– De elég csak egy pillantást vetnünk a történelemre, hogy meglássuk: Jézusra és evangéliumára hivatkozva mennyi keresztény művelt ostobaságokat, gondolkodott vaskalaposan, nyomott el másokat. Mert valójában egyáltalán nem fogták fel, mit akart Jézus. Szerencsére egyházunk most végre a Biblia történetkritikai tanulmányozására bátorít. Ez a szemlélet az Újszövetséget úgy tekinti, mint Isten szavát, amelyet adott történelmi helyzetben fogalmaztak meg, és meghatározott időben és helyen írtak le. Ez a szigorú tudományos megközelítés segíthet minket abban, hogy a Bibliával az eddigieknél őszintébben foglalkozhassunk. Vagyis el akarjuk kerülni, hogy mindig csak azt olvassuk ki belőle, amit szívesen olvasnánk, amire kulturális beállítottságunk alapján szükségünk van, vagy amiről úgy véljük, a Bibliának ezt kellene mondania.” Egyértelmű és magukkal ragadó szavak: arról tanúskodnak, hogy megfogalmazójuk számára életének alapirata, mindennapi tájékozódásának forrása a Szentírás, ezért belső igényből fakadóan sokat tesz azért, hogy Isten üzenetét jól értse, és így mindig felkavaró, „helyre tévő” igazságokkal szembesülve bontakoztassa ki személyiségét, életét, rábízott talentumait.
Ebben a szellemben fogantak mindazok az írások, amelyekből válogatást közöl a Herder Kiadó által – korábbi köteteik anyagából – készített összeállítás. Nagyobb lélegzetű művekből találunk itt rövid szemelvényeket, amelyek a Biblia nyitott szívű és a lényeget kereső olvasásához segítik megtenni az első lépéseket. Boros László, Joachim Gnilka, Anselm Grün, Theresia Hauser, Anneliese Lissner, Gerhard Lohfink, John Main, Anton Rotzetter, Rudolf Schnackenburg, Paul M. Zulehner – néhány név a szerzők közül, akik személyes és tudományos igényű, a közösség gazdagító valóságából merítkező istenkeresésük eredményeit megosztva abban szeretnének segíteni az olvasónak, hogy nyitottabb szívvel, értőbb szemmel közeledjen a Szentíráshoz – a teljesebb élet reményében.
(Az élet teljessége. Új Ember, 2008)
