Fotó: Kálmán Imre, Ács Tamás
Szentbeszédében a főpásztor arra biztatott, hogy imádkozzunk a magyar fiatalokért, akikhez a papság küldetése is szól. Felidézte Szent Imre herceg nemes lelkületét. „Ha szeretünk valakit, akkor semmi sem fontosabb annál, mint hogy lessük a gondolatait, vágyait, hogy megtegyük, ami fontos és kedves számára. Istennel való kapcsolatunkban is legalább annyira fontos ez, mint az emberi kapcsolatainkban. Érthető hát, hogy Szent Imre is azt a kérdést tette fel az Úrnak egy egész éjszakán át tartó imádságban, hogy mi lenne az a legszebb áldozat, amit meghozhatna az Úrért.”
Szent Imre azt a választ kapta, hogy leginkább a tisztaság szolgálna örömére Istennek. Ez a felajánlás bizonyára nem tűnt természetesnek Imre számára, hiszen edzett, daliás herceg volt, aki vadászatokon is részt vett. Mégis felelősségteljesen vállalta ezt az áldozatot. Bizonyára meg kellett küzdenie e felajánlásért, miként mindnyájunknak meg kell küzdenünk érte. Mindenkinek a saját életállapotában újra és újra meg kell hoznia azt a legnagyobb áldozatot, ami a szeretetéből fakadhat. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor nem riadunk vissza az áldozat nagysága láttán. Ellenkezőleg, ha valakit igazán szeretünk, akkor nagy buzgóságot, vágyat érzünk arra, hogy mindent felülmúló áldozatot hozzunk érte, szeretetünk bizonyítékaként.
Szent Imre ünnepén gondolkodjunk el azon, hogy vajon mi feltesszük-e magunknak a kérdést: „Uram, mi lenne az, aminek a leginkább örülnél?” Érdemes számot vetnünk azzal is, hogy amit felajánlottunk, vállaljuk-e, megtesszük-e teljes szívvel, teljes odaadással. Ha igen, akkor az Isten és az emberek iránti szeretet is napról napra növekedni fog bennünk, és a szolgálat, amelyet végzünk, nemcsak az embereknek, hanem Istennek is a tetszésére fog válni. Adja Isten, hogy Szent Imre ebben is segítőnk és oltalmazónk legyen – fohászkodott szentbeszéde végén Veres András győri megyéspüspök az egyházmegye papságával együtt bemutatott szentmisén.
Forrás: Győri Egyházmegye
