Több évtizedes papi szolgálatát az imádságból fakadó állandó tenni akarás jellemezte, amit papi jelmondata is igazol: „Zelus domus tue comedit me”, azaz „A házadért való buzgóság emészt engem” (Zsolt 68,10).
Az egyházmegye papsága gyakran felkérte őt ünnepi szónoknak. Kiváló művészettörténészi tevékenységét bizonyítja többek között a tereskei, az egyházasdengelegi, valamint a hévízgyörki Árpád-kori templomok helyreállítása, Csörögön és Kerekharaszton pedig új templom építtetése. Mindezeken kívül az egyházmegye egész területén, sőt az országban másutt is értő irányítója volt a templomok helyreállításának, művészi díszítésének és a liturgikus terek kialakításának.
Pálos Frigyes Leó 1924. január 23-án született Kispesten. 1947. június 22-én szentelték pappá Vácott.
Hitoktató volt Pestújhelyen (1947–1950), majd a kecskeméti főplébánián (1950–1951). Káplánként szolgált a hatvan-belvárosi plébánián (1951–1956), később hitoktatói szolgálatot végzett a ceglédi óplébánián (1956–1957), Hatvan-Belvárosban (1957) és Vác-Alsóvárosban (1957–1960). Plébános volt Tereskén (1960–1978), majd Hatvan-Belvárosban (1978–2004).
1966-ban címzetes esperessé nevezték ki, majd Szent Margitról, később Szent Mihályról nevezett hatvani prépost (1979) címet kapott. 1994-től őrkanonok és a váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója volt, 2005-től a Váci Egyházmegye Építési és Egyházművészeti Bizottságának elnöke.
Munkáját számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Átvehette a Magyar Műemlékvédelemért Emlékplakettet (1985), a Pro Dioecesi Vaciensi – Váci Egyházmegyéért emlékérmet (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1998), a Forster Gyula-díjat (2008), a Fraknói Vilmos-díjat (2016), a Vác Város Művelődéséért díjat (2017), a Migazzi-díjat (2017), a Magyar Örökség díjat (2018). Emellett Vác, Hatvan és Tereske díszpolgára volt.
Az elhunytért március 20-án mutatták be az engesztelő szentmiseáldozatot a váci székesegyházban, ahol a kanonoki kriptában helyezték örök nyugalomra.
Pálos Frigyes egy idén készült interjúban arról beszélt, hogy feladatunk felébreszteni a vágyat Isten iránt. „Egyszer el kell számolnunk tetteinkről, életünkről. Az örök élet a hiten alapul, nem empirikus tapasztalaton, ezért pedig tennünk kell, és vállalnunk a felelősségünket. Ez a célunk: a felkészülés” – fogalmazott.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye