Fotó: Kovács Tibor
Ahogy a megyeszékhelyről, Kaposvárról beérünk Nagybajomba, az út mellett balra impozáns épület hívja fel magára a figyelmet. A somogyi kisváros ékessége a Sárközy-kúria, amely helytörténeti múzeumként várja a látogatókat. A buja előkert, a málló vakolat szebb napokat idéz, de az idő ott hagyja vasfogát mindenütt s mindenkin. Deák Varga József, a kúria címergrafikus ura felesége révén került be a Sárközy famíliába, s évtizedek múltán az épület gondos gazdája lett. Kilencvenesztendősen is vállalkozik a tárlatvezetésre, hogy megmutassa több száz darabos kollekcióját, amelynek tárgyait maga gyűjtötte, vásárolta vagy cserélte. A népes családon kívül – amelynek tagja Sárközy Eszter, Kaposvár neves ügyvédje, s így fia, Dér Tamás, a megyeszékhely alpolgármestere is – többnyire a helytörténet iránt érdeklődő látogatók térnek be ide, s az ódon falak díszletei között olykor rendhagyó irodalom-, népismeret- vagy történelemórán vesznek részt a diákok.
Sárközy István (1759–1845) korának kedvelt személyisége volt, és komoly „kapcsolati tőkével” rendelkezett. Ismerősei közül sokakat igaz barátjának tekintett, és úgy élte az életét, hogy mások hasznára, szolgálatára legyen. Az irodalom, a kultúra, a művészetek terén is jeleskedett. Nem véletlenül nevezte egykor a múzeumigazgatóként is ismert kaposvári Takáts Gyula író, költő, műfordító „Bajomi Hélikonnak” a Sárközyhez kötődő szellemi kiválóságok körét. Egy kicsit túlzásnak érezte ezt a nagybajomi születésű Gyergyai Albert író, műfordító, a francia nyelv professzora, s erre utalt is Anyám meg a falum című kötetében: „Takáts Gyula, az egész megye első, Somogyból származó és Somogyban meggyökerezett poétája, lelkes költői túlzással egész »Helikont« vél látni a falunkbeli költők és literátorok társaságában: el is hinném örömest, de a feledékeny falu éppúgy nem emlékszik erre, mint a tényekre támaszkodó rideg irodalomtörténet, bár egyszer talán kiderül, hogy a költőnek igaza van.”
Sárközy korának minden jelentősebb személyével összeköttetésben állt valamilyen módon. Pálóczi Horváth Ádám író, költő, hagyománygyűjtő, zenekedvelő táblabíró nemcsak a barátja, hanem a rokona is volt, és 1797-től 1812-ig ugyancsak Nagybajomban élt. A „niklai remeteként” emlegetett Berzsenyi Dániellel és a nyelvújító Kazinczy Ferenccel szintén jó viszonyt ápolt, és 1798 június végétől 1799 május végéig otthonába fogadta Csokonai Vitéz Mihályt. A „víg poéta” szívesen látott vendég volt a háznál, s hogy útjait egyengesse, Sárközy közbenjárt annak érdekében is, hogy a csurgói gimnáziumban költő barátja kapja meg a külföldön tartózkodó Császári Lósy Pál professzor helyettesítésére létesített segédtanári állást. Később is tartotta vele a kapcsolatot, amikor barátja – akit felettébb kedveltek csurgói diákjai – elhagyta Somogyot.
Csokonait egyébként Pálóczi mutatta be Sárközynek, aki maga is írt, de jobbára az asztalfióknak. A közös szál a „kálvinista Róma”, Debrecen volt, ahol egykor mindhárman tanultak. Sárközy nagybajomi kúriájának könyvtárában rendszeresen összegyűltek, s pipafüstbe burkolózva, forró fekete mellett beszélgettek, adomáztak, világmegváltó terveket szőttek. Sárközy somogyi patriótaként korának azon haladó köznemesei közé tartozott, akik megvetették a szellemi tunyaságot, s nemcsak evésben-ivásban, vadászatban és lovaglásban látták életük értelmét, hanem a művelődésben, a kultúrában, az irodalomban fedezték fel a kiemelkedés és kiteljesedés lehetőségét. Több nyelven olvasott, s nemcsak válogatott könyveket gyűjtött híres bibliotékájába, hanem író, költő barátainak kéziratait is. Kedvtelésből verseket és esszéket írt kortársairól, és németből fordított is. Érdekelte a botanika, és saját elmondása szerint jobban örült egy sikeres növénymeghatározásnak, mint egy jobbágytelek megszerzésének.
Az épületszárny legősibb része 1699-ből való, míg az utcai szárnyat 1800-ban építtette Sárközy István, aki maga sem gondolta, hogy lakóhelye százkilencven évvel később helytörténeti gyűjteményként fogadja majd az ide betérőket, évente mintegy négy-ötszáz érdeklődőt.
