfolásig megtelt a templom ünneplőkkel. A szertartáson az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Pesti-Északi Espereskerületének papsága és a jelen lévő pap testvérek koncelebráltak. Velük együtt ünnepeltek a kerület templomaiból érkezett Krisztus-hívők és a közel hetven ministráns.
A szentmise során, a homília szavainak hallgatása közben mintha az egész templomi közösségre átragadt volna a főpásztor lelkesítő, ünnepi lelkülete. Mindenki arcán ott volt egy apró, de határozott mosoly, amely azt jelezte, az emberek hazaérkeztek, itthon vannak a szentmisében.
A vasárnapi ünnepen a szentmise olvasmányai és a homília középpontjában a feltámadás állt. Keresztény hitünk lényeges igazsága, hogy várjuk a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ez a meggyőződésünk magának Jézus Krisztusnak a feltámadásán alapul. Ez az a tény, amely miatt létrejött az egész kereszténység. Kezdettől fogva ezt kellett megvallani ahhoz, hogy az ember Krisztus tanítványának számítson. Ma is ez az az igazság, amit valóban hinnünk kell ahhoz, hogy kereszténynek nevezhessük magunkat. Csak ekkor mondhatjuk el, hogy életünk minden buktatója és hibája ellenére van miért újrakezdeni, mert nem csupán vigasztaló gondolat, hanem valóság a feltámadás – fogalmazott homíliájában Erdő Péter.
Az ószövetségi próféták azt ígérték, hogy a választott nép valamikor majd megdicsőül. Isten barátságában fog élni, és ez a dicsőség lesz a történelem végpontja. Úgy írták le ezt, hogy a népek odasereglenek ajándékaikkal az ujjongó Jeruzsálem köré. Ahogyan a 87. zsoltár utolsó sorai mondják: körtáncot lejtenek majd a népek, és azt éneklik, „minden forrásom belőled fakad”. Ezért választottuk az eucharisztikus kongresszus jelmondatának ezt az idézetet. Mi ezt a próféták által megjövendölt, az idők végén bekövetkező megdicsőülést Isten országa kiteljesedésének tekintjük: ez az a mennyei Jeruzsálem, ahová minden ember meghívást kapott. Ennek az ereje, a kegyelme válik jelenvalóvá már itt a földön is, a történelem folyamán, a legkitüntetettebb módon az Eucharisztiában. Ám ennek a kollektív dicsőségvárásnak a régi hite még nem jelentette azt, hogy kezdettől fogva hittek volna minden ember feltámadásában, abban, hogy minden egyes embernek örök élete van – hangsúlyozta a főpásztor.
Jézusnak és a szadduceusoknak az evangéliumban olvasható vitájára utalva Erdő Péter leszögezte, hogy a lényegi kérdések a következők: Örökké él-e az ember? Feltámad-e a halál után?
S mi lesz például azzal, akinek több férje vagy több felesége volt életében? – hangzik el a mai evangéliumban a szadduceusok kérdése, ami kifejezetten provokáció. Annak alátámasztása, hogy elképzelhetetlennek tartják a feltámadást, azt, hogy valaki tovább éljen a halála után. Jézus válasza azonban a kinyilatkoztatás teljességét mutatja meg nekünk. Mert arról beszél, hogy az ember igenis tovább él a halál után, igenis van feltámadás!
Ma is hajlamosak vagyunk arra, hogy a kinyilatkoztató Isten üzenetét a saját hétköznapi fantáziánk szerint felülbíráljuk. Sokan úgy gondolják, hogy az élet a földi halállal teljesen megszűnik, s hogy a halottak emlékét őrizhetjük ugyan, de ők maguk már nincsenek többé. Nem kell emléket állítani nekik, csak adjuk vissza hamvaikat a természetnek, mert ez a dolgok körforgása. A keresztény ember azonban nem a saját hétköznapi gondolkodására hagyatkozik, hanem Jézus Krisztusra, hiszen az ő tanítványa. Ő pedig arra tanít, hogy a látszólagos reménytelenség ellenére is remélnünk kell, és teljes erőnkből kell szeretnünk Istent és az embert, mert Isten is örökre szeret minket, és azt akarja, hogy az ő életében részesüljünk – kötötte a jelenlévők lelkére a bíboros.
A szentmise mindent és mindenkit megújító élménye az ünnepi szentmise után csak fokozódott. A kongresszusra érkező gyerekek és fiatalok egy matricagyűjtő albumot kaptak, amelybe beleragaszthatták a templomról és az oltárról készített matricákat, illetve a misét bemutató pap, jelen esetben Erdő Péter bíboros képét. Az angyalföldi kongresszus egyes helyszíneit és a misézőket ábrázoló matricákat minden nap végén az adott misehelyszínen kaphatták meg a jelenlévők.
A Béke téri plébánia közösségi termében a mise után agapét tartottak, ami jó alkalom volt a beszélgetésekre is. Mindenki izgalommal és várakozással tekintett a hét eseményei elé. A kongresszus ideje alatt mindennap csak egy helyen volt esti, 18 órai mise a kerületben. Hétfőn a Rokolya utcában Monostori László, kedden a Béke téren Fábry Kornél, szerdán a Babér utcában Erdődi Ferenc mutatott be szentmisét és prédikált. Csütörtökön a Lehel téri templomban Kálmán Antal, pénteken a Babér utcában Pál Ferenc, szombaton a Lehel téren Hodász András atya elmélkedett a szentmiséről. A szervezők minden helyszínen külön programokkal is készültek, a Babér utcában Szólj be a papnak! is volt.
Mindannyian várjuk a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Hogy milyen lesz pontosan, ma még nem tudjuk. Ám egyvalami biztos: aki a hét folyamán bekapcsolódott az angyalföldi találkozóba, az megérezhette a jövő évi világesemény ízét.
