Fotó: Merényi Zita
A találkozón a szentmisék és az előadások mellett műhelyfoglalkozásokra is sor került, melyeken a jelenlévők megismerhették az Egyház legfrissebb pasztorális törekvéseit, és megoszthatták egymással tapasztalataikat, hogy hazatérve egyre jobban végezhessék szolgálatukat.
Az eseményt a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületének jegyében tartották, ezért témája az Eucharisztia közösségteremtő ereje volt. Ehhez kapcsolódott Székely János szombathelyi megyéspüspöknek, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága elnökének előadása is.
A találkozó kezdete előtt – a Szentlélek segítségét kérve – Ternyák Csaba egri érsek mutatott be szentmisét a szeminárium kápolnájában. Hangsúlyozta, hogy nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül mindannyian Jézushoz tartozunk. Sok cigány ember életében hagyott nyomot őseinek több évszázadra visszamenő megalázottsága – mondta a főpásztor. Példaként a saját tapasztalatát említette: egy gyógyszertárban egy cigány asszony szóvá tette a patikus hangnemét, pedig az egyáltalán nem volt bántó. Vajon mivel magyarázható, hogy az asszony a hétköznapi, átlagosnak mondható hangvételre is úgy reagált, mintha megtámadták volna? Az ok minden bizonnyal a már szinte a génjeibe beépült megkülönböztetettség, a másodrendűség sokszor megélt tapasztalata lehetett – mondta a főpásztor.
Az, hogy mi Jézus Krisztushoz tartozónak valljuk magunkat – folytatta az egri érsek –, mindannyiunkat felszabadít kisebbrendűségi érzéseink alól. Igazi emberséget, identitást ad nekünk, hiszen az ő jegyeit hordozzuk, s ez erőt nyújt mindenkinek. Méltóságunkat tőle kapjuk, mindannyian hozzátartozunk, s így egymás testvérei vagyunk.
A szentmisét követő sajtótájékoztatón Ternyák Csaba arról is beszélt, hogy Magyarországon sorsdöntő kérdés a szegény, nehéz körülmények között élő cigány lakosság helyzetének megoldása. A gyerekek megkeresztelése fontos az egész közösség számára, a keresztelőre való felkészítés pedig mindenkiben tudatosítja az értékválasztást. Ternyák Csaba azonban hangsúlyozta, nem elég a keresztelés, evangelizációra is szükség van a családokban.
Székely János püspök a Boldog Ceferino Intézet munkájáról beszélt, majd a demográfiai mutatókról szólt, és hangsúlyozta, rendkívül fontos a romák integrációja, ami a velük való kiegyensúlyozott együttélést segíti. Dúl Géza, az MKPK cigánypasztorációs referense a sajtótájékoztatón egy egészséges társadalom felépítésének reményéről szólt. Úgy fogalmazott: hidakat kell építeni. A pasztoráció szeretettel gyógyítja a sebeket, s azt tanítja, hogy Isten képmását kell tisztelnünk a másik emberben. Ez jelenti a hidak pilléreit. Csemer Csaba, egy cigány származású tanúságtevő a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogyan talált rá a hitére huszonéves gyermeke halálakor. Felidézte, hogy fia egy nap elment dolgozni egy építkezésre, lezuhant a magasból, és szörnyethalt. Cigány szokás szerint virrasztottak mellette, ő pedig Istennel perlekedett, hogy miért vette el tőlük a fiút. Egyszer csak megszólalt a telefon. Az ismerős püspök hívta, aki értesült a tragédiáról. Csemer Csaba vele is vitába szállt, azt kérdezte tőle: „Milyen Istened van neked?” A püspök válasza azonban szíven ütötte, és megkönnyítette a szörnyű veszteség feldolgozását: „Nem tudjuk, mit miért tesz velünk az Isten, de ha az evangélium szerint élünk, mindenre választ kapunk, és egykor majd találkozhatsz a fiaddal is.” Csemer Csaba elmondta, azóta eszerint próbál élni.
Székely János püspök Az Eucharisztia és a közösség címmel tartott előadásában az Oltáriszentségől mint a Jézus Krisztustól kapott legnagyobb ajándékról beszélt. „Ez a katolikus hit legfőbb kincse, csúcs és forrás, amelyben Jézus önmagát adva átölel minket. Közösségbe kerülünk vele. Áldozáskor másokkal együtt egy testet eszünk, s ezáltal testvérekké válunk.” Székely János azt is megemlítette, hogy Jézus korában milyen nagy volt az ellentét zsidó és nem zsidó között. Ma is hasonló a szembenállás a cigány és a nem cigány között, tette hozzá a főpásztor. A templomban azonban mindenki testvérré válik, ott leomlanak a falak, gyógyul a társadalom, ezért is fontos a cigánypasztoráció. A püspök azt is elmondta, hogy a 2020-as eucharisztikus kongresszus egyik szentmiséjén Egyházunk azokat a kincseket mutatja majd fel a világnak, amelyeket a cigányok képviselnek.
Koós Ede plébános, az egri szeminárium teológiatanára arról beszélt, miként válhat közösséggé emberek egy-egy csoportja. Mint mondta, sokszor még a családon belül is figyelmeztetni kell valakit arra, hogy mennyi közös van bennünk. Emlékeztetni arra, hogy közös az anyánk, az apánk, a múltunk… Ugyanígy van ez a plébániával, az Egyházzal, a nemzetünkkel is. Ha megtaláljuk egymásban, ami közös, akkor jobban észrevesszük a másik embert is, hiszen „közülünk való”.
Balogh Győző, Rakacán szolgáló cigány származású görögkatolikus lelkész A cigány közösség sajátosságai az evangelizációban címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a család a legerősebb megtartó erő, s ezt a pasztorációban is figyelembe kell venni. Emlékeztetett arra is, hogy a cigány embert legtöbbször nem a racionalitás vezérli, hanem a szíve, s szót ejtett arról is, hogy a cigányság körében nagy jelentőségük van a hagyományoknak, a szokásoknak. A cigánypasztorációban ezt is figyelembe kell venni, éppúgy, mint a babonás hiedelmeket. A cigány emberek közül sokan hisznek az átok erejében, és úgy gondolják, vannak ártó szellemek. Mindezek ellen például a keresztségben kapott őrangyal segítő erejének hangsúlyozásával lehet küzdeni, mondta a lelkipásztor, és hozzátette: a cigányság körében egy ideje hivatalosan már nincsenek vajdák. A kereszténység fontosságának hangsúlyozását segítheti az a megfogalmazás is, hogy Jézus Krisztus „a legfőbb vajda”.
Oroszné Obbágy Rita pasztorációs vezető a görögkatolikus kispapoknak tartott cigánypasztorációs gyakorlati képzésről számolt be előadásában. Ezt megelőzően Cellár Adrienn és Lakatos Krisztián, a Jezsuita Roma Szakkollégium két hallgatója arról beszélt, mennyi sebet ejt a mélyszegénységben élőkön a társadalom nem cigány tagjainak elzárkózó magatartása. A két fiatal elmondta azt is, mennyire megváltozott az élete a szakkollégiumban. Ma már felsőoktatási intézményben tanulnak, s nyitottan és büszkén tudnak szóba állni bárkivel. A konferencia előadásai után műhelymunka következett, melynek során a résztvevők közösségépítő módszereket ismerhettek meg.