A kúriában látható néhány bútor – ágy, éjjeliszekrény – és személyes tárgy még a Sárközyek idejéből való, és több festménymásolat is helyet kapott itt a família jeles tagjairól. Az egyik fali vitrinben Gyergyai Albert hagyatékának néhány darabja tekinthető meg; útlevelén, könyvein, iratokon, kitüntetéseken akad meg a szem – itt őrzik többek között a Francia Köztársaság Becsületrendjét is –, s a díszpolgári oklevélen, amelyet szülőfalujától kapott.
A Sárközy-dokumentumok között egy Csokonaitól kapott levél másolatára bukkanunk, ám az egyik legérdekesebb darab egy különleges kötet, amelyet hosszú időn át titkos írású naplónak gondoltak. Szerzőjének Sárközy Istvánt tartották, hiszen a kiemelkedő műveltségű, jelentős tékával rendelkező, neves földbirtokos íróként és műfordítóként is ismert volt. E rejtjeles könyvecskéről sokáig senki sem tudta, mi állhat benne, mígnem Vámos Hanna, a Szegedi Tudományegyetem fiatal titkosírás-kutatója kiderítette: Pálóczi Horváth Ádám kézírását őrzik a szabadkőművességről szóló sorok.
Két helyiségben régi mázas cserépedények, különféle használati tárgyak, textíliák incselkednek a szemmel. A néprajzi anyag mellett egy heraldikai kollekcióval is megismerkedhetünk. Deák Varga József megszállott kutató; a somogyi címerek kétharmadát ő tervezte és festette. Az egyik szobában világháborús ereklyékkel találkozunk; egy terjedelmes makettasztal is illusztrálja a több hónapig álló nagybajomi frontot – itt húzódott a Margit-vonal –, de a közelünkbe hozott háború emléke a hátsó udvaron is megszólít bennünket. A kúria kertjében négy német katona alussza örök álmát. A sírok közelében felállított kis lélekharang értük is szól…
Egyházi liturgikus tárgyakat és kellékeket is kiállítottak az egyik teremben. Jó állapotban őriztek meg egy 1828-ból való úr- asztala-terítőt, amelyet Chernelházi Chernel Eszter készített, belehímezve minden örömét és fájdalmát. Katolikus és református anyakönyveket is találunk itt, ám a falu egykori zsidó lakóinak tárgyi emlékei elkallódtak, csak néhány megbarnult családi fotó ad képet róluk. Mivel a település fejlődését nagyban meghatározta a hihetetlen kereskedőérzékkel megáldott zsidó lakosság, a gyűjtemény kezelője maga helyezett el itt néhány tárgyat: köztük egy menórát és egy tóratekercset. Iparos- és kereskedőemlékek mesélnek, megelevenítve gazdáik alakját és mesterségét, de térképészeti eszközöket is láthatunk. A település iskolatörténeti relikviái pedig a palatáblás időket elevenítik fel…
E falatnyi múlt több évszázadot fog át Nagybajom históriájából. Ahogyan egy cseppben az egész tenger megjelenik, úgy illusztrálja e nagy műgonddal összeállított kiállítási anyag mindazt, amit a nemzetközi „gólyás településként” nyilvántartott kisváros múltjáról tudni érdemes. Eszünkbe vésve az egyik zászlón olvasható sorokat: „Daloljatok, míg ajkatok szabad, a dalból élet és remény fakad!”
*
A Szent Koronát is kísérte
Sárközy István (1759–1845) lépésről lépésre egyre feljebb kerülve a ranglétrán Somogy vármegye másodalispánja lett. Abdán, Pozsonyban, Sopronban és Debrecenben tanult, s 1781. február 15-én hadapródként lépett be a 33. gyalogezredbe. A mundért csak addig viselte, míg gróf Széchényi Ferenc pécsi kerületi biztos 1785. november 23-án ki nem nevezte aljegyzővé Somogyba. Ezt követően sokféle feladatot látott el. Ellenőr, élelmezési biztos, főadószedő, táblabíró is volt, de 1790-ben a Szent Koronát kísérő vármegyei bandériumnak is tagja lehetett. 1793-tól haláláig a belső-somogyi református egyházmegye gondnoka volt. Életrajzából az is kiderül: már az 1791. évi budai zsinaton felvetette egy Somogyban létrehozandó református gimnázium tervét, és erre a célra ingyen telket ajánlott fel Nagybajomban. E szándékát azonban felülmúlta Festetich György gróf gáláns ajánlata, aki kijelentette, hogy Csurgón hajlandó a saját költségén felállítani egy gimnáziumot a református tanulók számára. Ez utóbbi meg is valósult, a nagy múltú iskola – épülete előtt az alapító Festetich György szobrával – ma is a somogyi oktatási paletta színfoltja. Régi könyvtárában oklevelekkel, eredeti kéziratokkal, muzeális értékű kötetekkel várja a diákokat, kutatókat.
