Fotó: Lambert Attila
A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma, a missziós kereszt plébániáról plébániára vándorol a felkészülés időszakában. A 2007-es budapesti városmisszió alkalmából Ozsvári Csaba ötvösművész (1963–2009) által készített, közel három méter magas, bronzborításokkal díszített tölgyfakeresztben magyar és magyar vonatkozású szentek és boldogok ereklyéit helyezték el.
A missziós keresztet február 1-jén állították fel a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban, ahol a feszület alkotójának felesége, Ozsvári Imri olvasta fel elmélkedését Kereszt, halál, feltámadás címmel. Ezután szentmisét mutattak be a tavalyi évben elhunytakért.
Másnap, február 2-án délelőtt Jaczkó Sándor budapesti püspöki helynök tartott görögkatolikus szent liturgiát a missziós kereszt jelenlétében.
Délután ismét Ozsvári Imri elmélkedése következett. Ezúttal a missziós keresztről mint a lelki megújulás jeléről beszélt. „A kereszt felhívás, hogy törekedjünk arra, ami földi életünk után sem veszíti értékét” – mondta. A következőkben férje életéről és hitéről beszélt, arról, hogy „semmi mást nem akart, mint Istent szolgálni és dicsőíteni” a munkáival is. Ozsvári Csaba ötvösművész 46 évesen hunyt el Óbudaváron, a Schönstatt családmozgalom ünnepén, azután, hogy feleségével együtt felajánlották életüket a magyarság lelki megújulásáért.
A feleség és édesanya a családtagoknak a történtek utáni fájdalmáról is beszélt a pasaréti templomban, valamint arról, hogy ebből a fájdalomból később élet fakadt. Ozsvári Imri felolvasta gyermekei emlékezéseit, vallomásait édesapjukkal való kapcsolatukról. A gyerekek többek között azt is megfogalmazták, hogy az apa mély, egyszerű, tiszta és férfias hite, hitélete ma is példa és segítség számukra. Elmélkedése végén az ötvösművész felesége Ferenc pápát idézte: „Arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk, hogy szeretetben éljünk”, és ezt mindenféle életállapotban megvalósíthatjuk. „Áldd meg, Istenünk, hazánkat és a magyar családokat” – zárta elmélkedését Ozsvári Imri.
Ezután rózsafüzér-imádság kezdődött a magyar családokért. Az imát Erdő Péter vezette, majd gyertyaszentelést, illetve a bíboros főcelebrálásával és a környékbeli szerzetesközösségek képviselőinek részvételével misét tartottak a zsúfolásig megtelt templomban. Homíliájában Erdő Péter Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével kapcsolatban föltette a kérdést: Honnan a világosság és a sötétség harcának képe, honnan a világtörténelmi konfliktus jó és rossz között?
„A népek ősi tapasztalata, hogy az életben, az egyes ember és az egész emberiség történelmében újra és újra összeütközik az igazság és a hamisság, az alkotó szeretet és a pusztító gyűlölet, az igazságos rend és a káosz. A mitológia és a népek hiedelemvilága tele van erről szóló történetekkel. Ezt a feszültséget sokan – a perzsa vallási dualizmus híveitől kezdve a gnosztikusokon át más eretnekségek képviselőiig – úgy magyarázták, hogy két őserő van, egy jó és egy gonosz, vagy két istenség, vagy egy jóságos isten és egy vele egyenrangú gonosz sátán. Mindez nem a kereszténység hite, nem Jézus követőinek tanítása.”
Jézus életében is megjelenik a gonosz támadása a pusztai megkísértés történetétől egészen Júdás árulásáig és a kereszthalálig. Ő maga így beszél szenvedése előtt: „Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12,30–32). Tanítványainak Jézus megígéri az örök életet. Főpapi imájában így fordul az Atyához: „Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon” (Jn 17,1–2). Feltámadásával Jézus bizonyította, hogy erősebb a gonosznál. Ahogyan a keleti Egyház énekli húsvét éjszakáján: ő „legyőzte halállal a halált”. Tehát nem végtelen harc a világ történelme, és nem is a gonosz teljes győzelme, mert a gonosz nem Isten. Mindenható, örökkévaló, jóságos és igazságos Isten csak egyetlenegy van. Erre gondoljunk, amikor a Hiszekegy első szavait kimondjuk: „Hiszek az egy Istenben”. Senki sincs, aki vele egyenrangú volna! Senki sincs, aki meghiúsíthatná szeretetének örök tervét!
A rossz pedig a gyarló emberek vagy a bukott angyalok szabad akaratának műve. Isten annyira akarja a szabadságunkat, hogy még azt is lehetővé teszi, hogy szembeforduljunk az akaratával. De ha nem zárjuk el a szívünket a szeretete elől, akkor semmilyen égi vagy földi hatalom, semmilyen magasság vagy mélység nem szakíthat el tőle, és nem akadályozhatja meg, hogy a földi élet minden megpróbáltatása után az üdvösségben örökre boldogok lehessünk (Róm 8,39). Amíg élünk, soha nincs késő, hogy újra átgondoljuk az életünket, és minden tettünket hozzáigazítsuk Isten szerető tervéhez – fejtette ki beszédében a bíboros.
„A fény és a sötétség mutatkozik meg a vértanúk és a szentek életében is. Most, amikor 2020 szeptemberére készülve felállítottuk ebben a templomban a missziós keresztet, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumát, gondoljunk azokra a szentekre és boldogokra, akiknek ereklyéit ez a gyönyörű kereszt őrzi. Mindegyiküknek kijutott a szenvedésből. Sokan közülük vértanúhalálukkal dicsőítették meg Istent. Életükben az Egyház elleni gyűlölet, az embertelenség és a rosszindulatú közöny találkozott össze a hit, az igazság és a szeretet világosságával, amely lelküket betöltötte. És úgy tűnt, az őket körülvevő emberek bűnösségét messze meghaladó, mindent elborítani látszó gonoszság erősebb, mint a jó. Úgy látszott, hogy a hazugság mértéktelenül tobzódhat, és örökre elfojthatja az igazságot. De ők már Istennél vannak. Emlékük ott él sok hívő ember szívében, példájuk, kisugárzásuk, közbenjárásuk olyan hatással volt az utókorra, hogy személyüket az Egyház oltárra emelte, és ezzel alázatosan elismerte a látszólagos gyöngeségben is ellenállhatatlan isteni szeretet győzelmét. A missziós kereszt látogatása alkalom arra, hogy elmélkedjünk ezeknek a szenteknek a példáján, és kérjük közbenjáró segítségüket olyan helyzetekben, amilyeneket ők már győzelmesen átéltek – tette hozzá a főpásztor.
A világosság és a sötétség küzdelmébe Krisztus mellé harcostársakul jelentkeznek azok is, akik vállalják az evangéliumi tanácsokat. Különös szeretettel gondolunk rájuk ma, a szerzetesek világnapján. A szegény, tiszta és mindhalálig engedelmes Krisztust ők közelebbről, szorosabb kötelékben akarják követni, s ezzel óriási kockázatot vállalnak. Jól szemlélteti ezt a szerzetesi ruha viselése is. Feltűnő jelként mutatkoznak meg az emberek előtt, s különös felelősséget vállalnak magukra azért, hogy az életük valóban hiteles legyen – mondta Erdő Péter.
Február 3-án, vasárnap a szentmisék előtt és után egyéni tiszteletadásra nyílt lehetőség a missziós kereszt előtt. Február 4-én, hétfőn pedig a Pannonia Sacra iskola elsőáldozóinak imádsága következett a pasaréti plébánián.
