Fotó: Bókay László
A belvároson keresztül a bazilika felé haladva számtalan külföldi szót hallottam: sok volt a járókelők között a fiatal turista, többen pedig népviseletben, zászlókkal a kezükben siettek a templom felé, velem egy irányban. A Szent István térre érkezve aztán bebizonyosodott, hogy valóban a misére jöttek. Bent a hívek már megtöltötték az egész bazilikát. A szertartás kezdete előtt Papp Tamás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye idegen nyelvű pasztorációjának referense, aki emellett a hazánkban élő francia nyelvű hívek lelkipásztora, információkkal látta el a bevonulásra készülőket, a felolvasókat, és elmondta a híveknek, hogy hol találják a szentmise szövegeit és énekeit tartalmazó, több nyelven kinyomtatott füzetet.
A liturgia kezdetén legelöl a zászlóvivők vonultak, majd az asszisztencia következett a koncelebráló papokkal, akik az itt élő külföldiek lelkipásztori ellátásáról gondoskodnak.
Végül bevonult a főcelebráns, Cserháti Ferenc püspök, aki püspöki helynökként segíti a főegyházmegye területén élő nem magyar anyanyelvű hívek pasztorációját.
A szentmise kezdetén a püspök köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, sokan és sokfélék vagyunk, sok nyelven beszélünk, mások a szokásaink, a népviseletünk, a nemzeti zászlónk, itt most mégis egységet alkotunk a hitben, a reményben és a
szeretetben. Összegyűltünk, hogy tanúságot tegyünk Egyházunk befogadó szellemiségéről. A nemzetek miséjével főként azt szeretnénk kifejezni, hogy a főegyházmegye területén élő idegen nyelvű katolikusok közösségünk szerves részét alkotják, itthon vannak nálunk, hiszen az Egyház a népek otthona, nincsenek benne külföldiek, jövevények, mindannyian testvérek vagyunk. Cserháti Ferenc hozzátette: a mai szentmisében a keresztény testvériséget nemcsak hirdetjük, hanem tanúságot is teszünk róla: sok nyelven imádkozunk, mégis egy közösséget alkotunk. A liturgiában Ferenc pápa békevilágnapi felhívásához csatlakozva imádkozunk a hazájukat elhagyni kényszerülő menekültekért is.
Homíliájában Cserháti Ferenc püspök többek közt szólt arról is, hogy az elmúlt esztendőben Ferenc pápa úgy döntött, a jövőben szeptember utolsó vasárnapja lesz az elvándorlók és a menekültek világnapja. Idén ez a mai vasárnapra esik, amikor is a Szentatya a római Szent Péter téren ünnepi szentmisét celebrál, és „a közömbösség globalizációjára”, a bevándorlók és a menekültek világméretű, súlyos problémájára irányítja a világ figyelmét. Ebből az alkalomból üzenettel fordult a helyi egyházakhoz, és imára szólította őket. A mai szentmisében mégsem csak a bevándorlókról, az idegenekről, a menekültekről és a külföldiekről van szó. Ferenc pápa az idei világnapra írt üzenetében kifejezetten és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem csak a bevándorlókról van szó, hanem minden emberről, az erkölcsi hanyatlásról, a közömbösség globalizációjáról, a keresztény egzisztenciáról és emberi mivoltunk alapvető dimenziójáról. Cserháti Ferenc püspök így folytatta a szentbeszédét: „Tekintettel a mai szentmise evangéliumára és a sajátos körülményeinkre, ma magam is ez utóbbiakról, a másokkal való törődésről, az emberségről és az Úrral való találkozás lehetőségéről szeretnék szólni.
Az imént Lukács evangéliumából felolvastuk a dúsgazdag ember és a szegény Lázár bibliai történetét. Ez az elbeszélés olyan példabeszéd, amely minden ember számára üzenetet hordoz, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk kizárólag a gazdagokra vonatkoztatni. Az evangélium ugyanis mindenkihez szól, legfőképpen a keresztényekhez. A felolvasott szakaszban többről van szó, mint egy dúsgazdag elítéléséről: szó van benne a pazarlásról, a dolgok helyes szemléletéről és a hozzájuk fűződő viszonyunkról. A szociális érzékenységről, a javak elosztásáról és eredményeink helyes értelmezéséről, valamint az önzésről és a személyes felelősségről, amely leginkább a javak megfelelő értékelésében és kezelésében jut kifejezésre.
Ez a példabeszéd pellengérre állítja a felületes, közömbös életmódot, azt a helytelen gondolkodásmódot, amely leginkább csak önmagával, az eszem-iszommal törődik, és megfeledkezik Istenről, a túlvilágról, a halálról és az eljövendő örök életről. A történet arra emlékeztet, hogy az ilyen figyelmetlen és oktalan emberek valóban hasonlítanak azokhoz az esztelen gazdagokhoz, akik a saját gazdagságuktól és lehetőségeiktől elragadtatva hatalmas építkezésekbe kezdtek, de a szentírási példázat szerint egyáltalán nem számoltak sem a sáfárkodásukat számon kérő Istennel, sem a halállal. Szentmisénk evangéliumi szakasza figyelmeztet bennünket arra is, hogy gondoljunk az elkövetkezendő időkre, Istenre és a halálunk utáni életre. Emellett pedig felhívja figyelmünket az elmulasztott jóra, amit megtehettünk volna, de nem tettünk meg.”
A szentmise további részében – például a hívek könyörgésében – megtapasztalhattuk az Egyház sokszínűségét. Volt, aki egy távoli földrész számunkra idegenül hangzó nyelvén imádkozott, de ugyanahhoz az Istenhez szólt, mint mi, hiszen ő is ugyanahhoz az Egyházhoz tartozik. A felajánlási adományokat vivők színes népviselete szintén a világegyház sokféleségét mutatta.
Aki járt már külföldön, megtapasztalhatta az Egyház egyetemes jellegét: ugyanazon a napon a világ minden katolikus templomában milliók és milliók ugyanazt az olvasmányt, szentleckét és evangéliumot hallgatják. Ha valaki nem ismeri az adott nyelvet, akkor is követheti a szentmise folyamatát, hiszen az állandó részek is mindenütt ugyanazok. Akinek az élete úgy hozta, hogy esetleg hosszabb ideig élt külföldön, azt is megtapasztalhatta, mennyire fontossá válik az ember számára, hogy az anyanyelvén imádkozhasson és hallgathasson szentmisét. Lehet bármilyen ünnepélyes egy idegen nyelvű liturgia, az ember a gyerekkorában megtanult imát a saját nyelvén tudja a legszebben mondani és átélni. Hiszen álmodni is az anyanyelvünkön álmodunk.
A Szent István-bazilikában bemutatott nemzetek miséje az Egyház egyetemessége mellett azt is megmutatta az idegen nyelvű közösségeknek, hogy minden katolikus fontos az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára; itt mindenki az anyanyelvén imádkozhat, és közösségre találhat.
