Fotó: Lambert Attila
A kiadó részéről Kuzmányi István igazgató-főszerkesztő köszöntötte a megjelenteket. „A 2008-as válságot követően egy csapásra mindenki a közgazdaság szakértőjévé vált, napjaink folyamatait tapasztalva pedig azt látjuk, hogy mindenki alaposan ismeri az iszlám vallást.” Ezért is vált fontossá, hogy a Magyar Kurír megjelentessen egy olyan kötetet, amely katolikus részről valós választ adhat az iszlámmal kapcsolatos kérdéseinkre. Ugyanakkor ehhez a témához is csak úgy érdemes hozzászólni, ahogyan azt Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció egykori prefektusa is tette a felszabadítás teológiájával kapcsolatban: másfél évtizedig tanulmányozta. A bemutatandó kötet szerzője katolikus teológusként olyan szakember, aki hosszú évek óta foglalkozik a kereszténység és az iszlám kapcsolatával.
Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója a könyv ismertetése előtt egy személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. Nemrég a gimnáziumban diákjaival azt a kérdést vizsgálták, hogy létezik-e a sátán. Megvizsgálták Ferenc pápa megnyilatkozásait, a tanítóhivatal állásfoglalásait és Gánóczy Sándor teológus véleményét is. Az analízis egyértelművé tette: ahhoz, hogy egy kérdést jól lássunk, előbb tisztázni kell a műfaji kérdéseket. A pápa prédikációkban beszél, a tanítóhivatal „szűken”, de konkrétan nyilatkozik meg, míg a teológus szabadon vizsgálódik.
Napjainkban az iszlámhoz mint jelenséghez leginkább az arabisztika, a vallástudomány felől közelítenek. Ha borzongani akarunk, akkor pedig be kell kapcsolnunk a tévét. Ám ha ennél többet szeretnénk, akkor tudományos alapossággal kell vizsgálódunk, vagyis meg kell néznünk, mit ír a szakirodalom.
Ez a könyv nem erősíti vagy cáfolja a borzongást. Teológiai válaszokat keres, mindezt igen módszeresen. Elsősorban arra világít rá, hogy a Korán befogadásának esztétikai jellege van. A Korán arab nyelve egyedülállóan retorikus, ezért is hatott elemi erővel a befogadó közösségre. A szerző a nyugati retorika eszméit tartotta szem előtt, így vezeti az olvasót a tárgy feldolgozásában – természetesen a katolikus teológia fényében. Ez a kötet egyfajta pozitív provokáció, lemond ugyanis a gyanú hermeneutikájáról, mely a mai közbeszédet oly gyakran meghatározza. Ezt igazolja az a hét pont is, melyekben a szerző azt fejti ki, hogy mi, keresztények mit kaphatunk az iszlám megismerésével.
Dejcsics Konrád emellett azt is megjegyezte, hogy a könyvből hiányzik az angolszász megközelítés és a muszlim reflexió. Ugyanakkor a német szakirodalmat – leginkább Angelika Neuwirth iszlámszakértő munkásságát – a szerző bőségesen kifejtette. Kampis György filozófus írta egyszer, hogy az oktatás demokratikus, de a tudás nem az. A tudás igazolt, a meggyőződés és az érzelmek nem. Akik ezt a könyvet elolvassák, az egyetemen tanított, ott vitatott vélemények tükrében közelíthetnek a Korán és az iszlám világához. Elfogulatlan hangvétellel, szakértő megközelítéssel fognak találkozni, hiszen a tudományos és intellektuális becsületesség – különösen a mai szellemi környezetben – ezt kívánja meg.
Szőke Péter, a magyarországi Sant’Egidio közösség vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy október 16-án van Szent II. János Pál pápává választásának negyvenedik évfordulója. A szent pápa a II. vatikáni zsinat szellemiségének örököseként – folytatva azt az utat, amit a könyvbemutatót megelőző napon szentté avatott VI. Pál kezdett meg – 1986-ban összehívta Assisibe a különböző világvallások képviselőit, hogy a békéért imádkozzanak. Azt szerette volna megmutatni, hogy a vallások mélyén valójában a közös békevágy húzódik meg. XVI. Benedek pedig azt mondta: a nagy világvallásokban nem az a meglepő, hogy milyen sok mindenben különböznek, hanem az, hogy milyen sok téren megegyeznek egymással.
A II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata új alapokra helyezte a Katolikus Egyház viszonyát a többi valláshoz. A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás is hivatkozik valami módon Ábrahámra, aki „a hitben atyánk”. A bibliai antropológia szerint az ember létében az igazi konfliktust a testvérviszály jelenti. A testvérek tudják, hogy szüleik szeretete véges, a három vallás azonban azt tanítja, hogy Isten szeretete végtelen. Az üdvtörténet fontos tanulsága, hogy e testvéri viszályt megszüntetve kell békességre lelnünk.
A béke olyan műhely, amely kézművesekre vár, s ebben nem csak politikusoknak és stratégáknak kell közreműködniük. A Sant’Egidio közösség 1987-től hirdeti meg találkozóit Assisi szellemében. Az idei ebben a pillanatban is zajlik Bolognában – mutatott rá Szőke Péter. Ezen alkalmak legfőbb üzenete, hogy csak a párbeszéd szolgálhat gyógyírként a sebekre. A gondolatgazdag könyvet olvasva jól látható, hogy Klaus von Stosch is ezt tartotta szem előtt. A párbeszéd során nem kell feladnunk meggyőződésünket, sőt, a másik megértése révén a saját identitásunk is erősödhet, jobbá válhatunk általa. XII. Piusz pápa a háború előestéjén azt mondta: a békével semmi, a háborúval azonban minden elveszhet. E szavakat manapság úgy alakíthatjuk át, hogy a szembenállással mindent elveszthetünk, míg a párbeszéddel csak nyerhetünk.
A könyv legérdekesebb gondolata, hogy az iszlámmal való találkozás során saját kereszténységünk is alakulhat. Szőke Péter a kötet egyik fontos fejezetére utalva tette fel a kérdést: „A muszlimok mindennap ötször imádkoznak. Vajon mi, keresztények milyen hangsúlyt helyezünk az imádságra?”
Klaus von Stosch, a kötet szerzője kifejezte háláját a fordítás megjelentetéséért, ami szerinte nagyon fontos a mai Magyarországon. Az angyali üdvözletben Máriának azt mondta az angyal: „Ne félj!” Ez a könyv mentesíteni szeretne a félelemtől, arra hív, hogy nyitottan és a felebaráti szeretet jegyében forduljunk az iszlám felé. A II. vatikáni zsinat említett dokumentuma nagyrabecsüléssel tekint az iszlámra. A könyv e tisztelet jegyében született. Vezérfonala az a kérdés volt, hogy keresztényként ki tudunk-e emelni valamit a magunk számára az iszlámból. A szerző húsz évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a muszlimok vallásával. A Korán recitálásának szépsége egy új világot nyitott meg a számára. Ha azt a tapasztalatot keressük, hogy a muszlimok miként viszonyulnak a Koránhoz, akkor elsősorban nem etikai, hanem esztétikai szempontból kell tekintenünk rá. A szerző arra is kitért: e kötetet úgy írta meg, hogy a muszlimok magukra ismerjenek benne. Katolikus teológusként írta, de minden fejezetet megmutatott muszlim olvasóknak is, azért, hogy könyve hiteles legyen.
A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában megjelent kötethez Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Dogmatika Tanszékét vezető professzor írt ajánlást.
A könyv Görföl Tibor teológus, főiskolai tanár fordításában jelent meg.
Klaus von Stosch Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházában.
