A pünkösd utáni harmincadik vasárnapon azt halljuk görögkatolikus templomainkban az evangéliumból (Lk 18,18–27), hogy „egy előkelő ember” az üdvözülés lehetőségéről kérdezi Jézust. Mindnyájan hordozzuk magunkban a kifejezés jelentését. Érdemes azonban egy kicsit eltöprengenünk rajta, hogy mélyebben megértsük. Annál is inkább fontos ez, mert a liturgikus szövegeinkben sehol sem találkozunk vele.
Az előkelő szó eredetileg két részből áll: az „elő” és a „kel” tagból. Vagyis, aki ilyen személy, az elöl jár, mások előtt jár. Igen ám, de nem mindegy, hogy milyen formában teszi ezt. Mert ha pusztán csak magamutogatásból előkelő, akkor az örök értékek szempontjából nem sokat ér vele. Ám ha a példamutatás vezérli, akkor már más a helyzet. Akkor lehet értékes nemcsak a viselkedése, hanem az egész életformája is. Szent Pál apostol még magasabb szintre emeli ezt a fogalmat, illetve a tartalmát, amikor arra buzdít bennünket is: „Járjatok elöl a szeretetben” (Ef 5,2). (Kár, hogy csak a régebbi fordításban olvasható így, újabban úgy fordítják: „éljetek szeretetben”, pedig az eredeti görög kifejezés az előbbit jelenti.) S az apostol a folytatásban az értelmezést is megadja hozzá: „ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek”. Íme, az előkelőség, az elöl járás lényege!
Az előkelő nagyon gazdag, a társadalom jómódú, bőségben élő tagjai közé tartozik. Ámde Jézus előtt nem ez számít! Nem az emberi közösségben kell nagynak lennünk. Nem a vagyonban kell bővelkednünk. Sokkal fontosabb, hogy „Istenben gazdagodjunk” (Lk 12,21), amint Jézus az esztelen gazdagról szóló tanítását befejezi. Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja? Nos, éppen ezért kérdezi – akár a mi nevünkben is – az előkelő ember Jézust. A társadalmi helyzetünktől függetlenül „mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt” (2Kor 5,10). S erre naponta figyelmeztet bennünket a liturgiánk szövege is: „hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól”. Íme, az előkelő gazdagság lényege!
Az előkelő szó még az eredményt, a helyezést is magában foglalja. Aki egy versenyen a győztesek között szerepel, vagy legalább megközelíti őket, az előkelő helyezést ér el. Hát nem ez a fontos, a legfontosabb a mi életünkben is? Nem akarunk a győztesek között helyet kapni, hogy az „élet koszorúját” (Jel 2,10) elnyerjük? Dehogynem! Maga a Jézust kérdező ember is ezt akarja: az örök életre szeretne eljutni, erre irányul a kérdése (Lk 18,18). Ám ahhoz „megtartóztató élet” szükséges, hogy a győzelem „hervadhatatlan koszorúját” elnyerjük (1Kor 9,24-25). Jézus az önzetlenséget, az érdek nélküli jószívűséget támasztja követelménynek: „add el, amid van, árát oszd szét (…), aztán kövess engem” (Lk 18,22). Íme, ez a legmagasabb szintű eredmény titka!
Érdemes lenne ilyen – és nem más – formában törekednünk az előkelőségre! Járjunk valóban elöl a szeretetben!
