Fotó: Merényi Zita
A Nagyböjti esték első előadásán Szkaliczki Csaba Örs ciszterci szerzetes, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia plébánosa köszöntötte Várszegi Asztrik bencés főapátot és a megjelenteket. Várszegi Asztrik elöljáróban elmondta, a három este folyamán „keresztény mivoltunkról, az Egyházról és keresztény életstílusunkról lesz szó”. Előadását azzal kezdte, hogy minden keresztény nemzedék alapkérdése: az adott korban ki miként éli meg a tanítványságát. „Jézus tanítványának lenni napjainkban azért is nehéz, mert egy kétezer éves Egyház tagjai vagyunk, és ez a történelmi örökség bonyolulttá teszi az életünket – mondta. – Ráadásul itt, Magyarországon, ahol harminc éve a relatív szabadság időszakában élünk, minden változás új kihívásokkal járt a keresztények számára. Mindeközben nem könnyű megőrizni a hitet, és az evangéliumhoz méltó magatartást tanúsítani.”
Az előadó a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dokumentuma alapján hangsúlyozta: zarándokegyházban élünk, amely sokszor üldözést szenved, ezt tapasztaljuk napjainkban is, ugyanakkor tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Lényeges zsinati megállapítás, hogy az Egyház az Istennel való bensőséges egyesülés jele és eszköze. Tehát nem végcél. Szolgálatát, küldetését akkor teljesíti, ha befogadja a hozzá közeledőt, és tanítja, hogyan élje meg az Istennel való kapcsolatot. Akinek ez utóbbiról van tapasztalata, az tudja, hogy mi a lélek, és azt is, hogy az Úr szeretet, békesség, irgalom és szabadság – mondta Várszegi Asztrik. Ezután röviden felvázolta az egyháztörténelem nagyobb korszakait, azzal kezdve, hogy a tanítványok találkoztak Jézussal. „Már a kezdet sem volt diadalmenet, a korai Egyház életét is üldözések kísérték, és az Egyházon belül sem volt mindenben egyetértés” – mondta. Az első üdvtörténeti szakasz Kr. u. 313-ban, a milánói ediktummal lezárult, a kereszténység befogadott vallás lett. Később előkerült a világi és az egyházi hatalom kettősségének kérdése, „majd a XI. században jött a keleti egyházszakadás, a XVI. században a reformáció, a felvilágosodás, azután a nacionalizmusok ideje, s az Egyház helyzete ellentmondásossá vált. A világháborúk után a XX. század kereszténysége egy sor megoldatlan gonddal küszködött, amikor összehívták a II. vatikáni zsinatot, amely szándéka szerint próbált úgy viszonyulni a szekularizált világhoz, hogy nem adja fel az evangélium hirdetését, hanem keresi a módot, hogyan továbbítsa az örömhírt, és miként élje meg küldetését.”
„A mai Magyarországon az emberek nagyon keveset tudnak az Egyházról, a hitünkről – folytatta Várszegi Asztrik. – Ennek oka jórészt a kommunizmus, az ateizmus, illetve napjainkban a konzumizmus. Tapasztalhatók a felekezetek közötti válaszfalak is. Mindezek miatt hajlamosak vagyunk inkább panaszkodni, mintsem újragondolni, átértékelni Jézushoz tartozásunkat.” Ez utóbbival kapcsolatban az előadó rámutatott: szembe kell néznünk történelmi traumáinkkal, múltunk értékeit meg kell őriznünk, de fontos, hogy nyitottak legyünk az új megoldásokra is.
Várszegi Asztrik hangsúlyozta, hogy a Ferenc pápával kapcsolatos kritikák is jórészt a múltunkból fakadnak: a feudális, barokk vonásokkal, képzetekkel tarkított kelet-közép-európai egyházkép nehezen egyeztethető össze egy dél-amerikai jezsuita egyházképével, amelyben jelen van a szegénység és a hatalom kettősségének alapélménye. 2019-ben át kell gondolnunk, hogyan viszonyul a magyar egyház a világegyházhoz – hangsúlyozta az előadó. „Persze nem szabad könnyelmű válaszokat adnunk a kor kihívásaira. Hogy ne csak múltunk legyen, és hogy kevesebb szorongással, értetlenséggel, félelemmel tudjunk a jövőbe nézni, ahhoz elsősorban azt kell keresnünk, miként lép be az életünkbe az élő Isten. A nagyböjt jó alkalom arra, hogy a megújulás érdekében ebből a szempontból is megvizsgáljuk közösségeinket.”
Előadása után Várszegi Asztrik párbeszédre hívta a megjelenteket Süveges Gergő műsorvezető segítségével. Kérdések hangzottak el Ferenc pápával, illetve a keresztények mai küldetésével, az emberek megszólításával kapcsolatban.
Az előadó leszögezte, a pápa Jézus tanításával összhangban arra kéri a híveket, hogy legyenek irgalmasak és nyitott szívűek embertársaik iránt. „Megválasztása előtt a konklávén a Szentatya tételesen elmondta, melyek az Egyház sürgető feladatai, és mit kell megváltoztatni. Nem árult zsákbamacskát. Tény, hogy dél-amerikaiként nehéz mit kezdenie európai feudális díszleteinkkel, látszatgazdagságunkkal. Ő alapvetően a szegényekkel törődő, elkötelezett Egyházra gondol. Sokan féltik az intézményt, a hagyományt, a megszokást, Ferenc pápa pedig gyakorlati kereszténységet hirdet” – mondta az előadó.
„2017-ben, amikor ad limina látogatáson jártunk a Szentatyánál, szóba került a migráció kérdése is – tette hozzá Várszegi Asztrik. – Egyértelmű volt, hogy a pápa az egyes menekült emberek segítését szorgalmazza, és nem milliók befogadását. Ugyanakkor köztudomású, hogy a mostani világkrízisben kemény szavakkal figyelmezette a nagyhatalmakat a rászorulók segítésére.”
A misszióval kapcsolatban az előadó azt mondta: elsősorban tettekre van szükség, nem (kioktató) szavakra, pláne nem moralizálásra. E tettek pedig lehetnek akár egészen egyszerűek is, mint a köszönés, a mosoly. A lényeg, hogy elvárások helyett legyen bennünk egy kis emberi jóság. Gyakran csak okoskodunk, de nem ismerjük a másik ember szenvedéstörténetét. Mindez a szív intelligenciájának kérdése, kihívás és felelősség minden keresztény számára, aki képes értelmesen gondolkodni. „Gyakoroljuk az irgalmasságot egymás iránt a megtört szív érzékenységével (misericordia)! Hiszek abban, hogy ezen a ponton az ég és a föld összeér” – tette hozzá Várszegi Asztrik.
(A Nagyböjti esték következő alkalmát március 27-én tartják a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében.)