Fotó: Merényi Zita
Az idei Kattárs mottója: „Van célunk! Van jövőnk!” Miért éppen erre esett a választás?
– Martin Buber írta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Európa, a nyugati kultúra azért van sok szempontból válságban, mert elveszítette a kapcsolatot ezzel az éltető titokkal. A keresztény embernek megvan ez a kapcsolata. Ez tölti meg a szívét, az életét olyan békével, amit semmi más nem képes megadni. Az emberi szívet semmi sem tudja egészen betölteni, csak az Isten. Akinek tele van a szíve ezzel a felülről jövő békével, szépséggel, élettel, az bátran igent tud mondani a házasságkötésre, a gyermekáldásra, a nagylelkűségre, a hűségre, az alkotásra, az áldozatvállalásra. Annak van jövője. Aki megmászik egy hegyet, az előtt lassan feltárul a táj, annak lesz távlata. Az Egyház mindenekelőtt ezt a távlatot adja a világnak.
Milyen jövőt kínál a ma társadalmának a Katolikus Egyház?
– Az ember végső beteljesedése nem ebben a mulandó, töredékes, sebzett világban van, hanem a Teremtőben. Ő alkotott minket, és őhozzá térünk haza. Ő az, aki térdig csobogó nyugalomban ott áll az utunk végén. Ha valaki ebben az ajándékként kapott végső beteljesedésben hisz, az nem teszi őt kevésbé elkötelezetté a mulandó, földi dolgok iránt. Épp ellenkezőleg. Pontosan azok az emberek tettek a legtöbbet ezért a földi világért, akik hittek a halál utáni beteljesedésben, akik nem csak ezért a világért éltek. Az a jövő, amit ez a hit épít, egy szép, emberhez méltó jövő. Keresztény találmány a nyugati jogrend, a szociális háló, az ingyenes iskolák és a kórházak, sőt keresztény gyökerű az a döbbenetes technikai és tudományos fejlődés is, amely a nyugati világban végbement, és amelynek haszonélvezői vagyunk. Ezek a vívmányok nem maguktól születtek, és nem is fognak maguktól fennmaradni. A keresztény látás- és életmód hozta létre őket, és addig tudnak fennállni, amíg ez a fajta gondolkodás- és életmód fennmarad.
A Kattárs programjainak idén Székesfehérvár ad otthont. Ennek a városnak meghatározó szerepe volt a magyar történelemben. Miként kapcsolódik össze egy közösség múltja és jövője?
– A szüleink, a múltunk olyanok, mint a fának a gyökerek. Tartást, identitást adnak és táplálnak. Szent István, aki a székesfehérvári királyi várost és templomot létrehozta, nemzetünk nagy prófétája volt. Nem valamifajta taktikából, nem egyszerűen a megmaradásunk érdekében döntött a kereszténység mellett, hanem mély meggyőződésből. Ha egy templomba belépett, hosszasan imádkozott a kövön térdelve. Gyakran személyesen, álruhában osztott alamizsnát a szegényeknek. Bár kora egyik leghatalmasabb uralkodója volt – aki Győrnél II. Konrád német-római császár seregét is tönkreverte –, mégsem indított soha hódító háborút. Legfőbb tevékenysége kolostorok, egyházmegyék, templomok alapítása volt. A krisztusi hitet akarta átadni a népének. Székesfehérvár mindenekelőtt erre emlékeztet minket, és arra, hogy addig van jövőnk, amíg ugyanarra a sziklára építünk, mint Szent István király.
A rendezvény a katolikus jelenlét számos területét bemutatja. Az oktatás, a szociális munka, a kultúra és a lelki élet egyaránt teret kap majd. Mindez azt mutatja, hogy a Katolikus Egyház a jelenben dolgozva építi a jövőt.
– Az Egyház jelen van a hajléktalanok, a fogvatartottak, a fogyatékossággal élők, a betegek és az idősek gondozásában. A katolikus iskolák, amelyekre változatlanul igényt tart a társadalom, a gyermekek és szüleik számára is azt az értékrendet, azt a világlátást közvetítik, amely segít emberhez méltóan, szépen élni, egyben tartani a családot, és szeretettel fordulni minden embertársunk felé. A magyarság két nagy sorskérdése a demográfiai krízis és a romákkal való együttélésünk. Az Egyház mindkét területen igyekszik tenni a nemzetünkért: segíti a családokat, bátorít a gyermekáldás elfogadására, felmutatja a szeretetben élő család értékét, szépségét, és segít a romák felzárkózásában az oktatáson, a munkahelyteremtésen és a hit ajándékának átadásán keresztül.
