Mindszenty József a hősies szeretet mintaképe

Bíboros úr az elmúlt héten részt vett Rómában az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció plenáris ülésén. Milyen kérdésekről tárgyaltak?

– Egy nagy, központi kérdést jártunk körül: Isten népének liturgikus képzését. Ez természetesen magával hozta a liturgia helyzetének, a liturgia végzésének kérdéskörét is. A közös munka során megvizsgáltuk, hogy a világegyház különböző részein mik a liturgikus fejlődés problémái és eredményei. Világossá vált, hogy a II. vatikáni zsinat által kezdeményezett, majd Szent VI. Pál pápa által kiteljesített liturgikus reform – ha kezdetben voltak is túlzások – eljutott egy olyan szakaszba, amikor a méltó, emelkedett és a mai emberhez közel álló celebráció lehetősége mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatása és a szentelmények terén megvan.
Egy fél évszázad alatt – több mint ötven éve jelent meg a Sacrosanctum concilium liturgikus konstitúció – eljutott az Egyház oda, hogy életre váltsa mindazt, amit a zsinat ezen a téren útmutatásként adott. Ehhez hozzátartozik a liturgikus fordítások kérdése, melyhez Ferenc pápa a Magnum prin­cipium motu propriójában adott új elveket, mely dokumentumban nincs törés az előzményekhez képest, de jobban hangsúlyozza a püspöki konferenciák szerepét.
Fontos, hogy átgondoljuk a liturgia teológiai jelentőségét, mégpedig a püspök tevékenységével és szolgálatával összefüggésben. A püspök által celebrált liturgiák szolgálnak példaképül az egyházmegyék számára. Emellett a szerzetesség és az egyházmegyei liturgikus élet kapcsolatáról is beszéltünk. Erről az assisi püspök szólt, hiszen náluk a leglátogatottabb templomok mind szerzetesi vezetés alatt állnak. De más problémák is előkerültek. Óceániában nincs székesegyháznak megfelelő épület, másutt a hatalmas súlyú művészeti örökség jelent gondot. Utóbbi nagy pénzügyi megterhelést jelent, hiszen az épületeket karbantartani kell, ám ugyan­akkor nagy kulturális és pasztorális lehetőség is. Erről Szent II. János Pál pápa az Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdításában is ír, hiszen ez a kérdés leginkább Európát érinti.
A szemináriumokban folytatott liturgikus nevelésről is beszéltünk. A szemináriumokban nemcsak elméleti oktatásra van szükség, hanem annak az áhítatnak, imádkozó magatartásnak a kialakítására is, amit a liturgia megkíván. Ezt legjobban a családokban lehet elsajátítani, ám ma a papok nagy része nem hívő családban nőtt fel. Sok mindent lehet pótolni egy felnőtt ember képzésénél, de a liturgikus áhítat családi élményét nem. Mit lehet tenni? Azt, amit mi is teszünk az egyházmegyénkben. A felnőttkorban megtért papnövendékek először egy plébániára kerülnek, részt vesznek annak liturgikus szolgálatában, és ha már be tudtak kapcsolódni az egyház imádságos életébe, akkor költöznek be a szemináriumba.
Sokat beszéltünk ezekben a napokban az ars celebrandiról, a liturgikus ünneplés művészetéről. Ez vonatkozik a celeb­ráns és minden résztvevő személyes magatartására, de emellett az egész összhangját is megkívánja: a liturgikus felszerelések, a ruhák, a szakrális tér berendezése, a zene – ezeknek mind harmóniában kell lenniük. Ez azért nehéz, mert ezek nagy részét adottságként kapjuk, egy megyéspüspök vagy egy plébános nincs abban a helyzetben, hogy mindezt akár a saját ízlése, akár a rábízott közösség pillanatnyi nézete szerint szabadon alakítsa.
Természetesen arról is szó volt, hogy szükség van olyan liturgikus képzésre, mely közvetlenül Isten népét célozza meg. Ilyen a lelkipásztori munkatársak képzése, melyet a mi egyházmegyénkben a Kanter Károly Felnőttképzési Intézetben folytatunk. Külön feladat az állandó diakónusok liturgikus képzése, hiszen ők többnyire nem végeznek szemináriumot. Az ünnepélyes liturgiában a diakónusnak nagyon fontos szerep jut.

E tanácskozás résztvevőit február 14-én Ferenc pápa is fogadta. Miről volt szó ezen a találkozón?

– A Szentatya is beszélt arról, hogy a II. vatikáni zsinat örökségét folytatjuk. Nem bátorította a kísérletezést, a személyes önmegvalósítást. Erről különösen az afrikai egyházmegyék szereztek tapasztalatot, hiszen ők lehetőséget kaptak arra, hogy saját hagyományaikkal ötvözzék a liturgiát. Ugyanakkor itt az is előfordul, hogy profi táncosok, énekesek színpadnak tekintik a liturgiát, ez pedig nem megfelelő magatartás, hiszen a szent cselekmény középpontjában Krisztusnak kell állnia.

A Szentatya február 13-án jóváhagyta azt a határozatot, mely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Hogyan fogadta ezt a bejelentést?

– Természetesen nagy örömmel. Előző délután járt Becciu bíboros, a Szentté­ava­­tási Ügyek Kongregációjának prefektusa a Szentatyánál, aki jóváhagyta a dokumentumot. Most már a hívő közösség számára is biztos, hogy Mindszenty József a hősies szeretet mintaképe. A hősies fok azt jelenti, hogy megilleti a „tiszteletreméltó” cím. Ez azt jelenti, hogy valaki
a keresztény erényekről hősiesen tett tanúságot. Mindszenty bíboros esetében komoly dokumentáció áll rendelkezésre csodás gyógyulásokról is, melyeket a Szentszéknek meg kell vizsgálnia, és legalább egyet el kell ismernie. Ezért imádkoznunk kell, erre kérek és buzdítok mindenkit.

Kérheti valaki Mindszenty József közbenjárását?

– Magánemberként eddig is kérhette. Most már ez nyilvánosan is lehetséges, de liturgikus kultuszt még nem lehet a személye körül folytatni.

Ön ellátogatott a hír bejelentése után a Santo Stefano rotondóba, Mindszenty József címtemplomába. Milyen érzések voltak önben?

– Sok minden köt Mindszenty Józsefhez, bár személyesen nem találkoztam vele. Ő volt a főpásztor, amikor megszülettem, csak éppen börtönben volt. De akkor is ő volt a főpásztorom, amikor beléptem a szemináriumba, ekkor éppen az amerikai követségen volt. Amikor először külföldre utaztam, már nem élt. Itthon abban az időben nem beszéltek arról, hogy Mindszenty József halálakor Szent VI. Pál pápa adott egy nyilatkozatot, melyben a hit rettenthetetlen tanújának nevezte.
Mindszenty József bíboros úr nagyon szerette volna, ha a magyaroknak van egy biztos helye Rómában. Próbálta megszerezni a magyar nemzet számára a jogokat, szeretett volna emellett egy kollégiumot is kialakítani.

Itt található egy emléktábla is.

– Ezt nem olyan régen helyeztük el abból a célból, hogy az odalátogató zarándokok emlékezzenek rá, jusson eszükbe az a hosszú idő, amikor nem juthatott el a címtemplomába.
Lehet esetleg tudni, hogy ezt követően mennyi idő után várható Mindszenty József boldoggá avatása?
– Addig, amíg a hősies erényekről szóló határozat nincs kiadva, addig a csodákról szóló határozatot sem bocsátják ki. Hiába vannak imameghallgatások, csodás gyógyulások, először az életét vizsgálják meg az illetőnek. A XII. század végétől szilárdult meg a kanonizáció eljárása. Többek között azért alakult így, mert előfordult, hogy egy elhunyt személlyel kapcsolatos csodák miatt az illetőt oltárra emelték, ám kiderült, hogy az életének és halálának a körülményei nem utalnak az életszentségre.
Mindszenty Józseffel kapcsolatban vannak már bejelentett gyógyulások, ám azt, hogy ezeket elismerik-e, és mikor fogják ezt megtenni, még nem tudjuk. Ha sikerül ezeket viszonylag hamar megvizsgálni, akkor az nagy előrelépés lehet. Azért imádkozunk, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején lehessen Mindszenty József boldoggá avatása.

Szóba került a Szentatyával folytatott beszélgetés során Mindszenty József személye és a közelgő csíksomlyói pápai látogatás?

– Köszönetet mondtam Ferenc pápának a határozatért. A Szentatya megjegyezte, hogy nagyon jól előkészített anyagot nyújtottunk be. A római szakasz sokáig, húsz évig tartott, melynek során nagyon sok minden kiderült és tisztázódott. De minél több adat került elő, annál több jel mutatott arra, hogy a bíboros életszentsége nem vonható kétségbe.
A magyarországi püspökökkel együtt örömömet fejeztem ki Ferenc pápa csíksomlyói látogatása miatt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi nyilatkozata értelmében a magyar püspökök, így magam is jelen leszünk az ünnepi szentmisén. Buzdítom a hívőket, hogy Csíksomlyón együtt imádkozzunk népünk és az egész régió jólétéért, békéjéért és lelki megújulásáért.

Bő másfél év van a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kong­resszusig. Adott ehhez valami többletet az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció plenáris ülése?

– Természetesen igen, hiszen a kongregáció tagjai közül sokan hazájuk eucharisztikus kongresszusi megbízottai. Vannak köztük olyanok, akikre mint katekézisek vezetőire, vagy misék főcelebránsaira számítunk. Volt olyan határon kívüli, nem magyar főpásztor, aki kérte, próbáljuk meg hozzájuk is eljuttatni a missziós keresztet. Fontos, hogy ebbe a keresztbe újabb és újabb szentek ereklyéi kerültek bele. Szeretnénk például Boldog Alojzije Stepinac bíboros ereklyéjét is elhelyezni, hiszen ő is Mindszenty bíboros úr kortársa és sorstársa volt. XII. Piusz pápa hármójukhoz, Mindszenty József, Stefan Wy­szyńs­ki és Stepinac bíboroshoz közös levelet írt, melyben a szenvedésüket és helytállásukat méltatta.

Várják a Szentatyát az eucharisztikus kongresszusra?

– Természetesen, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meghívta a Szentatyát, ehhez a meghíváshoz a magyar állam is csatlakozott. Ugyan­akkor tudjuk, hogy a legutóbbi kongresszusokon a pápa személyes legátusával képviseltette magát.

Lejegyezte: Baranyai Béla